Bemutatkozó

[mmccannon]

Sziasztok!
Hosszú ideje csak a háttérből figyeltem az itt zajló életet és a különböző akvárium-csodákat, ám most ismét elkapott az örvény, és nagy eséllyel újra folyton könyékig vizes leszek. Röviden arról, hogy én hogy kerültem ide:
Kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de az akvarisztika azóta jelen van az életemben, amióta apukám kb. 6 éves koromban hazahozta - szó szerint a hóna alatt, talajostul-vizestül-halastul - az első, talán 25-30 literes akváriumomat (idén 43 éves leszek, nem ma történt. ). Egy barátja sózta rá, akinek már nem kellett. Néhány csóró guppi volt benne valamilyen hínárral és mohával, de engem teljesen lenyűgözött. A 80-as évek trendjének megfelelően a légpumpa porlasztójára húzott szivacsszűrő gondoskodott a hatékony biológiai szűrésről, amit persze rendszeresen kimostunk szappannal, hogy szép fehér legyen , a világítást a nap és a nagyszobai csillár szolgáltatta. Mai szemmel azokat a halakat a legnagyobb túlélőknek tartom, mert a szárított vízibolhás etetés, zéró szűrés és vízcsere mellett nemhogy túléltek, de még szaporodtak is. Apukámban volt egy kis fogékonyság a fejlődés irányába, így idővel átálltunk a tubifexes és vízibolhás etetésre, azzal is meg tudott békélni, hogy zöld marad a szivacsszűrő, sőt, amikor már minden héten egy új fajta hallal állított haza, akkor elérkezett a nagyobb akváriumra váltás ideje is - így lett egy 50 literes a meglévő kicsi mellé. Ez óriási boldogság volt nekem, mert már megtarthattam azokat a kis guppikat és xifo-kat, akiket születésük után gyorsan ki tudtam pecázni a nagyobb aksiból. Addig igazi horror volt látni, ahogy a felnőtt halak levadásszák a kicsiket (nem voltam még 10 éves akkoriban). Aztán jöttek az újabb és újabb fajok, akiket már nem lehetett egy akváriumban tartani, ezzel együtt szaporodott a medencék száma is. Kamaszként kicsit alábbhagyott a lelkesedésem, így némileg megfogyatkozva, de azért még megvoltak a halak. Amikor elköltöztem otthonról, a szüleim már nem akartak ezzel foglalkozni, és családon belül apránként elajándékozták a lakókat meg a növényeket.
Ám a vér nem válik vízzé (bár az én esetemben pont, hogy de ), és pár évvel később azon kaptam magam, hogy egy 240 literes akváriumot rendezgetek be, csapjunk a lecsóba alapon. Rácsodálkoztam, hogy mennyit haladt előre az akvarisztika, ahhoz képest, amikor én utoljára foglalkoztam vele, mennyire más a szemlélet és a trendek. Eredetileg egy dél-amerikai feketevízű biotópot szerettem volna összerakni, aztán persze nem az lett, de megmaradtam a lazacos-törpesügéres-diszkoszos vonalon. A kakadu sügéreket még szaporítani is sikerült, nagyon büszke voltam magamra. Az algával persze küzdöttem, ekkoriban akadtam rá Nigro blogjára (2008 környékén). Az akvakertészettel, mint stílussal akkor találkoztam először, és nem győztem ámuldozni azon, hogy mit ki lehet hozni egy-egy akváriumból. Rendeltem is gyorsan néhány flakon Green Aqua-s mikro-és makró tápot, de ezek persze nem oldották meg a problémámat. Alulméreteztem a szűrőkapacitást és a fényerősséget is, erre elég hamar rá kellett jönnöm. Az ecsetalga volt az, amitől sehogy sem tudtam szabadulni, de aztán már úgy voltam vele, elfér, jó lesz az úgy. Valóban szépen elpöfögött így is sok éven át, közben megszületett a kisfiam, akkor kicsit újra háttérbe szorult az akváriumozás, de még szinten tudtam tartani, amíg egyszer beütött a krach. Az egyik télen elutaztunk egy hétre, és arra értünk haza, hogy a házunkban minden leállt/kiment, aminek köze volt az elektromos hálózathoz, így nem volt fűtés, sem levegőztetés, sem szűrés az aksiban. Még ma is elszomorít, amikor eszembe jut, hogy mi fogadott a 6 fokosra hűlt szobában, ahol az akvárium volt. Elpusztult az összes diszkosz, a sakktábla sügérek, az Apisto-k, az algázóim, a Cory-k, mindenki. Miközben szedegettem ki a tetemeket a vízből, észrevettem, hogy egy pandaharcsa még él. Őt gyorsan átmenekítettem a szomszédasszonyom - erősen low - akváriumába, de annyira rossz bőrben volt, hogy nem sok esélyt adtam neki. Ehhez képest idén lesz 15 éves (2006 szeptemberében került hozzám), pont tegnap látogattam meg.
Ez az esemény erősen elkeserített, nem volt semmi kedvem újraépíteni mindent, úgyhogy kerestem gazdát az Anubias-oknak (nem volt könnyű, mert gigantikusra nőttek) és felszámoltam az egészet. Eltelt megint néhány év, amikor a szomszédasszonyom - idős már, nem szívesen megy hosszabb utakra - megkért, hogy hozzak el neki valamit a "halasboltból". Mint kiderült, rendelt egy szűrőt a Green Aqua-ból, már a mostani üzletből, oda kellett beugranom. Nos, hát az a beugrás kicsit másképp sikerült, mint ahogy én gondoltam (bemegy, átvesz, kijön). Egyszerűen padlót fogtam, teljesen rabul ejtett a látvány és a hely szelleme, egyből éreztem, hogy elvesztem. Már csak idő kérdése volt, hogy mikor kezdődik újra a vízben tapicskolás. Az utolsó löketet a véletlen hozta (bár nem hiszek a véletlenekben): az őszi szünetben egy séta alkalmával egy traktor keréknyomban kialakult pocsolyában érdekes kis lényeket vett észre a kisfiam. Elsőre pici halaknak látszottak, de teljesen valószerűtlennek tűnt abban az évszakban, azon a helyen bármilyen hal jelenléte. Gyönyörű, színes, kecsesen mozgó állatkák voltak, és bár ellenkezik az elveimmel, hogy bármit begyűjtsünk a természetből, a fiamat annyira érdekelték, addig beszélt a lelkemre, amíg visszamentünk egy befőttesüveggel és kimertünk néhányat a sáros pocsolyából. Otthon bekerültek egy 10 literes akváriumba jó néhány vízibolha társaságában és vártuk, mi lesz. Némi kutatómunka után rájöttem, hogy tócsarákokat (vagy tündérrákokat) találtunk, akik természetes élőhelyükön sem túl hosszú életűek. Nálunk 3 hét után kezdtek el potyogni, az utolsó majdnem 5 hét után pusztult el. A vízibolhák élnek és virulnak. Mivel a fiam részéről az érdeklődés nagyon őszintének tűnt, úgy gondoltam, itt a remek alkalom, megpróbálom kicsit kizökkenteni a számítógépek mindent ellepő világából és mutatni neki valamit ebből a szép hobbiból. A csillagok fantasztikus együtt állása folytán épp egy 54 literes akvárium szettet kapott karácsonyra a nagyszüleitől, amit most közösen állítottunk össze és üzemeltünk be. Innen indulunk, aztán meglátjuk, hová jutunk.
A hosszú távú cél egy szép halas-növényes akvárium, de addig még nagyon sokat kell tanulnunk. Ehhez pedig úgy hiszem, keresve sem találhatnék ennél jobb helyet és társaságot.

