Újévi fogadalmam volt, hogy folytatom a naplómat…
Most végre rászántam magam.
Az újraindításra még 2014 tavasszal került sor. Mindent százszor átgondoltam, biztos voltam benne, hogy minden jól fog menni.
Most először vettem rendes JBL táptalajt aljzatnak pedig manadot (korábban sima kavics volt).
Úgy döntöttem mivel se pénzem rá, és félek, hogy a gyerekek megbabrálják, próbálok egy komolyabb belső szűrőt csinálni kb. 10 l szűrőanyaggal (kerámiagyűrű, bio rio (1l) és szivacs). 2000 l/órás szivattyúval hajtva.
„A” tervem szerint egy kiszárított odvas farönk lett volna a szűrőház, amit mohásítanék.
Nekem tetszett. De jöttek a gondok. Szerintem a legnagyobb azt lett, hogy túlzásba estem a növényesítéssel, (sajnáltam kidobni a növényeket) plusz gondolkodtam 1-2 új fajtában. A növények egy része nem volt a legjobb kondiban és a szűréssel is kínlódnom kellett.
Mert csak nehezen tudtam kikísérletezni, hogyan is tudom használni a szivattyút. Mert többnyire rossz helyre hordott és túl nagy erővel. Szépen kiúsztatta a manadot és belőle a gondosan beültetett növényeket (kb 10x ültettem újra a parvula nagy részét). Ezért míg rá nem jöttem egy elfogadható megoldásra addig a régi aquael szivattyú (700 l/óra) forgatott ez meg valószínűleg így kevés volt.
Szóval sikerült az ammóniát és a nitrit/nitrát -ot az egekbe tornásznom!
De úgy éreztem nem szabad feladnom!
Ezért volt augusztusi kétségbeesett post.
Még egyszer köszönöm pstefan, nebula, cssanyi a biztató szavakat!
Akkor végül radikális megoldás mellet döntöttem kidobtam a farönköt (bár szerintem utólag nem azzal volt a baj). 160 –as csatornacsőre cseréltem, alul zárókupakkal (lyukakkal). Tettem be közel 1 hónapig SZAT-ot. Tudom, megoszlanak a vélemények róla itt a fórumon, de a leggyorsabban/legolcsóbban kellett megoldásra jutnom.
Végül október végén elérkezettnek láttam az időt és végre halakat is tehettem bele: neonok és ékfoltos razbórák költöztek bele.
Azóta megtelt élettel: a család újra örömét leli benne.
Csordogál a maga LOWTECH módján.
Nagyjából sikerült elérnem a tervezett koncepciót:
a bal oldal parvula, mc, marsilea keveréke.
Jobb oldalt a dzsungel (fő feladat a szűrő takarása): vízicsillag, Hydrocotyle Tripartita Japan,
Anubias barteri,
Microsorum pteropus, Riccia fluitans, jávai
moha, Lomariopsis lineata.
Aztán nem tudom honnan vettem a bátorságot, de neveztem a HAC-ra, részben azért mert szerettem volna megmutatni, hogy soha nem szabad feladni.
Nagy meglepetésemre nem lett utolsó…
(a fotóm is csapnivalóra sikerült)
Talán nyárra eléri azt a formáját, amit szántam neki.
Ezt a bejegyzést nagyon nehezemre esett megírni kb 2-3 hónapja halogatom.
„Utoljára abban állapodtam meg, hogy amit lehet, elmondok, okuljanak rajta mind az unokáim, ha valamikor megszaporodok. Szóval, a memoárokat megírom. Majd meglássa, aki akarja, olyan kerek igazság kerül ki belőle…”
Nyugodtan lehet bármiért megkövezni, (már csak a hosszú kihagyásért is megérdemlem).
!
