Sziasztok!
Év eleje óta olvasom az akvakertész fórumot, első saját
akvárium indítását tervezgetve. Ezúton egy bemutatkozás erejéig köszönnék Nektek.
Gábor vagyok, 30-ik születésnapom 10-ik évfordulójára kaptam egy GA ajándékkártyát feleségemtől meg a piciktől. Két gyermekünk van; magát 6 évesként azonosító 3 éves nagylány és a 6 éves "minden is érdekel hogyan működik" bátyja, azaz pont olyanok, amilyennek lenniük kell. Ők alkotják jelenleg a B közepet, a "Hol a halacska" rigmussal bíztatva, hogy vágjunk bele, ha már ennyire rabul ejtett, videókon felbúzdulva, könyveket bújva a növényes akvarisztika, hogy még a GA-ba is családilag ellátogattunk.
George Farmer könyvéből is az a tanács érkezett, hogy keressünk a neten akvarista fórumokat így itt kötöttem ki (FaceBook kevésbé az én világom).
Debrecenben nőttem fel, ahogy feleségem is. Jelenleg Mocsárosdűlőn (Budapest, III. kerület) lakunk egy szép fényes tetőtéri lakásban, ahol akad egy sötétebb szeglet és szemben egy fotel. Egyelőre onnan álmodozom, hogy a 90p méretű kihelyezett kartondoboz majd egyszer egy korrekt kis üveg lesz, és szisszen majd egy sör...
Gyerekkorunkban, ahogy akkkoriban majd minden családnál nálunk is volt
akvárium.
Kezdetben a halászlébe szánt törpeharcsát "mentettem" ki egy üvegedénybe, majd Apám értékelve az igyekezetet, szerzett egy kis akváriumot. Ezúttal már guppik felé terelve az irányt, majd következett a váltás 50l körüli akváriumra. Ebből lett valisneria dzsungeles, volt hogy csigainváziós. Nekünk bátyámmal érdekes, Apának inkább a melósabb része jutott, sódermosós, csapvizes, de legalább a szivacs mellé aktívszenes próbálkozás, hogy egy vállalhatóan egészséges környezete legyen a halaknak.
Végül felbúzdulva az évek óta stabilan helytálló kis akváriumunkon, mertünk nagyobbat álmodni. Végül egy 90x60x30-as acélvázat (alakja, mint egy radiátornak) szerzett Apa, a garázsban ragasztva, majd újraragasztva, ez lett az új otthona a halaknak. Félig az ablak elé helyezve, gyerekzsúrra kapott vitorláshaltól a zebra dániópár, neon rajon át a xifokig hirtelen került bele minden. Akkor már nem az lett a legnagyobb bánatom, hogy ilyen méretben nem tudom a könyvben látottaknak megfelelően, lejtéssel elérni optikailag a nagyobb mélységet. Előtte se voltak halhatatlan halaink, de ebbe a zöld vízű akváriumba már nem sikerült tartósan megfelelő állapotokat teremteni.
Fenti gyónni való vég ellenére, nem ment el egy életre a kedvem az akvarizálástól, csak pár évtizednyi tapasztalattal le vagyok maradva, és közben én lettem Apa.
Nincs semmilyen idevágó szuperképességem; Kaán Károly versenyen se jutottam túl annó a megyein, vegyész, mérnök sem lettem, barkácsolás is csak addig érdekel míg végre már nem csöpög, zörög, de ha lehet, legyen valami gyári, ami működik és kész. Szépérzéke is csak a jobbik felemnek van.
Mindenesetre merek nagyot álmodni, de megpróbálok előre felkészülni. Majd jöhet az izgalmas köves fás legózás, a bjútiful wörld af algaszkréping, és egyszer talán a gyerkőcökkel közösen az akvarizálás nyugisabb, haletetős, bámészkodós része is, no meg az a hideg sör a fotelben.
Köszönöm, hogy a fórumon megosztottátok tapasztalataitokat, kihívásaitokat, megfejtéseiteket, gyönyörű alkotásaitokat.
Mindezeken felbuzdúlva (meg némi inflációs nyomásra, és a világ összes internetes algoritmusának célkeresztjében) a nyár végére tervezett indítás előtt, garázstól-padlásig mára mindenhol akad valami akvarisztikai kellék.
Feleségmnél már csak én várom jobban, hogy mindez összeálljon és fél négyzetméterre összpontosuljon. Addig is RO vízzel tényleg finomabb a kávé