Szia @Gréta és Isten hozott a salátafejek világában.
Te vagy az újabb tanúja, hogy még mindig mennyit jelent a hobbiban @Nigro blogja.
Szép múltad van, úgyhogy fórumtásaimmal csak asszisztálni tudunk majd. Egy biztos, ha valamibe elbizonytalanodnál, vagy kérdésed merül fel, egy nagyon segítőkész csapatra bukkantál.
Ha javasolhatok egy dolgot, már most nyiss/indíts egy naplót az akváriumnak. Roppant hasznos, mert amellett, hogy szükség esetén vissza tudod keresni, mikor milyen változások következtek be. A képek révén egyre magabiztosabb leszel a fejlődést látva.
Sok sikert és messziről kerüljön az alga!

 

[Milopapa]

Sziasztok!
Hosszú ideje csak a háttérből figyeltem az itt zajló életet és a különböző akvárium-csodákat, ám most ismét elkapott az örvény, és nagy eséllyel újra folyton könyékig vizes leszek. Röviden arról, hogy én hogy kerültem ide:
Kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de az akvarisztika azóta jelen van az életemben, amióta apukám kb. 6 éves koromban hazahozta - szó szerint a hóna alatt, talajostul-vizestül-halastul - az első, talán 25-30 literes akváriumomat (idén 43 éves leszek, nem ma történt. ). Egy barátja sózta rá, akinek már nem kellett. Néhány csóró guppi volt benne valamilyen hínárral és mohával, de engem teljesen lenyűgözött. A 80-as évek trendjének megfelelően a légpumpa porlasztójára húzott szivacsszűrő gondoskodott a hatékony biológiai szűrésről, amit persze rendszeresen kimostunk szappannal, hogy szép fehér legyen , a világítást a nap és a nagyszobai csillár szolgáltatta. Mai szemmel azokat a halakat a legnagyobb túlélőknek tartom, mert a szárított vízibolhás etetés, zéró szűrés és vízcsere mellett nemhogy túléltek, de még szaporodtak is. Apukámban volt egy kis fogékonyság a fejlődés irányába, így idővel átálltunk a tubifexes és vízibolhás etetésre, azzal is meg tudott békélni, hogy zöld marad a szivacsszűrő, sőt, amikor már minden héten egy új fajta hallal állított haza, akkor elérkezett a nagyobb akváriumra váltás ideje is - így lett egy 50 literes a meglévő kicsi mellé. Ez óriási boldogság volt nekem, mert már megtarthattam azokat a kis guppikat és xifo-kat, akiket születésük után gyorsan ki tudtam pecázni a nagyobb aksiból. Addig igazi horror volt látni, ahogy a felnőtt halak levadásszák a kicsiket (nem voltam még 10 éves akkoriban). Aztán jöttek az újabb és újabb fajok, akiket már nem lehetett egy akváriumban tartani, ezzel együtt szaporodott a medencék száma is. Kamaszként kicsit alábbhagyott a lelkesedésem, így némileg megfogyatkozva, de azért még megvoltak a halak. Amikor elköltöztem otthonról, a szüleim már nem akartak ezzel foglalkozni, és családon belül apránként elajándékozták a lakókat meg a növényeket.
Ám a vér nem válik vízzé (bár az én esetemben pont, hogy de ), és pár évvel később azon kaptam magam, hogy egy 240 literes akváriumot rendezgetek be, csapjunk a lecsóba alapon. Rácsodálkoztam, hogy mennyit haladt előre az akvarisztika, ahhoz képest, amikor én utoljára foglalkoztam vele, mennyire más a szemlélet és a trendek. Eredetileg egy dél-amerikai feketevízű biotópot szerettem volna összerakni, aztán persze nem az lett, de megmaradtam a lazacos-törpesügéres-diszkoszos vonalon. A kakadu sügéreket még szaporítani is sikerült, nagyon büszke voltam magamra. Az algával persze küzdöttem, ekkoriban akadtam rá Nigro blogjára (2008 környékén). Az akvakertészettel, mint stílussal akkor találkoztam először, és nem győztem ámuldozni azon, hogy mit ki lehet hozni egy-egy akváriumból. Rendeltem