TZ
VIP kertész
Kicsit speciális napló lesz ez, mert csak áttételesen kapcsolódik a kertészkedéshez. A CRS garnélákat tartó akváriumomat mutatom be és igyekszem majd időnkét beszámolni a fejleményekről is.
Motiváció:
Érdeklődve, de távolságtartó módon figyeltem korábban a díszhal tenyésztők munkásságát. Érdekesnek találtam a szelektálással kitenyésztett újabb és újabb változatok megjelenését, mert láttam benne valami többlet munkát és eredményt is. Különösen az egyébként lenézett guppik esetén nagyon látványos, hogy milyen klassz szín és mintázat kavalkádok születtek a szorgalmas munka következtében. Tetszett, de eszembe sem jutott belevágni, ugyanis inkább a nehézségeket láttam. Sok akvárium kell, rendszeres munka és az egész valahogy nem olyan szép tevékenység, mint maga az eredménye. Másrészt rengeteg a profi is, minek legyek egy a sok amatőr közül.
Időközben viszont én is beleszerettem a CRS garnélákba. A szépségükön túl természetesen az is izgatta a fantáziámat, hogy nehéznek állították be korábban már a tartásukat is. Sőt, valamiféle misztériumként bontakozott ki előttem a távoli Japán tenyésztők precíz, türelmes munkája. Nem csak földrajzilag élnek távol tőlünk, hozzáállásban is oly távoli az ő szintjük a mienkhez képest, ami leküzdhetetlen. Elérni biztosan nem tudjuk, de ezen az úton már elindulni is nagyon izgalmas kihívás. Ez egy olyan terülhet, ahol kicsit sem érzem derogálónak, ha majd egy nap legálabb azt mondhatom magamról, hogy amatőr vagyok.
A CRS-ek szelekciójában rejlő feladatot elsőre a mintázat alapján képzeltem el. Bár olvastam róla, hogy a színek erőssége sokkal érdekesebb, de amíg nem tartottam őket ez nem volt teljesen világos. Az első csapat nézegetése közben viszont magam is arra jutottam, hogy bizony sokkal szebb egy "teli" fehér páncél, mint egy kopottas. Egyrészt értelmesebb cél erre törekedni. Másrészt megint csak a feladat nehézsége is itt izgalmasabb, hiszen goldbee keresztezéssel nem is olyan nehéz a mintázatban előrébb jutni. Az igazi japán PRL színekről viszont csak álmodozhatunk itt Európában.
Így végül is találtam egy olyan szelekciós/tenyésztős feladatot, ami már eléggé izgatta a fantáziámat ahhoz, hogy belevágjak. A célom az, hogy minél szebb színű CRS vonalat állítsak elő. Az persze világos, hogy ez egy évekig tartó projekt és valószínű, hogy úgy egyébként nincs sok értelme, hiszen mire nekem sikerül, addig valószínű sokaknak és filléres lesz az áruk addigra. De az út a fontos.
Megvalósítás:
Amire mindenképpen szükség van a szelektáláshoz, az a több akvárium. Viszont a nyári meleg miatt, nagyon macerásnak tűnt nekem, hogyan tudnám megoldani több akvárium hűtését. Albérletben lakunk, sajnos a triviális megoldás, a légkondi jelenleg nem megoldható. Végül arra jutottam, hogy nem is kell feltétlen több akvárium, csak arról kell gondoskodnom, hogy az ivarérett garnélák ne tudjanak egymással érintkezni. Ez viszont könnyen megoldható egy olyan akváriummal, ami részekre van osztva. Így született ez a négy részre osztott 70 literes akvárium ötlete. Az elválasztó lapokra nyílások lettek fúrva, amikbe rács került. Ezen át tud mozogni a víz, ami többek között a vízszint kiegyenlítés miatt is nagyon fontos. A rendszert egy szűrő hajtja, a két szélső rekeszben van befolyó és a két középsőben szívó ág. Pár miliméteres garnélák vándorlását nem tudom megakadályozni, de a nagyobbakat tudom ide-oda pakolgatni különféle szempontok alapján.
