Néhány tanulság, amit sikerült levonni:
- Az
epoxi nagyon jól hangzik, és jó anyag is, de házilag használni elég zűrös. Az állaga borzalmas, sűrű is, ragad is, folyik is, lehetetlen vele úgy dolgozni, hogy ne jusson belőle mindenhová. Ezen kívül veszélyes is, a térhálósító erős lúgnak tűnik, aminek a gőze sem egészséges, ajánlott szabadtéren, és szigorúan gumikesztyűben dolgozni. Nagyon nehéz kimérni, miközben nagy pontosságra van szükség. Én térfogat alapján próbáltam kimérni,így 2% eltérés engedélyezett +/-. Ha nem sikerült pontosan keverni, akkor nem köt meg, és eltüntetni sem lehet soha többé a felületről. A mérést nehezíti, hogy a gyanta nagyon sűrű, és ragaszkodik a mérőedények felszínéhez. A teljes háttérre úgy 30 ml kellett egy réteghez, ezt már sikerült pontosan kimérni, 10 ml-t viszont lehetetlen, mert az edény falán maradó vékony réteg bezavar. Nagyobb háttérnél, ahol több gyanta kell egyszerre, ez valószínűleg nem problémás jelenség, de 100 literesnél kisebb akváriumban csak erős idegzetűeknek ajánlom.
A beszerzése sem egyszerű, mert az ezzel foglalkozó cégek nem éppen a belvárosban tanyáznak, hanem inkább ipari negyedekben. Ahová nem jár tömegközlekedés.
-
Ételfestékkel nem lehet hátteret festeni, bár egy akvarisztikai könyvben olvastam az ötletet. Ugyan ott azt javasolta, keverjem össze az epoxival, de a fent említett pontosság miatt inkább az epoxi előtt próbáltam ki. Ha a csemperagasztó vízáteresztő, akkor leszívja a festéket a mélybe, és egy teljes flakonnyi is csak arra elég, hogy halvány maszatot hagyjon a felszínen. Ha nem vízáteresztő, akkor meg egyszerűen nem fogja meg a felszínt.
-
Akrillal viszont kiválóan lehet nyers csemperagasztóra festeni. Hígított festékkel nagyon szép átmeneteket lehet kialakítani, és árnyalatokban gazdag felszínt. Epoxis felület festéséhez viszont már komoly szakértelem szükséges. A tömény, sűrű akrilt könnyű felkenni, de nehéz természetes átmeneteket és változatosságot kialakítani. Gondolom egy gyakorlott művész megoldaná, de nekem nem ment. A híg festék meg egyszerűen lefolyik a felületről.
- Az akril hígítva teljesen más színű, mint száradás után. Kifehéredik a szín, így nem látod, pontosan mit is művelsz, csak a száradás után derül ki a tényleges árnyalat.
- Vagy még úgy se, mert víz alatt egy nagyságrenddel több részlet látszik. Ami levegőn nagyon sötét barnászöldnek tűnt, kicsivel sötétebb mélyebb részekkel, az víz alatt kivilágosodott és olyan különbségek jöttek elő a színek között, amiket addig nem is láttam. És persze kiderült, hogy sok helyen nem dolgoztam eléggé el a festéket és túl szabályos maradt. Szóval nagyjából vakon dolgozik az ember festés közben.
-
Faágat készíteni nem kezdőnek való buli. Nagyon nem lett természetes hatású. Ellenben természetesen szabálytalan
köveket annyira nem is nehéz. Én egy adott, szabályos felületre ragasztottam egy másik lapból letépett szabálytalan hungarocell darabokat.
- Ha az akváriumba beragasztva készítesz hátteret, ne legyenek bonyolult térbeli formák, mert az aljukat is ki kell festeni valahogy, és az
akvárium falai igen kellemetlenül útban vannak. Ha az akváriumon kívül készíted a hátteret, akkor nagyon stabil alap kell, mert a mozgatástól összerepedezik a csemperagacs.