is gyorsan néhány flakon Green Aqua-s mikro-és makró tápot, de ezek persze nem oldották meg a problémámat. Alulméreteztem a szűrőkapacitást és a fényerősséget is, erre elég hamar rá kellett jönnöm. Az ecsetalga volt az, amitől sehogy sem tudtam szabadulni, de aztán már úgy voltam vele, elfér, jó lesz az úgy. Valóban szépen elpöfögött így is sok éven át, közben megszületett a kisfiam, akkor kicsit újra háttérbe szorult az akváriumozás, de még szinten tudtam tartani, amíg egyszer beütött a krach. Az egyik télen elutaztunk egy hétre, és arra értünk haza, hogy a házunkban minden leállt/kiment, aminek köze volt az elektromos hálózathoz, így nem volt fűtés, sem levegőztetés, sem szűrés az aksiban. Még ma is elszomorít, amikor eszembe jut, hogy mi fogadott a 6 fokosra hűlt szobában, ahol az akvárium volt. Elpusztult az összes diszkosz, a sakktábla sügérek, az Apisto-k, az algázóim, a Cory-k, mindenki. Miközben szedegettem ki a tetemeket a vízből, észrevettem, hogy egy pandaharcsa még él. Őt gyorsan átmenekítettem a szomszédasszonyom - erősen low - akváriumába, de annyira rossz bőrben volt, hogy nem sok esélyt adtam neki. Ehhez képest idén lesz 15 éves (2006 szeptemberében került hozzám), pont tegnap látogattam meg.
Ez az esemény erősen elkeserített, nem volt semmi kedvem újraépíteni mindent, úgyhogy kerestem gazdát az Anubias-oknak (nem volt könnyű, mert gigantikusra nőttek) és felszámoltam az egészet. Eltelt megint néhány év, amikor a szomszédasszonyom - idős már, nem szívesen megy hosszabb utakra - megkért, hogy hozzak el neki valamit a "halasboltból". Mint kiderült, rendelt egy szűrőt a Green Aqua-ból, már a mostani üzletből, oda kellett beugranom. Nos, hát az a beugrás kicsit másképp sikerült, mint ahogy én gondoltam (bemegy, átvesz, kijön). Egyszerűen padlót fogtam, teljesen rabul ejtett a látvány és a hely szelleme, egyből éreztem, hogy elvesztem. Már csak idő kérdése volt, hogy mikor kezdődik újra a vízben tapicskolás. Az utolsó löketet a véletlen hozta (bár nem hiszek a véletlenekben): az őszi szünetben egy séta alkalmával egy traktor keréknyomban kialakult pocsolyában érdekes kis lényeket vett észre a kisfiam. Elsőre pici halaknak látszottak, de teljesen valószerűtlennek tűnt abban az évszakban, azon a helyen bármilyen hal jelenléte. Gyönyörű, színes, kecsesen mozgó állatkák voltak, és bár ellenkezik az elveimmel, hogy bármit begyűjtsünk a természetből, a fiamat annyira érdekelték, addig beszélt a lelkemre, amíg visszamentünk egy befőttesüveggel és kimertünk néhányat a sáros pocsolyából. Otthon bekerültek egy 10 literes akváriumba jó néhány vízibolha társaságában és vártuk, mi lesz. Némi kutatómunka után rájöttem, hogy tócsarákokat (vagy tündérrákokat) találtunk, akik természetes élőhelyükön sem túl hosszú életűek. Nálunk 3 hét után kezdtek el potyogni, az utolsó majdnem 5 hét után pusztult el. A vízibolhák élnek és virulnak. Mivel a fiam részéről az érdeklődés nagyon őszintének tűnt, úgy gondoltam, itt a remek alkalom, megpróbálom kicsit kizökkenteni a számítógépek mindent ellepő világából és mutatni neki valamit ebből a szép hobbiból. A csillagok fantasztikus együtt állása folytán épp egy 54 literes akvárium szettet kapott karácsonyra a nagyszüleitől, amit most közösen állítottunk össze és üzemeltünk be. Innen indulunk, aztán meglátjuk, hová jutunk.
A hosszú távú cél egy szép halas-növényes akvárium, de addig még nagyon sokat kell tanulnunk. Ehhez pedig úgy hiszem, keresve sem találhatnék ennél jobb helyet és társaságot.

