Az utóbbi hónapokban kivégeztem néhány minisorozatot, mostanában már nehezebben veszem rá magam egy-egy sokévados történetre, ezért választottam ezt a műfajt.
Korábban már ajánlottam a Mare of Easttown-t, az alábbi ajánlásaim szintén bűnügyek köré épülnek és közel ilyen, vagy legalább ilyen jóra sikerültek:
1. Bodyguard - politikai krimi/thriller, kicsit a Homeland-hez tudom hasonlítani. Tetszett benne, hogy - ezúttal nem USA, hanem egy lényegesen kisebb európai ország (UK) - véres politikai hatalomjátszmáit látom, ami által sokkal közelebbinek érződött a történet, beindította a fantáziámat, hogy ez akár nálunk is hasonlóképpen mehet a háttérben (még ha nem is ilyen elvadult verzióban).
2. The Innocent - spanyol sorozat, több szereplő epizódonkénti bemutatásán keresztül körvonalazódik egy bűntény és a karakterek életének összekapcsolódásával tár fel egy még nagyobb bűntényt. Röviden ennyi, látni kell.
3. Clickbait - a dolgok néha egyszerűnek tűnnek, de mégsem azok, viszont minél jobban kutatjuk az igazságot, annál inkább beigazolódik, hogy mégiscsak. Vagy mégsem? Újszerű, korhű ábrázolással, a média hatásain és az arra való népéhségen keresztül vázol fel egy szövevényes nyomozást.
4. The Undoing - ki ne hallott volna róla? Sosem szerettem Hugh Grantet, ezt a szerepet viszont mintha rá szabták volna. A történet végig arról szól, hogy a sármos, kissé esetlen mintaapa/mintaférj vajon tényleg az-e aminek látszik. Ha Hugh Grant nem lenne alapból ez a karakter, akkor talán el sem hinnénk neki. De így meg elhisszük, vagy pont ezért nem hisszük el. A végén derül csak ki, hogy jól sejtettük-e.
Az ilyen nyomozós sorozatoknál ugyebár nem sok lehetséges kimenetel van. Hagyjuk most a Columbo-féle bűnügyi filmeket, ahol már az elején ismerjük a tettes kilétét, mert ott nem annak felderítésén van a fókusz. Így hát marad az, hogy végig szándékosan félrevezetnek, hogy a végén nagy legyen a meglepetés. Ez sokszor bicskanyitogató. Vagy van, amikor - olykor egy teljesen ártalmatlannak tűnő - mellékszereplő a ludas, akiről nem gondoltuk volna, legfeljebb azért mert minden szereplő egy potenciális jelölt. Illetve amikor a gyanú egyértelműen két (esetleg három) szereplőre terelődik és igazából csak őket kellene megfejteni, de ez baromi nehéz. Mindegyik sablont ismerjük már, nehéz újat mutatni. A fenti sorozatok mégis megpróbálják, de nem a sémáktól térnek el, hanem hogy vagy tovább csavarnak egyet a dolgon, vagy a körítéssel teszik felismerhetetlenné a helyzetet, mert maga a bűntett sem csak az, aminek a kiindulásnál tűnt. És csak egyikük olyan, amit sokan utálnak: amikor lehetetlen előre kitalálni a "tettest", mert szinte a semmiből ugrik elő, hogy "bár egészen eddig nem is szerepeltem, de én voltam". Hogy melyikük az, azt nyilván nem árulom el előre..
És a végére hagytam egy régi klasszikust, nem is új, de aki még nem látta, az sürgősen pótolja: And then there were non..
Ez pedig Agatha Christie 10 kicsi négerének adaptációja. Aki nem olvasta, annak is tetszeni fog, de aki igen, ő sem fog csalódni. Ez mindössze 3 epizódos.
3, ahogy a Time című (börtön-)dráma is, amelyet Sean Bean ezúttal végre túlél, mi viszont egy kicsit belehalunk.
.