Hardscape tekintetében, komoly vívódás után is (technikailag) rosszul döntöttem. Én általában a letisztult, egyszerű vonalakat, egyszerű, de szép struktúrákat stb. szeretem. No, nem azt, ami nálunk "minimálként" fut, mert az elég rideg, szögletes - ráadásul sok designer össze is keveri az "eccerűvel". Ebből kiindulva az Iwagumi stílus adja magát, ráadásul kezdőknek csak a hardscape elkészítése okozhat gondot, a többi - növényesítés, karbantartás, flow igény - már lényegesen könnyebb, kezdőknek is. Imádom is, és sokáig ez is volt a terv, de sajnos belebotlottam egy gyönyörű mangrove darabba. Így meghoztam azt a döntést, miszerint egy össze-vissza akváriumot készítek.
Talaj és kövek tekintetében egyértelműen a fekete tetszik, így szerencsés, hogy az Amazónia is pont ilyen színű. A kövekkel meg úgy vagyok, hogy sajnálok kiadni sok pénzt valamiért, amiért csak le kell hajolni. Nyilván pont az a félév következett, amikor nem jártam olyan helyen, ahonnan értelmesen lehetett volna bazaltot gyűjteni. Végül egy családi esemény alatt kiszöktem Nógrádkövesdre, ahol, mivel a gondosan bekészített tabletemet az asszony gondosan kivette az autóból, nem kevés bóklászás után gyűjtöttem némi követ. Már akkor is éreztem, hogy nem teljesen jó az elosztás (pár túl nagy, sok túl kicsit), de reméltem, hogy lesz időm még gyűjteni. Nem volt. Valamint elkövettem azt a hibát is, hogy a fehéres kopásokkal rendelkezőket, bár sokat letisztítottam, végül nem raktam be az akváriumba. Illetve csak kettőt, a fa kitámasztására. Értelemszerűen a fehér kopások víz alatt kevésbé feltűnőek.
Még annyit, hogy talajemelésnek barkácsbolti lávakövet használtam. Itt legközelebb arra kell majd figyelni, hogy ezekre is bőven kell a talaj, mert 2cm-be felúszás nélkül elég nehéz ültetni.
Röviden összefoglalva az eredeti tervet, jobb oldalon lett volna egy meredek sziklafal, pár üreggel, legalább 20cm magasságba. Ez szépen ellejtett volna jobbra, ahol van egy nagy göcsörtös fa, gyökerei között kövekkel. Rajta mohák és rizómás zöldek. Hasonló sziklafal egyébként azóta készült a GA-ban - az enyém szebb lett volna, és egyébként is, meg tudok enni egy repülőt, na?
. A sziklák közeiben itt-ott
moha, illetve Cecska (ha jól emlékszem Ő javasolta) tanácsára tenellus lett volna. Ez a kevés kő miatt meghiúsult és képről nézve sajnos a sziklák alakja sem jön ki, nagyon merev, mesterségesnek tűnik az egész. Illetve a legjobb részt eltakarja a parvula. :eh:
A fáról csak annyit, hogy pont fordítottan van a legszebb oldala, mint ahogy nekem az akváriumba kéne. A mangrove vastag göcsörtjeihez semmiképpen sem tudtam volna passzítani semmit, ami gyökérszerű, így azzal nem is erőlködtem.
A leglényegesebb elem egy növényes akváriumban természetesen a
növény. Nem is igazán értem, hogy miért foglalkoznak ezzel (elvi és gyakorlati síkon egyaránt) sokan a legkevesebbet. Mivel elég gyér technikával kívántam indítani, nem tervezhettem igényes jószágokkal. Alapvetően mohákra, Microsorumra és Anubiasra gondoltam, amihez próbáltam nézni valami gyepet. A GAs látogatás során a feleségem teljesen beleszeretett a HC-be, de nem éreztem úgy, hogy akár ezt meglovagolva, plusz technikával is érdemes lenne egyből ezzel a munkaigényes jószággal kezdeni. Sokáig a tenellus mellett voltam, mint gyep, de végül a parvula jobban tetszik és többen ajánlották a tenellus helyett. Mivel eredetileg erősen garnélás irányba terveztem, az apró szálú gyep ezen a téren is jobb választás - még ha egyelőre az amanókon kívül nem lesz benne garnéla.