A lámpa teljesen DIY, sikerült az ADA led lámpáját picit tovább egyszerűsítenem. Egy plexi van a megfelelő formára hajlítva, melyre alulról két Led szalagokat tartó alu profil került. Az akvárium széléhez egy T profil kapcsolja a lámpát, ami szilárdan megtartja, de le is emelhető, vagy csúsztatható maradt.
Gyakorlat:
Egyelőre még csak sokasodnak a garnélák és nézegetem őket, hogy ki tudjam alakítani a saját látásmódomat a szelektáláshoz. Ez most bugyutaságnak tűnik, pedig nem is olyan egyszerű kérdés ám. Egyelőre minden garnélában találok valami szépet, vagy érdekest, nehezen tudom eldönteni, hogy melyikeket érdemes tovább tenyészteni. Valószínű egy profi "fordítva" is tudja nézni őket, a hibákat vizsgálja, nem az erényeket. Ezt tanulnom kell még. A módszerem egyébként az lesz, hogy időnként az állomány jelentős részétől meg fogok válni. Azt hittem korábban, hogy a szelekció azt jelenti, hogy a vacakabbakat kiselejtezzük. De ez azt hiszem tévedés. Külföldi oldalakat olvasgatva és szentgyo mesterrel konzultálva, azt hiszem itt is inkább fordítva érdemes gondolkodni. Igazán szép eredményt úgy lehet elérni, ha 100 darab garnélából csak 1-2 darabot őrzünk meg. Csak az 1-2 legszebbet (hibátlant) érdemes tovább vinni. Vagyis 99%-ot kell "kiselejtezni". Ez a hozzáállás sok szempontból szimpatikus. Egyrészt van benne valami "japános" szigorúság, másrészt nem ciki továbbadni a kiszelektáltakat, hiszen ők is benne vannak a top 99%-ban.
Mindez persze még csak elgondolás, nagyon az elején vagyok. Eddigi sikereim inkább csak a tartásra vonatkoznak. Elhullásom felnőtt garnéláknál gyakorlatilag nincsen, és nagyon szépen szaporodnak.
Motiváció:
Érdeklődve, de távolságtartó módon figyeltem korábban a díszhal tenyésztők munkásságát. Érdekesnek találtam a szelektálással kitenyésztett újabb és újabb változatok megjelenését, mert láttam benne valami többlet munkát és eredményt is. Különösen az egyébként lenézett guppik esetén nagyon látványos, hogy milyen klassz szín és mintázat kavalkádok születtek a szorgalmas munka következtében. Tetszett, de eszembe sem jutott belevágni, ugyanis inkább a nehézségeket láttam. Sok akvárium kell, rendszeres munka és az egész valahogy nem olyan szép tevékenység, mint maga az eredménye. Másrészt rengeteg a profi is, minek legyek egy a sok amatőr közül.
Időközben viszont én is beleszerettem a CRS garnélákba. A szépségükön túl természetesen az is izgatta a fantáziámat, hogy nehéznek állították be korábban már a tartásukat is. Sőt, valamiféle misztériumként bontakozott ki előttem a távoli Japán tenyésztők precíz, türelmes munkája. Nem csak földrajzilag élnek távol tőlünk, hozzáállásban is oly távoli az ő szintjük a mienkhez képest, ami leküzdhetetlen. Elérni biztosan nem tudjuk, de ezen az úton már elindulni is nagyon izgalmas kihívás. Ez egy olyan terülhet, ahol kicsit sem érzem derogálónak, ha majd egy nap legálabb azt mondhatom magamról, hogy amatőr vagyok.
A CRS-ek szelekciójában rejlő feladatot elsőre a mintázat alapján képzeltem el. Bár olvastam róla, hogy a színek erőssége sokkal érdekesebb, de amíg nem tartottam őket ez nem volt teljesen világos. Az első csapat nézegetése közben viszont magam is arra jutottam, hogy bizony sokkal szebb egy "teli" fehér páncél, mint egy kopottas. Egyrészt értelmesebb cél erre törekedni. Másrészt megint csak a feladat nehézsége is itt izgalmasabb, hiszen goldbee keresztezéssel nem is olyan nehéz a mintázatban előrébb jutni. Az igazi japán PRL színekről viszont csak álmodozhatunk itt Európában.
