A. Kavicsos
Legenda
Sziasztok!
Hétvégi élményemet szeretném megosztani veletek, egy lélegzetvételnyi novella formájában:
A Mágus
Félhomály, csak néhány fény csík vibrál.
A szűk alacsony helyiségben nehéz, párával teli a levegő, halk monoton búgás hallatszik.
Egymást érik a Mágus edényei.
Kerek színes tárolók és átlátszók, melyben az élet legnagyobb csodája tárul a szemünk elé.
Igen, a Mágus nem az anyag átlényegítésén fáradozik, apró gyöngyökből varázsol lebegő élőlényeket!
Segítve a nagy körforgás szakadatlanságát.
A keskeny átjáróban áll Ő, nagysága nem a termetéből fakad, de ismertető jele (mint minden valamire való Mágusnak) a bajusz és szakáll rögtön szembe tűnik.
A körülötte állók minden mozdulatát figyelik, azért jöttek hogy ellessék a hétköznapokon rejtve maradó ténykedésének minden csínját-bínját.
Keze folyamatosan mozog, szinte gépiesen, mindenki sokszor látta már amit csinál, vannak aki több százszor.
A "Hal Ászás" mágiájának rutin feladatát végzi.
A szemlélőknek fel sem tűnik, hogy varázslat készül!
Eszközével gyors mozdulattal nagyot merít az egyik átlátszó edényéből, melyből az élet apró kék fénnyel izzó csodái kerülnek elő.
Kezdődik!
Egy fényes apróság csillan meg a levegőben, majd zuhanni kezd és szinte hangtalan csattanással ér földet a Mágus lába mellett.
Lepereg előtte rövidke élete néhány eseménye: közös fickándozása testvéreivel a csendes félhomályban, a kiszámítható napi események sora, ami biztonságot jelentett számára.
Most úgy tűnik mindennek vége, a fájdalom és a lég szomj elnyomja egy időre a menekülési ösztönét is.
Majd megmozdul, ugrik egy párat, de semmi változás nem történik.
Nem tudja, hogy egyébként egy szép, fényes, az élet különböző megnyilvánulásaival teli világ várt rá.
Ez elől menekült.
Eközben a Mágus is észreveszi az apróság tragédiáját, s gyorsan cselekszik!
A lábát nem mozdítja, nehogy eltapossa a kis ártatlant.
Lehajol, s a kezében lévő hálót a kis Neon fark uszonya tövéhez érinti gyengéden.
A hal egy mozdulattal a hálóba ugrik majd egy pillanat múlva már újra a nevelő akváriumban úszkál!
Mellette állóként torkomon akad a szó, de nem vagyok ezzel egyedül, a lelkes társasággal együtt döbbent arccal nézünk!
Mindegyikünk évek óta akvarizál, többen gyerek korunk óta, mégsem láttunk még ilyet!
Ő is érzékeli a varázslata hatását, sikerült ismét elkápráztatni a sokat tapasztalt társaságot, de csak egy szerény mosolyt villant ki a bajusza és szakálla közül.
Megint tanultunk valamit, Mi kiváltságosok akik pont akkor voltunk jelen abban a kivételes pillanatban.
Felmerül bennem a kérdés: mi mindent nem írt még meg, mi lehet még ebben a több tíz éves gyakorlattal bíró nagyszerű koponyában?
Ezért járunk hozzá, számolva a munkás hétköznapokat a következő jeles vasárnapig, hogy részesülhessünk tudásának minden apró morzsájából.
Vagy csak hogy feltöltődjünk a kisugárzó kedvessége, türelme, segítő szándéka által.
Remélem sokáig élvezhetjük még ezeket a vasárnapi két órákat a Nagy Hal Mágusnál, Pasaréti Gyulánál!
A.ttila
Hétvégi élményemet szeretném megosztani veletek, egy lélegzetvételnyi novella formájában:
A Mágus
Félhomály, csak néhány fény csík vibrál.
A szűk alacsony helyiségben nehéz, párával teli a levegő, halk monoton búgás hallatszik.
Egymást érik a Mágus edényei.
Kerek színes tárolók és átlátszók, melyben az élet legnagyobb csodája tárul a szemünk elé.
Igen, a Mágus nem az anyag átlényegítésén fáradozik, apró gyöngyökből varázsol lebegő élőlényeket!
Segítve a nagy körforgás szakadatlanságát.
A keskeny átjáróban áll Ő, nagysága nem a termetéből fakad, de ismertető jele (mint minden valamire való Mágusnak) a bajusz és szakáll rögtön szembe tűnik.
A körülötte állók minden mozdulatát figyelik, azért jöttek hogy ellessék a hétköznapokon rejtve maradó ténykedésének minden csínját-bínját.
Keze folyamatosan mozog, szinte gépiesen, mindenki sokszor látta már amit csinál, vannak aki több százszor.
A "Hal Ászás" mágiájának rutin feladatát végzi.
A szemlélőknek fel sem tűnik, hogy varázslat készül!
Eszközével gyors mozdulattal nagyot merít az egyik átlátszó edényéből, melyből az élet apró kék fénnyel izzó csodái kerülnek elő.
Kezdődik!
Egy fényes apróság csillan meg a levegőben, majd zuhanni kezd és szinte hangtalan csattanással ér földet a Mágus lába mellett.
Lepereg előtte rövidke élete néhány eseménye: közös fickándozása testvéreivel a csendes félhomályban, a kiszámítható napi események sora, ami biztonságot jelentett számára.
Most úgy tűnik mindennek vége, a fájdalom és a lég szomj elnyomja egy időre a menekülési ösztönét is.
Majd megmozdul, ugrik egy párat, de semmi változás nem történik.
Nem tudja, hogy egyébként egy szép, fényes, az élet különböző megnyilvánulásaival teli világ várt rá.
Ez elől menekült.
Eközben a Mágus is észreveszi az apróság tragédiáját, s gyorsan cselekszik!
A lábát nem mozdítja, nehogy eltapossa a kis ártatlant.
Lehajol, s a kezében lévő hálót a kis Neon fark uszonya tövéhez érinti gyengéden.
A hal egy mozdulattal a hálóba ugrik majd egy pillanat múlva már újra a nevelő akváriumban úszkál!
Mellette állóként torkomon akad a szó, de nem vagyok ezzel egyedül, a lelkes társasággal együtt döbbent arccal nézünk!
Mindegyikünk évek óta akvarizál, többen gyerek korunk óta, mégsem láttunk még ilyet!
Ő is érzékeli a varázslata hatását, sikerült ismét elkápráztatni a sokat tapasztalt társaságot, de csak egy szerény mosolyt villant ki a bajusza és szakálla közül.
Megint tanultunk valamit, Mi kiváltságosok akik pont akkor voltunk jelen abban a kivételes pillanatban.
Felmerül bennem a kérdés: mi mindent nem írt még meg, mi lehet még ebben a több tíz éves gyakorlattal bíró nagyszerű koponyában?
Ezért járunk hozzá, számolva a munkás hétköznapokat a következő jeles vasárnapig, hogy részesülhessünk tudásának minden apró morzsájából.
Vagy csak hogy feltöltődjünk a kisugárzó kedvessége, türelme, segítő szándéka által.
Remélem sokáig élvezhetjük még ezeket a vasárnapi két órákat a Nagy Hal Mágusnál, Pasaréti Gyulánál!
A.ttila