Az alapkoncepció a sziklás és sík részre "szálas" növényeket irányoz elő. Az Iwagumi behatás miatt klasszikus közép növényt nem terveztem és a háttér is csak kis mélységű, kb. 1 sor Vallisneria lenne. Széleken nana, hogy ne nyomja agyon az egészet, középen pedig americana. Egy-egy mohacsomóval terveztem feldobni a sziklás részeket, ami végül nem valósult meg. A fa körül és rajta
Anubias nana illetve
Microsorum pteropus lenne - előbbi elől, utóbbi inkább hátul. A fára két nagyobb, összefüggő "foltban" terveztem mohát, azon belül Vesicularia ferriei 'Weeping'-re esett a választás. Egyfelől tetszik a formája, másfelől pl. a Jávai a fiam akváriumában úgy nő, hogy itt hetente felére kéne vágni.
Némi gondolkodás után egyértelműen a Tropicás növényekre esett a választás a következő okok miatt:
- Jobb passzból indulnak, így az esetleges ballépéseimet is jobban tolerálják, rendelkeznek egy kis tartalékkal.
- Elvben mindenféle betolakodótól mentesek.
- A fórumon olvasottak alapján nagyobb adagok, így árban mennyiségarányosan versenyképesek.
Na, erről később még azért írnék.
A hardscape végül a Terraplaza után készült el, este. A nagyobb lávakövek közé vésővel összetört kisebbek kerültek. Bekerült a teljes zsák Plant Substrate meg egy doboz Bacter 100 jó része. Erre jött az Amazonia - meglepődtem, nagyobb szeműre emlékeztem, valamiért azt hittem borsó méretűek -, meg a powder. El is kezdtem feltölteni, de végül már nem volt elég idő, másnap ugye munka. Ezzel jobban is jártam, mert a Soil Powder nagy része egyszerűen felúszott, mint a mák. No meg, jött a szokásos hab - amit eddig a homokozóban tapasztaltam csak
. Éjjel és másnap a powder zöme visszaesett az ázás és a rezgés hatására. Ha kiszedtem volna a papírt éjszaka, szanaszét ment volna az egész, így elég jól oda esett vissza, ahová szántam. Még egy darabig 5mm-es csővel töltöttem továbbra is - sajnos így is kimosta itt-ott, majd Someday ajánlása szerint buborékfóliára szivattyúztam. Az egészet letakartam és szűrőt járatva érleltem keddig, amikor megérkeztek a növények.
Koncepció balról...
... és jobbról
A talaj durva elrendezésben
Infúzió...
... és beöntés
Mivel keddre szabadságot vettem ki, már fél kettőre haza is értem a melóból. Kb. kettőkor tudtam elkezdeni (ebéd!, később kiderült, hogy ez jó ötlet volt, azért napi egy étkezés mégiscsak javasolt
) leereszteni az akváriumot. Sajnos túl sokat eresztettem el, mert több helyen olvastam, hogy kis vízben jó ültetni. Ettől megint néhány helyen szétment az aljzat, ahogy a cső szétszívta. Arról nem is beszélve, hogy azt tapasztaltam, hogy sokkal könnyebb víz alatt ültetni, rögtön látszik, hogy mi akar felúszni és azonnal lehet korrektálni. Elég kínos egy hosszú szálú parvula mezőben keresgélni, hogy a felszínen keringő három darab, vajh honnan szökött. Arról nem is beszélve, hogy a visszatöltésnél megúszható a talaj szétszedése a beömlő vízzel (saját tapasztalat). A legtöbb gondom a Vallisnéria ültetésével volt, kb. csak második kísérletre maradtak benn szárazon és feltöltésnél a fele azonnal felúszott. A parvula bő harmadát lenyesve ültettem el, mert a fórumos tapasztalatok alapján nem mertem nekiesni mint tót az anyjának. Jelentem, hogy sokkal könnyebb ültetni vágva, jobban lehet darabolni, jobban látni hova ültetted és egyetlen csomó sem úszott fel. Egy héttel később már jól látható, hogy mindegyiken van 3-4 2x akkora szál, mint az előzőek és a gyökerek elérnek a frontüvegig. A teljes hosszon hagyottaknál értelemszerűen ezt nem látom.