Így végül is találtam egy olyan szelekciós/tenyésztős feladatot, ami már eléggé izgatta a fantáziámat ahhoz, hogy belevágjak. A célom az, hogy minél szebb színű CRS vonalat állítsak elő. Az persze világos, hogy ez egy évekig tartó projekt és valószínű, hogy úgy egyébként nincs sok értelme, hiszen mire nekem sikerül, addig valószínű sokaknak és filléres lesz az áruk addigra. De az út a fontos.
Megvalósítás:
Amire mindenképpen szükség van a szelektáláshoz, az a több akvárium. Viszont a nyári meleg miatt, nagyon macerásnak tűnt nekem, hogyan tudnám megoldani több akvárium hűtését. Albérletben lakunk, sajnos a triviális megoldás, a légkondi jelenleg nem megoldható. Végül arra jutottam, hogy nem is kell feltétlen több akvárium, csak arról kell gondoskodnom, hogy az ivarérett garnélák ne tudjanak egymással érintkezni. Ez viszont könnyen megoldható egy olyan akváriummal, ami részekre van osztva. Így született ez a négy részre osztott 70 literes akvárium ötlete. Az elválasztó lapokra nyílások lettek fúrva, amikbe rács került. Ezen át tud mozogni a víz, ami többek között a vízszint kiegyenlítés miatt is nagyon fontos. A rendszert egy szűrő hajtja, a két szélső rekeszben van befolyó és a két középsőben szívó ág. Pár miliméteres garnélák vándorlását nem tudom megakadályozni, de a nagyobbakat tudom ide-oda pakolgatni különféle szempontok alapján.
A lámpa teljesen DIY, sikerült az ADA led lámpáját picit tovább egyszerűsítenem. Egy plexi van a megfelelő formára hajlítva, melyre alulról két Led szalagokat tartó alu profil került. Az akvárium széléhez egy T profil kapcsolja a lámpát, ami szilárdan megtartja, de le is emelhető, vagy csúsztatható maradt.
Gyakorlat:
Egyelőre még csak sokasodnak a garnélák és nézegetem őket, hogy ki tudjam alakítani a saját látásmódomat a szelektáláshoz. Ez most bugyutaságnak tűnik, pedig nem is olyan egyszerű kérdés ám. Egyelőre minden garnélában találok valami szépet, vagy érdekest, nehezen tudom eldönteni, hogy melyikeket érdemes tovább tenyészteni. Valószínű egy profi "fordítva" is tudja nézni őket, a hibákat vizsgálja, nem az erényeket. Ezt tanulnom kell még. A módszerem egyébként az lesz, hogy időnként az állomány jelentős részétől meg fogok válni. Azt hittem korábban, hogy a szelekció azt jelenti, hogy a vacakabbakat kiselejtezzük. De ez azt hiszem tévedés. Külföldi oldalakat olvasgatva és szentgyo mesterrel konzultálva, azt hiszem itt is inkább fordítva érdemes gondolkodni. Igazán szép eredményt úgy lehet elérni, ha 100 darab garnélából csak 1-2 darabot őrzünk meg. Csak az 1-2 legszebbet (hibátlant) érdemes tovább vinni. Vagyis 99%-ot kell "kiselejtezni". Ez a hozzáállás sok szempontból szimpatikus. Egyrészt van benne valami "japános" szigorúság, másrészt nem ciki továbbadni a kiszelektáltakat, hiszen ők is benne vannak a top 99%-ban.
Mindez persze még csak elgondolás, nagyon az elején vagyok. Eddigi sikereim inkább csak a tartásra vonatkoznak. Elhullásom felnőtt garnéláknál gyakorlatilag nincsen, és nagyon szépen szaporodnak.
Utoljára módosított:
