Gerrrri
Nézelődő
- Latin név: Hemigrammus bleheri (Géry, Mahnert; 1986)
- Magyar név: Vörösfejű pontylazac
- Származás: Dél-Amerika(Brazília).
- Testhossz: 4 cm
- Természetes élőhely: Elárasztott területek, trópusi folyók.
- Tartás: Társas, rajban él.
- Táplálkozás: Mindenevő.
- Szaporítás: Bonyolult
- Medence: Minimum 100 literes
- Halnépesség: 100 literre 12 hal
- Hőmérséklet: 25-28°C
- pH: 5-6,4
- Keménység: 5,6-6,72 NK°
- Várható életkor: 3-6 év
"Megjegyzés: Ez a faj egyike azon háromnak, amelyeket közösen "vörösfejű/orrú pontylazac" néven árulnak. A leggyakoribb ezek közül a Hemigrammus bleheri, míg a "valódi" vörösorrú pontylazac a Hemigrammus rhodostomus. A három faj nagyon hasonló megjelenésű, de több tényező alapján meg lehet őket különböztetni. Az első szempont a vörös szín kiterjedése a fejen a törzs irányába. A H. bleheri az egyetlen a 3 faj közül, amelyen a vörös szín a kopoltyúfedőn túlnyúlik. A vörös szín mennyisége a másik 2 faj esetében hasonló, habára a Petitella georgiae esetében egy kicsit halványabb tónusú. Ez a tényező azonban önmagában nem elegendő az egyértelmű fajbeazonosításhoz, mivel ha a halak nincsenek jó állapotban, akkor a vörös szín jelentős mértékben elhalványulhat. Különösen igaz ez a H. bleheri-re. A második dolog, amit megvizsgálhatunk, az a faroktő. Mindhárom faj rendelkezik egy sötét folttal a faroktő tetején, de csak a Hemigrammus fajoknál van a faroktő alján is, tehát ha az alsó folt hiányzik, akkor nagy valószínűséggel Petitella-ról van szó. A harmadik szempont, a faroktőtől a törzs felé vezető sötét csík a hal oldalán. Ez a Petitella georgiae esetében meglehetősen széles, a H. rhodostomus-nál keskenyebb és a H. bleheri-nél szinte nem is létezik, vagy csak nagyon halvány. Ezen tényezők együttesét figyelembe véve beazonosíthatjuk a halfajt. A fajok egyéb jegyekben is különböznek, mint például a farokúszó és a farok alatti úszó mintázata. Természetesen meg lehet őket különböztetni úszósugárszám és pikkelyszám szerint is, de az itt leírt módszerek a legtöbb hobbi akvarista számára elegendőek. Minél nagyobb akváriumban, minél nagyobb csapatot tudunk tartani, annál jobb. Ha módunkban áll, akkor biotóp, feketevizes akváriumban gondozzuk. Elsősorban a kistermetű és kifejezetten békés társak alkalmasak mellé. Gyakorlott, profi akvaristáknak való hal. Lehetőleg használjunk külső szűrőt, és a vizet gyakran cseréljük (15-20%). Ennek a biológiai egyensúly fenntartásában van nagy szerepe. A vízben feldúsult káros anyagokat (pl. nitrát, nitrit, ammónia) nem viselik el érzékelhetőbb mennyiségben, továbbá a gyógyszeres kezelések is megviselik őket. Stresszelős halak, célszerű nyugodt, csendes helyre helyezni akváriumukat.
A nemek megkülönböztetése a pontylazacoknál általános: a kifejlett nőstények észrevehetoen kerekdedebb testűek a hímeknél. Tenyésztése problémás lehet. A megfelelő számú halivadék érdekében egy önálló, a célnak megfelelően beállított akváriumra van szükség. Egy kb. 45cm x 25cm x 25cm méretű medence elegendő. Ezt csak nagyon halványan világítsuk meg és helyezzünk el benne több csomónyi finom levelű növényt, például Jávai mohát, vagy ívató bojtokat, amikre a halak rakhatják az ikrákat, vagy tegyünk a medence aljára ikráztató rácsot, amelynek lyukai elég nagyok, hogy az ikrák átessenek rajta, de elég kicsi ahhoz, hogy a felnőtt halak ne tudják elérni őket. A víznek lágynak és savasnak kell lennie a gH 1-5 és a pH 5,5-6,5 tartományban, valamint a vízhőmérsékletet körülbelül 24-27 °C fokra állítsuk be. A víz tőzegen keresztül történő átszűrése hasznos lehet, csakúgy mint a RO víz használata. Egy kis, levegő-meghajtású, nagyon finom porlasztásra beállított szivacsszűrő szükséges a víz szűréséhez. Csoportosan is ívatható, ekkor egy fél tucat példányt kell mind a két nemből kiválasztani. A halak kondícióját sok, kisméretű élő eleséggel megerősítve maga az ívás nem jelenthet túl nagy problémát. A szülőket az ívás után el kell távolítani, mert előszeretettel falják fel az ikrákat. Az ívás hatékonyságának szempontjából mindenképpen kedvezőbb ha párosával ívatjuk őket. Célszerű a hímeket és nőstényeket az ívatásig külön, vagy elválasztott medencében tartani, amíg a megfelelő állapotba nem kerülnek. Amikor a nőstények észrevehetoen beikrásodtak, valamint a hímek a legjobb színüket mutatják, akkor válasszuk ki a legteltebb nőstényt és a legélénkebb színű hímet, és az esti órákban helyezzük át őket a fenti módon beállított medencébe, így az ívás jó eséllyel már másnap reggel megtörténik. Ha néhány napon belül nem jelennek meg az ikrák, akkor egy másik párral próbálkozzunk. A kishalak 24-36 óra múlva kikelnek, és további 3-4 nappal később szabadon elúsznak. Az első néhány napon infuzóriával etethetők, amíg elég nagyok lesznek ahhoz, hogy elfogadják a televényférgeket vagy frissen kikelt sórákokat. Az ikrák és a halivadékok fényérzékenyek életük ezen korai szakaszában, ezért a medencét lehetőség szerint sötétben kell tartani."*
A nemek megkülönböztetése a pontylazacoknál általános: a kifejlett nőstények észrevehetoen kerekdedebb testűek a hímeknél. Tenyésztése problémás lehet. A megfelelő számú halivadék érdekében egy önálló, a célnak megfelelően beállított akváriumra van szükség. Egy kb. 45cm x 25cm x 25cm méretű medence elegendő. Ezt csak nagyon halványan világítsuk meg és helyezzünk el benne több csomónyi finom levelű növényt, például Jávai mohát, vagy ívató bojtokat, amikre a halak rakhatják az ikrákat, vagy tegyünk a medence aljára ikráztató rácsot, amelynek lyukai elég nagyok, hogy az ikrák átessenek rajta, de elég kicsi ahhoz, hogy a felnőtt halak ne tudják elérni őket. A víznek lágynak és savasnak kell lennie a gH 1-5 és a pH 5,5-6,5 tartományban, valamint a vízhőmérsékletet körülbelül 24-27 °C fokra állítsuk be. A víz tőzegen keresztül történő átszűrése hasznos lehet, csakúgy mint a RO víz használata. Egy kis, levegő-meghajtású, nagyon finom porlasztásra beállított szivacsszűrő szükséges a víz szűréséhez. Csoportosan is ívatható, ekkor egy fél tucat példányt kell mind a két nemből kiválasztani. A halak kondícióját sok, kisméretű élő eleséggel megerősítve maga az ívás nem jelenthet túl nagy problémát. A szülőket az ívás után el kell távolítani, mert előszeretettel falják fel az ikrákat. Az ívás hatékonyságának szempontjából mindenképpen kedvezőbb ha párosával ívatjuk őket. Célszerű a hímeket és nőstényeket az ívatásig külön, vagy elválasztott medencében tartani, amíg a megfelelő állapotba nem kerülnek. Amikor a nőstények észrevehetoen beikrásodtak, valamint a hímek a legjobb színüket mutatják, akkor válasszuk ki a legteltebb nőstényt és a legélénkebb színű hímet, és az esti órákban helyezzük át őket a fenti módon beállított medencébe, így az ívás jó eséllyel már másnap reggel megtörténik. Ha néhány napon belül nem jelennek meg az ikrák, akkor egy másik párral próbálkozzunk. A kishalak 24-36 óra múlva kikelnek, és további 3-4 nappal később szabadon elúsznak. Az első néhány napon infuzóriával etethetők, amíg elég nagyok lesznek ahhoz, hogy elfogadják a televényférgeket vagy frissen kikelt sórákokat. Az ikrák és a halivadékok fényérzékenyek életük ezen korai szakaszában, ezért a medencét lehetőség szerint sötétben kell tartani."*
Kb. ennyit, ami fontosként értelmezhető a neten erről(ezekről) a fajról.
Érdekelne kinek, mi a tapasztalata ezzel a szép kis halacskával kapcsolatban. Tervezem, hogy beszerzek egy kisebb csapatot...
AVE és kösz