Off
Hát azt az érzést, amit szerettem volna visszaadni gyermekkorom Zala-partjáról, csak hellyel közzel sikerült. Főleg ez az új kavics nem hozza az érzést. Erről viszont eszembe jutott egy érdekes téma, amin sokat gondolkodtam az elmúlt pár napban az utazásaim alatt. T.Amano folyamatosan arra buzdította a növényes akvaristákat, hogy a természetből merítsenek inspirációt. Ő olyan akváriumokat csinált, amik tényleg vissza adták azt, amit barangolásai alatt látott. Pl. a tengerparti sziklák az iwagumiban, a klasszikus fás üvegei a NA-ban. És itt jön gondolatmenetem fordulópontja. Én ilyeneket itthon a természetben nem látok. Nem látok dzsungelt sem(lásd a mostanság népszerű versenyakvárium téma). Miért mégis ezeket másolja mindenki? Miért nem hazai tájak adják az inspirációt? Én hazai folyópartokon, erdőkben elvétve látok olyan köveket, amik divatosak az akvaristák körében. Olyan fákat és elrendezéseket sem látok, amik visszaadnák a körülöttünk lévő természeti környezetet. Kérdésem, amit gondolatébresztőnek is szánok: Miért majmoljuk a távolkeleti akvaristák sajátját, amikor nekünk is lenne miből építkezni?