weak
Kertész szaki
Ma valahogy nagyon nem visz rá a lélek, hogy dolgozzak... mivel a héten jól haladtam ezért nem probléma. Ezt a kis időt arra szentelném, hogy méltatlankodjak picit és elmondjam, hogy mik azok a dolgok amik jelenleg nagyon zavarnak a világban :mrgreen:
Ezek a zavaró elemek többnyire az emberekhez illetve azok viselkedéséhez köthető...
Szemetelés:
Azt a kevés kukát lehetőség szerint telerakják össze nem nyomott petpalackokkal. Ha már nincs szelektívgyűjtő a környéken és veszi a fáradtságot hogy kidobja (ez önmagában dícséretes), meddig tartana rálépni, hogy mondjuk 10x annyi szemét beleférjen és ne a mellette lévő játszótér legyen tele a szél által odafújt retekkel.
Reggel hajtok ki a kis utcába, ahol egy úriember állt keresztben az autójával. Így megálltam mögötte pár méterrel, hátha észrevesz... megtörtént, de még kidobott egy összegyűrt szórólapot a félig letekert ablakán. Tudatosan küzdök azzal, hogy vezetés közben ne káromkodjak a sok barmon... ilyen kezdéssel ezt a mait sem értékelem különösképp sikeresnek ebből a szempontból :angel:
Dohányzás:
Előrebocsájtom: soha nem dohányoztam. Lehet, hogy csak ezért érzem azt, hogy ez egy kifordult világ... Lépten-nyomon nekem kell alkalmazkodnom a dohányosokhoz. A buszmegállókban, a parkban a padokon ülnek, fújják a füstöt és nekem kell kerülnöm, ha nem akarom, hogy a 3 hónapos gyerekem beszívja a retkes füstjüket. A párom nagy pocakkal áll a megállóban (amiben van ugyan kuka de ömlik belőle a retek a nem összegyűrt szemét miatt főként
) és a GERONIMO odaáll mellé fél méterre és rágyújt. Az hogy van 1-2 ilyen eset, még lenyeli az ember, de hogy minden alkalommal van ilyen... normális ez? Nem is beszélve arról, hogy 2 méterre állnak a kukától és elpöcköli a csikkét. (Vagy nem férne el a sok össze-nem-nyomott petpalack mellett?... ja tényleg...)
Primitív kultúra
Az előzőekben leírt két kis apróság is ebbe a pontba tartozna. Nem érdekel senkit, hogy gyerekkel vagy, vagy el van törve a lábad, vagy vak vagy, vagy cukorbeteg. Le vagy te sz@rva... az a lényeg, hogy ÉN felférek a buszra és hallgatom a zenét az iPodomon. Nem segítek fel és leszállni babakocsival. Sőt! Még félre is nézek, nehogy aztán bárki is azzal gyanúsítson, hogy látom és ennek ellenére sem segítek.
A minap mentünk be a házba és egy házban lakó néni berohant előttünk az ajtón, majd egyszerre értünk oda a lifthez, ahol persze csak annyit mondott "Felmegyek, jó?!" Mondanom sem kell, a 10. emeletre ment (mi meg a 3-ra a síró gyerekünkkel). A probléma mindig ott van ilyenkor, hogy ha én illedelmesen köszönök, miért nem kapom ezt vissza, továbbá ha siet, akkor miért nem bök oda egy "Elnézést, de sietek." mondatot? Megértettük volna és máris felébredtünk volna a sokkhatásból amibe kerültünk ettől a hihetetlen szituációtól.
Jöhetne még egy csomó ilyen eset, falfirkákról, bunkó, viselkedni nem tudó emberekről, de soha nem lenne vége...
Bocsánat a méltatlansági rohamért, lehet hogy az én készülékemben van a hiba, hogy ezek zavarnak
Szúúúú-száááá... :angel:
Ezek a zavaró elemek többnyire az emberekhez illetve azok viselkedéséhez köthető...
Szemetelés:
Azt a kevés kukát lehetőség szerint telerakják össze nem nyomott petpalackokkal. Ha már nincs szelektívgyűjtő a környéken és veszi a fáradtságot hogy kidobja (ez önmagában dícséretes), meddig tartana rálépni, hogy mondjuk 10x annyi szemét beleférjen és ne a mellette lévő játszótér legyen tele a szél által odafújt retekkel.
Reggel hajtok ki a kis utcába, ahol egy úriember állt keresztben az autójával. Így megálltam mögötte pár méterrel, hátha észrevesz... megtörtént, de még kidobott egy összegyűrt szórólapot a félig letekert ablakán. Tudatosan küzdök azzal, hogy vezetés közben ne káromkodjak a sok barmon... ilyen kezdéssel ezt a mait sem értékelem különösképp sikeresnek ebből a szempontból :angel:
Dohányzás:
Előrebocsájtom: soha nem dohányoztam. Lehet, hogy csak ezért érzem azt, hogy ez egy kifordult világ... Lépten-nyomon nekem kell alkalmazkodnom a dohányosokhoz. A buszmegállókban, a parkban a padokon ülnek, fújják a füstöt és nekem kell kerülnöm, ha nem akarom, hogy a 3 hónapos gyerekem beszívja a retkes füstjüket. A párom nagy pocakkal áll a megállóban (amiben van ugyan kuka de ömlik belőle a retek a nem összegyűrt szemét miatt főként
) és a GERONIMO odaáll mellé fél méterre és rágyújt. Az hogy van 1-2 ilyen eset, még lenyeli az ember, de hogy minden alkalommal van ilyen... normális ez? Nem is beszélve arról, hogy 2 méterre állnak a kukától és elpöcköli a csikkét. (Vagy nem férne el a sok össze-nem-nyomott petpalack mellett?... ja tényleg...)Primitív kultúra
Az előzőekben leírt két kis apróság is ebbe a pontba tartozna. Nem érdekel senkit, hogy gyerekkel vagy, vagy el van törve a lábad, vagy vak vagy, vagy cukorbeteg. Le vagy te sz@rva... az a lényeg, hogy ÉN felférek a buszra és hallgatom a zenét az iPodomon. Nem segítek fel és leszállni babakocsival. Sőt! Még félre is nézek, nehogy aztán bárki is azzal gyanúsítson, hogy látom és ennek ellenére sem segítek.
A minap mentünk be a házba és egy házban lakó néni berohant előttünk az ajtón, majd egyszerre értünk oda a lifthez, ahol persze csak annyit mondott "Felmegyek, jó?!" Mondanom sem kell, a 10. emeletre ment (mi meg a 3-ra a síró gyerekünkkel). A probléma mindig ott van ilyenkor, hogy ha én illedelmesen köszönök, miért nem kapom ezt vissza, továbbá ha siet, akkor miért nem bök oda egy "Elnézést, de sietek." mondatot? Megértettük volna és máris felébredtünk volna a sokkhatásból amibe kerültünk ettől a hihetetlen szituációtól.
Jöhetne még egy csomó ilyen eset, falfirkákról, bunkó, viselkedni nem tudó emberekről, de soha nem lenne vége...
Bocsánat a méltatlansági rohamért, lehet hogy az én készülékemben van a hiba, hogy ezek zavarnak
Szúúúú-száááá... :angel:
