Idén még nem jelentkeztem kirándulós képekkel.
Tegnap családi ebéd után szüleimmel és öcsémékkel kiruccantunk egyet a Kiskunhalas-Harkakötöny-Kiskunmajsa hármashatár közelében lévő tanösvényhez.
A tanösvény apropója a tartós szegfű egyik élőhelyének a megmentése és bemutatása. Értelemszerűen virággal most nem szolgálhatok, legfeljebb az ismeretterjesztő tábla erejéig:
Nem igazán voltam fotózós kedvemben, inkább beszélgettem a családtagokkal, a táj sajátosságait mutattam be nekik, néhány fásszárú növényünkkel megismertettem őket, fa felismerő növénytan órát tartottunk, aminek fő célpontja öcsém 11 éves lánya volt, akiknek a homokbuckás homokhátsági tájról kellett információkkal, fotókkal felkészülni.
Nos, ha nem is a legdurvább terepet mutattam nekik a témában, azért a foglalkozás elérte célját.
Hoztam azért pár képet a nem éppen egyszerű létfeltételeket nyújtó tájról, az időjárás is méltó volt a környék zordságához.
Egy kínlódó szürkenyár:
egy fa, ami már feladta a harcot:
A fa hátterében jobbról egy hatalmas boróka bokor látszik, hátul bal oldalon több évtizedes galagonyák a gyér aljnövényzetből pedig elszáradt szamárfark kórók meredeznek az ég felé.
A végére egy kis zuzmó, ami talajon van, hellyel közzel
moha társaságában, pici itt is látszik a képen:
Arra gondoltam, hogy mivel jön a kikelet, kijárok -ha lesz egy kis időm- rendszeresen erre a részre és dokumentálom a táj ébredezését.
Szerk: holnapra ugyan borult, de enyhe, szélmentes napot ígérnek, lehet, hogy kiegészítem a beszámolómat