Nekem is aprószemű sóder van és az etetési helyeken az alsóbb rétegekben fekete, anaerob részek alakulnak ki, amolyan akvaristák rémálma, igazi bűzös rothadás.
Sok maláj tornyosom van, de az alsóbb rétegekbe ők sem merészkednek le, kb. a felső 2 cm-t forgatják csak meg. A víz ennek ellenére tiszta és érdekes módon ezeknek a fekete helyeknek a határán nőnek a legszebb kriptók. Ezeket a fekete részeket a növények sem szeretik annyira, mert a behatoló gyökerek rövid időn belül elfeketednek és elhalnak, de mégis van egy ideális határvonal, amit még kedvelnek. Élőlény nem hiszem, hogy meg tudná forgatni ezeket a részeket, én üvegcsővel szoktam belenyúlni és porszívózni belőle, mikor már nagyon durva. Ilyenkor kellemes záptojásszag jön fel a mélyből.
Mondjuk az enyém nem díszakvárium, így nem különösebben foglalkozom a divatokkal, szeretek kísérletezgetni, minél természetesebb módszereket kipróbálni, de ugyanakkor a növényeket is szeretem. Ha belegondolunk, egy tónak az alján is ugyanezek a folyamatok játszódnak le. Ha valaki beleás a felső, lazább iszapréteg alá, utána olyan fekete és büdös részek következnek, mint maga a pokol.
A növények a sóderben is nőnek, mint a gomba, mert jól össze van keveredve mulmmal a sok
csiga(postakürt és maláj) miatt. Tápozást nem használok, a
csigák jelentik a trágyázást, amiket rendszeresen etetek. De azt meg tudom erősíteni, hogy a maláj tornyos piszkosul el tud szaporodni, ilyenkor salátalevél csapdával lehet ritkítani.