Hát ezt fantasztikus jó volt olvasni, köszönöm a beszámolót! Hasonló előtörténettel kezdtem én is újra bő egy hónapja, én épp most tartok a 240-es tervezésénél, miután a gyerekek örömére a nappaliban elketyeg a 75 literes.
Gyanítom, a tiétek mellé is lesz hamar nagyobb, már csak a múltad elnézve is
Isten hozott, jó vízben turkálást - remélem, csak kedvtelésből és nem szükségből fogod ezt tenni!

 

[Gréta]

Szia @Gréta és Isten hozott a salátafejek világában.
Te vagy az újabb tanúja, hogy még mindig mennyit jelent a hobbiban @Nigro blogja.
Szép múltad van, úgyhogy fórumtásaimmal csak asszisztálni tudunk majd. Egy biztos, ha valamibe elbizonytalanodnál, vagy kérdésed merül fel, egy nagyon segítőkész csapatra bukkantál.
Ha javasolhatok egy dolgot, már most nyiss/indíts egy naplót az akváriumnak. Roppant hasznos, mert amellett, hogy szükség esetén vissza tudod keresni, mikor milyen változások következtek be. A képek révén egyre magabiztosabb leszel a fejlődést látva.
Sok sikert és messziről kerüljön az alga!

Köszönöm szépen! Napló lesz, mindenképp, a képek megvannak hozzá, már csak el kell kezdeni írni.
Kérdésem már most is sok van, de amire tudok, igyekszem választ találni az előzményekben. Meglehetősen nagy tudásanyag van itt felhalmozva. Amit nem tudok, azzal úgyis nyaggatlak majd benneteket.

 

[Gréta]

Hát ezt fantasztikus jó volt olvasni, köszönöm a beszámolót! Hasonló előtörténettel kezdtem én is újra bő egy hónapja, én épp most tartok a 240-es tervezésénél, miután a gyerekek örömére a nappaliban elketyeg a 75 literes.
Gyanítom, a tiétek mellé is lesz hamar nagyobb, már csak a múltad elnézve is
Isten hozott, jó vízben turkálást - remélem, csak kedvtelésből és nem szükségből fogod ezt tenni!

Köszönöm, pedig nagyon zanzásítva írtam le Rengeteget tudnék sztorizni (bokáig vízben tocsogásról is a nappaliban), sok élményem és tapasztalatom fűződik az akvarisztikához. Ettől még nagyon amatőr vagyok, sokat kell (újra)tanulnom.
A 240-es akváriumot eltettem, még meg van....

 

[Coller]

Üdv itt
Véged van A gyerek már rég megunja, de te ott fogsz matatni az üvegben... Ez ilyen
Bár, drukkolok, hogy sikerüljön fenntartanod az érdeklődését. Nekem nem nagyon ment, de ettől függetlenül az újraindulás óta már három akvárium van üzemben.... "Remélem" te is erre a sorsra jutsz

 

[mmccannon]

Köszönöm, pedig nagyon zanzásítva írtam le Rengeteget tudnék sztorizni (bokáig vízben tocsogásról is a nappaliban), sok élményem és tapasztalatom fűződik az akvarisztikához. Ettől még nagyon amatőr vagyok, sokat kell (újra)tanulnom.
A 240-es akváriumot eltettem, még meg van....

