Sziasztok,
Az illendőség kedvéért mindenek előtt bemutatkoznék. Joni László a becsületes nevem, 29 éves, budapesti lakos vagyok, It területen tevékenykedem amikor épp nem az akváriumban vagyok félig.
Pár napja folyamatosan motoszkált a fejemben egy gondolat, mégpedig az, hogy miért is szerettem meg az akvarisztikát, és úgy éreztem, ezt meg kell, hogy osszam azokkal, akiknek szintén az életük részét képezi ez a kikapcsolódás, a természet egy darabkájának a becsalogatása a szobába.
Már kisgyermek koromban is érdeklődve figyeltem édesapám tevékenykedését, amikor készülődött pecázni, készítette a szerelékeket, átnézte a botokat, ha kellett javította őket, és amikor minden készen volt, indultunk horgászni. Irányunk általában a közeli háziréti horgásztóra vezetett, bizonyára vagytok páran, akik ismerik a tavat. Volt hogy hetente, volt hogy csak havonta, de folyamatos jelleggel jártunk ide horgászni. Míg apám a fenekező szerelékeket figyelte, én általában a nádasban próbálkoztam a saját kis úszós készségemmel, hol több, hol kevesebb sikerrel, de nem is ez volt a fontos.
Kicsit elkanyarodtam az akvarisztikától, de ez nem véletlen. Minden egyes a tónál eltöltött perccel, gyarapodott a tudásom. Megismertem a halakat, fajtáikat, életmódjukat.
Minden bizonnyal ezeknek a tavon eltöltött napoknak köszönhetően alakult ki bennem az, hogy egész egyszerűen csak szeretem figyelni a természetet, és ezzel édesapám is így volt, következésképp volt otthon akváriumunk.
Mai viszonylatban igazi „ Low-tech” , semmi extra. A tankot maga fater készítette, 60*35*35- ös méretben. Egy egyszerű fénycső, a lehető legegyszerűbb armatúrával világította meg az akvát, semmi reflektor, semmi Kelvin meg Lumen, meg Co2. Mégis minden a helyén volt, a halak látszólag jól érezték magukat, a növényekről nem is beszélve. Szabályosan irtani kellett a zöldet havonta. Persze az is igaz, hogy nem voltak benne manapság „divatosnak” mondható igényesebb növények. Mégis órákat tudtam eltölteni előtte, és figyelni, ahogyan zajlik az élet a számára kijelölt, közel 70 literben, persze ennek igazán kevés köze volt az igazi növényes akvarisztikához.
Természetesen ez már régi story, más idők jártak akkor még, nem voltak olyan technikai lehetőségek, mint manapság, vagy csak olyan áron, hogy egy egyszerű munkásember azt nem tudta megfizetni.
Miért is írom le mindezt nektek? Nos, néha-néha megfeledkezünk arról, hogy miért is kotorászunk hétvégenként akár órákat a medencében, hogy miért is kezdtük el ezt a „szabadidős tevékenységet”.
Bizonyára mindannyian hasonló cipőben járunk, és volt valami vagy valaki, aki miatt megszerettük az akvarisztikát. Ezt a nagyszerű hobbyt, én édesapámnak köszönhetem, és hogy olyannak nevelt, aki tiszteli a természetet. Remélem a jövő generációkba is sikerül átültetni ezt az életfelfogást, és lesznek még igazi Akvaristák a jövőben is.
Én most így itt szerettem volna megemlékezni Édesapámról, a közelgő Halottak napja alkalmából. Isten nyugosztalja.
Update: Jelentem úton van a már korábban említett „jövő generáció” egy újabb tagja
, remélem sikerül majd átadni Neki a stafétát.