Itt üzenem annak, aki kitalálta ezt a kőzetgyapotos dolgot, hogy csúnyán kitolt velem. :shock: Mire lebontottam a parvula apró gyökérzetéről, hogy az szét ne szakadjon... konkrétan az idő háromnegyedét ez tette ki minden növénynél. A mohát csak ráhálóztam és - a cérnával való rövid, ámde keserves kísérlet után - kábelkötöző (műanyaggal bevont drót) rögzítettem. Végül mivel az
akvárium még mindig víz nélkül állt és már lassan negyed tíz volt, az utolsó Anubiast csak "cseréppel" együtt beállítottam a fára. A feltöltés ismét két részletben zajlott, feléig az 5mm-es szilikon csővel, majd a Vallisnérák visszatessékelése után szivattyúval 16-os csövön át. A fa törzsén lévő
moha elhidegült a fától, de ezen kívül több veszteség nem történt. n12 lévén - másnap ismét munka - szivattyú rákapcsol és irány a zuhany stb. Másnapra kb. 5 parvula és 2 Vallisneria úszott fel, amit egész jó eredménynek könyvelek el. Örülök, hogy a drágább csipeszt vettem, tűhegyes, saválló, kényelmes - álom volt vele ültetni, megérte mind a $2.48-at.
Az indítást követő két napban kb. olyan állaga volt a dolognak, mint a kávé. Sűrűbb és barnább volt, mint egy rosszabb automatából kijövő lötty. Két napra rá jött hozzá a tej is, két vagy három napig olyan színű és teljesen átlátszatlan volt. Utána szépen elkezdett tisztulni. Most kicsit zöldes a víz, de hosszában is egészen átlátszó. Némi konzultáció után bekerült 5 amano - akik úgy tűnik, nem teljesen díjazzák a dolgot, legalábbis folyamatosan úsznak a jettel szemben, gondolom a folyó felső részére igyekezve.
Naponta valamivel több, mint 60%-ot cserélek, kb. 110-115 litert. Ez mostanra, ha nincs valami karbantartás közben, akkor pont fél óra. 5ml EasyCarbo megy - lehet ezt növelni kéne, de egyelőre nem gyötörtem vele a garnélákat -, és 7-10ml Mikro-Makro. Ami persze kevés a napi cserék mellett, így ezt holnaptól növelni fogom. Seachem Stability megy még bele naponta csökkentett adagban - lévén volt JBL FilterStart is.
És akkor eddig mik a tapasztalatok a növényekkel - a tenellus kivételével nem GA-tól vannak:
- A Vallisnériák, amik azért is kerültek be, hogy durván lefussák az algák és elszipkázzák előlük a tápanyagot (köszi a tippet Keymaker! - már majdnem valami absorbert raktam be) sajnos kb. háromnegyed részben elrohadtak mostanra. Ezek egyébként nem is Tropicás csomagolásban voltak, a levelek végei barnásak, sérültek voltak. Szóval most inkább a probléma részét képezik, mint a megoldásét.
- A nanával, parvulákkal, Microsorummal, Anubiasokkal nem volt látható gondom - utóbbi a klasszikus Tropicás virágos kiszerelésben jött, így a feleségem rögtön szeretne többet.
Egyébként a parvulából volt olyan, ami 23 darabnak adta ki magát, úgy hogy figyeltem, legyen erős, borzas gyökérzete, meg levélzete egyaránt. (Átlag 15--16db-ra jöttek ki.)
- A tenellus gyökerén, a kőzetgyapotban apró
csigák voltak, figyelmesen végignéztem és megpróbáltam leszedni az összeset. Most három nap múlva kiszedtem 3 apró csigát az akváriumból (eddig nem láttam), a negyediket fásultan benn hagytam.
A Terraplazán végignéztem a rengeteg növényt, adagra úgy érzem, hogy feljöttek, az árak nagyon jók voltak. Mivel többségük emers,
alga biztos nem jön velük - hogy a gyökerében mi van, azt csak a Jóisten tudja. Ahogy azt sem, hogy mennyire strapabírók, bár többségük szépnek nézett ki.
Mert a Duna az csak jön, jön...
Gátszakadás előtt...
20W durván odaver, mi?
No ígérem, ilyen hosszú hosszú ideig nem lesz többet. :mrgreen: :yawn:
