Ma elússzott a nagy Pleco-m az örökkévalóságba.... Az utóbbi napokban gyengélkedett szegény, egyre kevesebbet mozgott, míg mára feladta a harcot. Idős volt már "kiskora" óta nálam nevelkedett. Az utolsó pillanatokban még lepergett fejében a rövidnek nem nevezhető de tartalmas élete....
...Az akvarizálásom alatt sokmindent megélt. Eleinte egy 110-es akvárium volt az otthona, ahol kedvére legelészhetett, mert a legtöbb dekoráció ami az akváriumban volt az alga. Igyekezett ő párjával karban tartani ezt a káoszt, mert tudta a halkufár kifejezetten algaevőnek adta el, így mindent megtett, hogy legalább úgy nézzen ki mintha valódi segítség lenne... Persze hamar kiderült a turpisság, így utána jártunk mi az ami valóban az étrendjéhez illik.
Szépen lassan az apróságokból egyre nagyobb halak lettek, persze nem az algáktól, mert attól éhenhaltak volna, hanem a rendszeres haltápoktól, amit kifejezetten az örömükre vettem.
Ugyan elfelejtették megjegyezni, hogy ez a hal ki fogja nőni az akváriumot, amit a kereskedőnél vettem, de ezen már meg sem akadok....
Ahogy cseperedtek és kicsit nagyobb lett a keret, szanáltam régi otthonukat és kaptak egy hozzájuk méltó 240 literest, ahol kedvükre rágcsálhatták a fákat és végre volt helyük úszkálni is.
Időközben persze sokat fejlődtem én is, így a körülmények is összehasonlíthatatlanok voltak az eredeti algás otthonukkal. Tiszta friss víz, egészséges egyensúly, szinte mosolyogtak úszás közben az évek alatt óriásra nőtt példányok. Aztán egyszer csak a plecom párja elpusztult. Valószínű valami betegség lehetett, bár tüneteket elég nehéz megfigyelni ezeken az óriásokon....
Az öreg pleco így most már egyedül szelte a vizet. Ő volt a parancsnok. Méretében 2-3x akkora volt mint a második legnagyobb lakos, így nem nagyon találták meg a kakaskodó lakótársak.
Kellemes kis otthona volt a fa építmény tövében, ahol mindig elbújhatott napközben, akkor is ha magányra vágyott. Etetéskor persze mindig előjött és lelkesen csámcsogott a részére bedobott alga tabikon. Éjjel mindig aktív volt. Az egyik nap ki is esett az akváriumból, a mai napig nem tudom hogyan, hiszen merevítő üvegek tartották távol a halakat az akvárium szélétől..... Biztos rosszat álmodott.... Szerencsére felébretünk párommal és a 15 cm-s Pleco visszakerülhetett az akváriumba.
Kicsit félősebb lett az eset után, de a napi rutinjait mindig betartotta. Legfeljebb az ember közeledésére bújt el kicsit.
Az évek alatt már más fajta akvarizálást űztem, mint korábban, ahova nem igazán passzolt a vezér, de nem volt szívem megválni tőle, olyan régen velünk lakott.
Ma 2 nap gyengélkedés után feladta a harcot. 13-14 év? Bevallom olyan régen volt, hogy nem vagyok biztos már benne pontosan mikor is vittük haza. Megélt egy költözést és sok más dolgot. Nem egy kifejezett otthoni akváriumokba való fajta a méretei miatt, mégis nagyon kedves hal. Mindenkivel barátságos volt, pedig rengeteg társa volt az évek alatt.
Még az utolsó pillanatokban is megőrizte gyönyörű páncélzatát és mintáját. Szemernyit sem láttatott korából, vagy esetleg rossz egészségi állapotáról. Olyan volt ő mint egy igazi atléta.
RIP öreg barát.
...Az akvarizálásom alatt sokmindent megélt. Eleinte egy 110-es akvárium volt az otthona, ahol kedvére legelészhetett, mert a legtöbb dekoráció ami az akváriumban volt az alga. Igyekezett ő párjával karban tartani ezt a káoszt, mert tudta a halkufár kifejezetten algaevőnek adta el, így mindent megtett, hogy legalább úgy nézzen ki mintha valódi segítség lenne... Persze hamar kiderült a turpisság, így utána jártunk mi az ami valóban az étrendjéhez illik.
Szépen lassan az apróságokból egyre nagyobb halak lettek, persze nem az algáktól, mert attól éhenhaltak volna, hanem a rendszeres haltápoktól, amit kifejezetten az örömükre vettem.
Ugyan elfelejtették megjegyezni, hogy ez a hal ki fogja nőni az akváriumot, amit a kereskedőnél vettem, de ezen már meg sem akadok....
Ahogy cseperedtek és kicsit nagyobb lett a keret, szanáltam régi otthonukat és kaptak egy hozzájuk méltó 240 literest, ahol kedvükre rágcsálhatták a fákat és végre volt helyük úszkálni is.
Időközben persze sokat fejlődtem én is, így a körülmények is összehasonlíthatatlanok voltak az eredeti algás otthonukkal. Tiszta friss víz, egészséges egyensúly, szinte mosolyogtak úszás közben az évek alatt óriásra nőtt példányok. Aztán egyszer csak a plecom párja elpusztult. Valószínű valami betegség lehetett, bár tüneteket elég nehéz megfigyelni ezeken az óriásokon....
Az öreg pleco így most már egyedül szelte a vizet. Ő volt a parancsnok. Méretében 2-3x akkora volt mint a második legnagyobb lakos, így nem nagyon találták meg a kakaskodó lakótársak.
Kellemes kis otthona volt a fa építmény tövében, ahol mindig elbújhatott napközben, akkor is ha magányra vágyott. Etetéskor persze mindig előjött és lelkesen csámcsogott a részére bedobott alga tabikon. Éjjel mindig aktív volt. Az egyik nap ki is esett az akváriumból, a mai napig nem tudom hogyan, hiszen merevítő üvegek tartották távol a halakat az akvárium szélétől..... Biztos rosszat álmodott.... Szerencsére felébretünk párommal és a 15 cm-s Pleco visszakerülhetett az akváriumba.
Kicsit félősebb lett az eset után, de a napi rutinjait mindig betartotta. Legfeljebb az ember közeledésére bújt el kicsit.
Az évek alatt már más fajta akvarizálást űztem, mint korábban, ahova nem igazán passzolt a vezér, de nem volt szívem megválni tőle, olyan régen velünk lakott.
Ma 2 nap gyengélkedés után feladta a harcot. 13-14 év? Bevallom olyan régen volt, hogy nem vagyok biztos már benne pontosan mikor is vittük haza. Megélt egy költözést és sok más dolgot. Nem egy kifejezett otthoni akváriumokba való fajta a méretei miatt, mégis nagyon kedves hal. Mindenkivel barátságos volt, pedig rengeteg társa volt az évek alatt.
Még az utolsó pillanatokban is megőrizte gyönyörű páncélzatát és mintáját. Szemernyit sem láttatott korából, vagy esetleg rossz egészségi állapotáról. Olyan volt ő mint egy igazi atléta.
RIP öreg barát.
