Az túlzás, hogy simán megy, de nem viszem túlzásba egyik akvában sem a karbantartásokat.
Munkahelyi
Ciano az előtérben a talajszint alatt, zöld szőr pedig a köveken és a fákon. Csipesszel leszedhető mennyiség, úgyhogy sokat nem szoktam aggódni miatta. A cianot vízcseréknél le szoktam szívni. A lakói jelenleg csak garnélák,
csigák, planária, valami ugró ici-pici bigyó. A két árván maradt uropthalmoides hazaköltözött az otthoni kis csapathoz, de azóta már ott is megfogyatkozott a létszám. Lassan kiöregszik mindenki. Most vendégeskedik benne két darab pár hetes türkiz aranysügér, a takarításnál ki lettek mentve, én meg nemes egyszerűséggel beleborítottam őket ide. Majd ha elég nagyon lesznek, mennek el munkatársam akvájába. Nagyon jópofák, ahogy másfél centisen már harcolnak a jó helyekért. Hihetetlen mennyire agresszív faj.
Az úszónövények itt nem szeretnek, úgyhogy végleg megszabadultam tőlük, pedig kaptak tápot rendesen.
Otthoni
Ha választanom kéne, hogy melyikkel van a kevesebb gond, akkor ezt választanám.
Alga gyakorlatilag nincs. 2 szőrös pamacsot fedeztem fel a kifolyóval szembeni ágon, amit telibe kap az áramlat, de az még jóval a szűrőtakarítás előtt megjelent. Aztán ott is hagytam, mert lusta voltam leszedni. Illetve a poppy hozzáér az oldalüveghez, ott bebarnult körülötte, és igen, ahhoz is lusta voltam, hogy arrébb tegyem, és ne érjen hozzá....
Olyannyira ellustultam, hogy a vízcserék gyakorlatilag elmaradtak, szerintem hónapokra. A vizet visszatöltöttem, nem is mindig RO-val, hanem a borzalmas csapvizünkkel. Aztán október 4-én elköltöztünk. Az akvát leszívtam, az alján maradt egy kis víz a halaknak és garniknak, és átvittük az új lakásba. Este volt már, fáradtak voltunk, így minden, amire képes voltam, hogy visszatöltsem a vizet az akvába. A szűrőt már be sem üzemeltem. Másnap teljesen átmostam kezelt csapvizzel, kapott új szivacsokat, és perlont, én meg reménykedtem, hogy nem nyírtam ki a teljes élővilágot. Örömmel jelentem, hogy nem, az égvilágon semmi bajuk nem lett a több mint egy napos leállástól. Lassan abban sem vagyok biztos, hogy szükséges-e mennie a szűrőnek.
Nem sokkal később egy etetés alkalmával maradt kikapcsolva a szűrő.
A
ludwigia teljesen benőtte az
akvárium tetejét, versenyezve az úszónövényekkel, hogy melyik árnyékoljon jobban, így lent a növények nagy része ki is pusztult. Szegénykét megnyírtam, és a hátsó részbe próbáltam szorítani, az úszónövényeket is megritkítottam, így kicsit normalizálódott a helyzet. Fényigényesebb stemekről álmodni sem merek, főleg a kötözősök burjánzanak mindenfelé.
A garnékák egy darabig fogyatkoztak, úgyhogy túlzás lenne azt mondani, hogy a vízcserék elmaradása nem okozott gondot. Viszont közben az elvileg rozsdamentes garnélavédőm rozsdásodni kezdett, ami sehogy sem tűnt egészségesnek, így megszabadultam tőle, és felraktam egy jó vastag anyagból szőtt szúnyoghálóból varrt védelmet. Nem szép, de egy zöld Eheim cső végén semmi sem szép, szóval mindegy. Azóta már vannak petés garnélák, remélhetőleg ismét ellepik az akváriumot.
Az urok megfogyatkoztak, a pandákból már csak egyetlen fiatal példányom van. Az algázó géb továbbra is él, de egyre soványabb szegény, hiába kapnak emelt adag kaját. Valószínűleg lassan ő is átúszik a másik oldalra. És van egy amano. És minden alkalommal meglepődök, hogy még megvan. Nálam az amanok nem szoktak túl hosszú életűek lenni.... (Bár bettából szerintem még mindig többet nyírtam ki.)
Nem nagyon vannak konkrét terveim az akváriummal, bevallom az egyik felem szétszedné, de tudom, hogy nagyon hiányozna a garnélák matatása, és az éhező, amúgy napi kétszer kajáló halak könyörgő tekintete.
Képek majd este.