Nyugi, én is haltenyésztőből lettem akvakertész, ráadásul el is garnultam.
Hiába, a szívnek parancsolni nem lehet, és ahogy @Coller írta, az akva-vírusnak sem.
Ahogy nézem, nem is laksz messze Bp-től, úgyhogy az évente megrendezett növényfejes dumapartymra is jöhetsz informálódni, tapasztalatokat cserélni más fórumtársakkal. Amint az időjárás engedi, szervezni szoktam, mert a kertben szépen el tudunk oszlani, meg különbenis, a sokan ingáznak a halodám és a kert között.
Szóval gyűjtsd a storikat @Gréta , mert számon fogjuk kérni.

 

[Zsoltiabéka]

"akit a mozdony füstje..."
Üdv közöttünk!

 

[Nigro]

Sziasztok!
Vass Máté vagyok Zamárdiból. Jelenleg 26 éves, végzettségem szerint közgazdász, vagy mi a szösz, bár a "szakmámban" csak pár évet dolgoztam. Munka szempontjából a nyaraimat általában a szüleim éttermében töltöttem, ahol körülbelül 14 éves korom óta segítek, dolgozok nyaranta. Idén ősszel a barátnőmmel karöltve belevágtunk egy új projektbe, bor- és sörvacsorákat, rendeztünk, szerveztünk és bonyolítottunk le itt a zamárdi étteremben. Szerencsére egészen jól sikerültek, csak aztán a vírus ezt is megbonyolította egy picit, de hagyjuk is a dolgoknak ezen felét, hiszen itt akvarisztikáról illik, szokás beszélni, ha minden igaz.

Mivel az akvarisztikával való kapcsolatom erőteljesen összeforrt édesapámmal, illetve kettőnk neve sokszor együtt merül fel, továbbá mivel ő abszolút idegenkedik mindennemű internetes platformon történő megnyilvánulástól, engedjétek meg, hogy egy kalap alatt, közösen mutassam be kettőnket. (Már csak azért is mivel minden netes felületen, mind Facebookon, mind a weboldalunkon általában engem használ szócsőnek, bár szerencsére az elmúlt időben már egészen megnőtt az affinitása, hogy "sürgős" esetekben, tőmondatokban válaszoljon a Messengeren.) Illetve hozzátartozik mindkettőnkhöz még, hogy írásos formában nem vagyunk túlzottan szószátyárok, általában a dolgok telefonon való megbeszélésnek vagyunk a hívei, a családunk legnagyobb örömére (mikor csörög a telefon, egy ismeretlen szám, és mégis sikeresen elbeszélgetünk akvarisztikai témában egy nettó 20-30-40-50 percet)

Vass Lajos:​

1991-ben végeztem Kaposváron a Pannon Agrártudományi Egyetem Kisállattenyésztő szakán.
Én is, mint minden akvarista, egy szobaakváriummal kezdtem. Aztán egyre jobban kezdtek érdekelni a dél-amerikai törpesügérek, az apistogrammák. Mivel a halak sikeresen szaporodtak, sorra készítettem az újabb akváriumokat.Egyre több állvány beállítása után, sok-sok munkávál készült el a családi házunk pincéjében a mai haloda.
Az apistok után jöttek a dél-amerikai harcsák, majd a tanganyikai-tavi sügerek.
A halazás révén nagyon sok emberrel megismerkedtem, rendszeresen tartom a kapcsolatot más tenyésztőkkel az ország minden pontjáról. Pár havonta a siófoiki akvarista klub tagjaival is szoktunk találkozót tartani.

Az idők folyamán az általunk tartott apistogrammák száma erősen megcsappant, jelenleg már csak körülbelül 6 faj tenyésztésével foglalkozunk. Egy másik kis csoportot alkotnak még a páncélosharcsák, corydorasok, melyekből szintén 10-15 fajtát tartunk, szaporítunk mostanság. Cserébe roppant módon felduzzadt az L-es harcsa állományunk, mely jelenleg több, mint 30 fajt számlál, melyből nagyon nagy örömünkre szolgál, hogy több, mint 20 fajt mostanra sikeresen szaporítottunk is. Továbbá megtalálható nálunk jó néhány tanganyika tavi sügér is, körülbelül 25-30 faj.

