Szombaton volt szerencsém egy kedves ismerősöm jóvoltából már másod ízben részt venni egy jó kis sport napon:
http://www.univet.hu/media/976618/tata-sportnap_meghivo.jpg
A szegedi NÉBIH csapatát erősítettük hárman is (az ismerősöm felesége, az én feleségem és jómagam) idegenlégiósként a 20 fős sárkányhajó műfajában.
Mondhatom, elég mozgalmasra sikeredett az esemény: elvileg 11:00 körül indultak a futamok, de beletelt közel félóra, mire minden csapat vezetőjét sikerült összevadászni és a versenykiírást elkészíteni, ami úgy nézett ki, hogy a 20-asok kezdtek, egy futamban három hajó ment, utána egy futam szintén három 10-es hajó, aztán ezt ismételgették volna, amíg mindenkinek lesz három ideje.
Tavaly így is volt, idén azonban közbeszólt az időjárás, ugyanis amikor a második garnitúra 20 fős lapátolt a rajtvonalhoz, egy komoly jégeső (borsószemtől mogyoró méretűig) zúdult a nyakunkba.
Szerencsére gyorsan átment esőbe és kb negyedóra után elállt.
Pár futam után újabb eső (mi közben kétszer is lapátoltunk), erre ki is kiáltották az ebédidőt, majd utána nem sokkal elfeketedett az ég és a sűrű villámlások miatt végleg lefújták a versenyt (nem szabad a vízen tartózkodni villámlás idején) ami nagyon rosszul érintett minket, mivel a második kör nem ment végig és így nem a legjobb idő számított (amivel nagy valószínűséggel dobogósok lettünk volna), hanem csak az első futam, így sajnos az ötödik helyen zártunk.
Utána az eredményhirdetésig sétáltunk kb 3 órát, eredményhirdetés, vacsora, irány haza és kb éjfélre itthon is voltunk.
Korábban a Dunán jópárszor volt alkalmam kenuzni, azt nagyon szerettem, de ez a sárkányhajózás így a tavalyi és az idei ismerkedés után egyre jobban tetszik.
Van egy egyedi jó hangulata, jókat nevetünk, ahogy a kezdeti bénázások közepette összekoccoljuk a lapátokat a nagy igyekezetben, teljesen jó a hangulata. Szerintem ha annyit elmondok, hogy a feleségem, aki nem tud úszni (víz iszonya van, ha vállig bele kell mennie a vízbe) és a csónak sem a kedvenc műfaja azt mondta a végén, hogy nagyon élvezte és közösen nevettünk másnap az izomlázán, az kb elárulja a hangulatot.
Képek (sajna nem sokat fotóztam, de majd válogatok) majd este a versenyről, meg a városról, amit annál jobban megszeretek, minél többször ott járok.