Vass Máté:​

Már kisgyerek koromban is nagyon szerettem az állatokat, apának hála, nem csak kutyák és macskák voltak, hanem hörcsögtől elkezdve teknősökön át egészen a papagájokig. Mostanra már csak az előbbi kettő és a halak maradtak. No meg a garnélák. A kapcsolatunk úgy kezdődött, hogy apa beszerzett valahonnan édesvízi gömbhalakat, de azok sehogy nem akartak szaporodni. Azt mondta, hogy ha kapnának enni minden nap csigákat, lehet hogy ez megváltozna. Én, kis 12-13 éves fejjel, mondtam neki, hogy na majd én tenyésztek. Csináltunk is a szobámba egy kis 10-15 literesen akváriumot. Eltelt 1-2 hét és az iskolából hazajövet új lakókkal gazdagodott a kisakváriumom, 10 red cherry személyében, akikkel apa lepett meg. Mondanom sem kell, nagyon el voltam ragadtatva, esténként akár egy órán át képes voltam nézegetni őket, nagyon lenyűgöztek. Nem kellett sok idő, a kis szobai akvárium helyére egy 60 literes került, melybe már újabb garnéla fajták is helyet kaptak. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy bizonyos fajokat nem lehet együtt tartani, mert kereszteződhetnek, összeívhatnak. Ahogy erről tudomást szereztem, szereztünk, helyet kaptam én is apa "földalatti halas birodalmában", 6 kisakváriummal. Ezután (lehet hogy ez valamilyen családi ragály) egyre szaporodtak az én akváriumaim is, a növekvő számú állványokon. Jelenleg körülbelül 40-50 akváriumban tartok és több-kevesebb sikerrel szaporítok édesvízi törpegarnélákat. A mai napra már elmondhatom magamról, hogy több, mint 10 éve "garnélázom" és mégis milyen szerencsés vagyok több szempontból is, hiszen még mindig szinte csak gyerek vagyok.

Nagyon szerencsések vagyunk, mert a halas-garnélás "jászóterünk" két szobát foglal el otthonunk pincéjében, cirka 25 négyzetméter. Itt több különböző méretű akvárium is megtalálható, összesen körülbelül nettó 15000 liternyi víz. Ugyan van egy CO-s, növényes akváriumunk, illetve pár kisebb, növényes medencénk, mi eddig inkább a halak, garnélák tenyésztésének oldaláról közelítettük meg a dolgokat, de ki tudja, mit látunk majd itt a csoportban, mit kapunk el innen, lehet lesznek nálunk is hatalmas nagy, növényes medencék.

Köszönjük, ha végigolvastátok.
Üdvözlettel, Vassék
Lajos és Máté

View attachment 99939

Szia Máté! Üdv itt. Érezzétek jól magatokat a fórumon és számítunk a tanácsaitokra

 

[Zsiga]

Sziasztok! Zsiga vagyok, 11 éves. Most vágtam bele az első akváriumom összeállításába, az anyukám segítségével . Eddig a növényeket ültettük be, ha minden jól megy, holnap jönnek a lakók! Most egy 54 literes akváriummal kezdek, de később majd szeretnék egy 100-200 litereset. De addig még sokat kell fejleszteni a tudásomat. Hamarosan elkezdem írni az itteni naplómat is. Nagyon örülök, hogy itt lehetek.
Üdv,
Zsiga

 

[kunakos]

Isten hozott! Sok kitartast hozzá! A kezdeti kudarcok - mert lesznek - ne tántorítsanak el!

 

[Zsoltiabéka]

Eddig a növényeket ültettük be, ha minden jól megy, holnap jönnek a lakók!...

Szia Zsiga! Üdv nálunk! Ha még csak ma lettek betelepítve a zöldek, akkor a lakókkal még egy kicsit kéne várni, amíg beáll szűrő, meg a víz. Kár lenne a halacsokért. Nézegesd a naplókat, sok okosságot lehet tanulni.

 

[Zsiga]

Szia Zsiga! Üdv nálunk! Ha még csak ma lettek betelepítve a zöldek, akkor a lakókkal még egy kicsit kéne várni, amíg beáll szűrő, meg a víz. Kár lenne a halacsokért. Nézegesd a naplókat, sok okosságot lehet tanulni.

Szia Zsolti! Már több mint egy hetesek a növények, és már egy bejáratott szűrőt használunk.
Üdv,
Zsiga

 

[Zsoltiabéka]

Szia Zsolti! Már több mint egy hetesek a növények, és már egy bejáratott szűrőt használunk.
Üdv,
Zsiga

Értem. Akkor lehet, hogy édesanyád ismerős itt. Ügyesen!

 

[Kovács Géza]

Sziasztok,

Én vagyok. Szerintem nem ismertek. Nincs honnan, nem vagyok hires. ...

Hű ez kemény... annyit azért hozzátettem volna, hogy a régi vasvázas korszakban is voltak
nagyon jó akvaristák és csodás akváriumok, és ma is vannak akik képzetlenül vágnak
bele, és döglenek a halai...

 

[Kovács Géza]

Sziasztok! Zsiga vagyok, 11 éves. Most vágtam bele az első akváriumom összeállításába, .....

Szia, én is hasonlóan fiatalon kezdtem egy 30 literessel, és úgy, hogy Apám még a rántotthalat
sem szerette....
Ennél azért Te jobb alapokkal indulsz, sok sikert.

 

[Bentom]

Sziasztok.

Bencze Tamás vagyok, 24 éves. Fehérvári lakos. Kb. 2 hónapja találkoztam először az akvarizálas komolyabb mélysègeivel.. eleinte valami költséghatékony nappali díszítő kis akváriumot szerettem volna... Viszont mivel a google képek között a gyönyörű növènyes akvák jöttek szembe már nem tűnt annyira díszes vonalnak a low budget kategória.. azóta már elkészült a DIY reaktor, a 125 ös üvegben kèsz a hardscape.. mar dry startol a cuba.. holnap szerzem be az 5 kilós co palackot..lassan megèrkezik a reduktor is.. úgyhogy az esetemben jól látszik h minél többet olvas az ember annál nagyobb mélysègeibe barangolok a saját tárcámnak..

 

[Pityke85]

Sziasztok.

Bencze Tamás vagyok, 24 éves. Fehérvári lakos. Kb. 2 hónapja találkoztam először az akvarizálas komolyabb mélysègeivel.. eleinte valami költséghatékony nappali díszítő kis akváriumot szerettem volna... Viszont mivel a google képek között a gyönyörű növènyes akvák jöttek szembe már nem tűnt annyira díszes vonalnak a low budget kategória.. azóta már elkészült a DIY reaktor, a 125 ös üvegben kèsz a hardscape.. mar dry startol a cuba.. holnap szerzem be az 5 kilós co palackot..lassan megèrkezik a reduktor is.. úgyhogy az esetemben jól látszik h minél többet olvas az ember annál nagyobb mélysègeibe barangolok a saját tárcámnak..

Szia!

Amennyiben időd engedi naplót vezess az akváriumról

 

[Ádám_]

Sziasztok.

Bencze Tamás vagyok, 24 éves. Fehérvári lakos. Kb. 2 hónapja találkoztam először az akvarizálas komolyabb mélysègeivel.. eleinte valami költséghatékony nappali díszítő kis akváriumot szerettem volna... Viszont mivel a google képek között a gyönyörű növènyes akvák jöttek szembe már nem tűnt annyira díszes vonalnak a low budget kategória.. azóta már elkészült a DIY reaktor, a 125 ös üvegben kèsz a hardscape.. mar dry startol a cuba.. holnap szerzem be az 5 kilós co palackot..lassan megèrkezik a reduktor is.. úgyhogy az esetemben jól látszik h minél többet olvas az ember annál nagyobb mélysègeibe barangolok a saját tárcámnak..

Amennyiben időd engedi naplót vezess az akváriumról

Üdv!
Úgy-úgy, bár én azzal egészíteném ki, hogy ha nincs is rá időd, legyen!

 

[Zsoltiabéka]

Sziasztok.

Bencze Tamás vagyok, 24 éves. Fehérvári lakos. Kb. 2 hónapja találkoztam először az akvarizálas komolyabb mélysègeivel.. eleinte valami költséghatékony nappali díszítő kis akváriumot szerettem volna... Viszont mivel a google képek között a gyönyörű növènyes akvák jöttek szembe már nem tűnt annyira díszes vonalnak a low budget kategória.. azóta már elkészült a DIY reaktor, a 125 ös üvegben kèsz a hardscape.. mar dry startol a cuba.. holnap szerzem be az 5 kilós co palackot..lassan megèrkezik a reduktor is.. úgyhogy az esetemben jól látszik h minél többet olvas az ember annál nagyobb mélysègeibe barangolok a saját tárcámnak..

Szia! Üdvözlet nálunk. Ha van otthon fehérnép, akkor jól fertőzd le "akva" vírussal, mert neked is könnyebb lesz beadni miért ennyi az annyi.

 

[Bálint Nagy]

Sziasztok!
Vass Máté vagyok Zamárdiból. Jelenleg 26 éves, végzettségem szerint közgazdász, vagy mi a szösz, bár a "szakmámban" csak pár évet dolgoztam. Munka szempontjából a nyaraimat általában a szüleim éttermében töltöttem, ahol körülbelül 14 éves korom óta segítek, dolgozok nyaranta. Idén ősszel a barátnőmmel karöltve belevágtunk egy új projektbe, bor- és sörvacsorákat, rendeztünk, szerveztünk és bonyolítottunk le itt a zamárdi étteremben. Szerencsére egészen jól sikerültek, csak aztán a vírus ezt is megbonyolította egy picit, de hagyjuk is a dolgoknak ezen felét, hiszen itt akvarisztikáról illik, szokás beszélni, ha minden igaz.

Mivel az akvarisztikával való kapcsolatom erőteljesen összeforrt édesapámmal, illetve kettőnk neve sokszor együtt merül fel, továbbá mivel ő abszolút idegenkedik mindennemű internetes platformon történő megnyilvánulástól, engedjétek meg, hogy egy kalap alatt, közösen mutassam be kettőnket. (Már csak azért is mivel minden netes felületen, mind Facebookon, mind a weboldalunkon általában engem használ szócsőnek, bár szerencsére az elmúlt időben már egészen megnőtt az affinitása, hogy "sürgős" esetekben, tőmondatokban válaszoljon a Messengeren.) Illetve hozzátartozik mindkettőnkhöz még, hogy írásos formában nem vagyunk túlzottan szószátyárok, általában a dolgok telefonon való megbeszélésnek vagyunk a hívei, a családunk legnagyobb örömére (mikor csörög a telefon, egy ismeretlen szám, és mégis sikeresen elbeszélgetünk akvarisztikai témában egy nettó 20-30-40-50 percet)

Vass Lajos:​

1991-ben végeztem Kaposváron a Pannon Agrártudományi Egyetem Kisállattenyésztő szakán.
Én is, mint minden akvarista, egy szobaakváriummal kezdtem. Aztán egyre jobban kezdtek érdekelni a dél-amerikai törpesügérek, az apistogrammák. Mivel a halak sikeresen szaporodtak, sorra készítettem az újabb akváriumokat.Egyre több állvány beállítása után, sok-sok munkávál készült el a családi házunk pincéjében a mai haloda.
Az apistok után jöttek a dél-amerikai harcsák, majd a tanganyikai-tavi sügerek.
A halazás révén nagyon sok emberrel megismerkedtem, rendszeresen tartom a kapcsolatot más tenyésztőkkel az ország minden pontjáról. Pár havonta a siófoiki akvarista klub tagjaival is szoktunk találkozót tartani.

Az idők folyamán az általunk tartott apistogrammák száma erősen megcsappant, jelenleg már csak körülbelül 6 faj tenyésztésével foglalkozunk. Egy másik kis csoportot alkotnak még a páncélosharcsák, corydorasok, melyekből szintén 10-15 fajtát tartunk, szaporítunk mostanság. Cserébe roppant módon felduzzadt az L-es harcsa állományunk, mely jelenleg több, mint 30 fajt számlál, melyből nagyon nagy örömünkre szolgál, hogy több, mint 20 fajt mostanra sikeresen szaporítottunk is. Továbbá megtalálható nálunk jó néhány tanganyika tavi sügér is, körülbelül 25-30 faj.

Vass Máté:​

Már kisgyerek koromban is nagyon szerettem az állatokat, apának hála, nem csak kutyák és macskák voltak, hanem hörcsögtől elkezdve teknősökön át egészen a papagájokig. Mostanra már csak az előbbi kettő és a halak maradtak. No meg a garnélák. A kapcsolatunk úgy kezdődött, hogy apa beszerzett valahonnan édesvízi gömbhalakat, de azok sehogy nem akartak szaporodni. Azt mondta, hogy ha kapnának enni minden nap csigákat, lehet hogy ez megváltozna. Én, kis 12-13 éves fejjel, mondtam neki, hogy na majd én tenyésztek. Csináltunk is a szobámba egy kis 10-15 literesen akváriumot. Eltelt 1-2 hét és az iskolából hazajövet új lakókkal gazdagodott a kisakváriumom, 10 red cherry személyében, akikkel apa lepett meg. Mondanom sem kell, nagyon el voltam ragadtatva, esténként akár egy órán át képes voltam nézegetni őket, nagyon lenyűgöztek. Nem kellett sok idő, a kis szobai akvárium helyére egy 60 literes került, melybe már újabb garnéla fajták is helyet kaptak. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy bizonyos fajokat nem lehet együtt tartani, mert kereszteződhetnek, összeívhatnak. Ahogy erről tudomást szereztem, szereztünk, helyet kaptam én is apa "földalatti halas birodalmában", 6 kisakváriummal. Ezután (lehet hogy ez valamilyen családi ragály) egyre szaporodtak az én akváriumaim is, a növekvő számú állványokon. Jelenleg körülbelül 40-50 akváriumban tartok és több-kevesebb sikerrel szaporítok édesvízi törpegarnélákat. A mai napra már elmondhatom magamról, hogy több, mint 10 éve "garnélázom" és mégis milyen szerencsés vagyok több szempontból is, hiszen még mindig szinte csak gyerek vagyok.

Nagyon szerencsések vagyunk, mert a halas-garnélás "jászóterünk" két szobát foglal el otthonunk pincéjében, cirka 25 négyzetméter. Itt több különböző méretű akvárium is megtalálható, összesen körülbelül nettó 15000 liternyi víz. Ugyan van egy CO-s, növényes akváriumunk, illetve pár kisebb, növényes medencénk, mi eddig inkább a halak, garnélák tenyésztésének oldaláról közelítettük meg a dolgokat, de ki tudja, mit látunk majd itt a csoportban, mit kapunk el innen, lehet lesznek nálunk is hatalmas nagy, növényes medencék.

Köszönjük, ha végigolvastátok.
Üdvözlettel, Vassék
Lajos és Máté

View attachment 99939

Szia Máté! Üdv itt végre! Édesapádat üdvözlöm, hiszen veled kommunikáltam mindig, de vele találkoztam. érezd jól magad a fórumon