Víztesztek - teszteljünk!
Egy
akvárium vizében rengeteg mindent meg lehet mérni. Viszont a tesztek sokba kerülnek, és idõt sem keveset rabolnak el az életünkbõl. Ez az írás egy kis segítséget nyújt, hogy mit milyen helyzetben érdemes mérni, illetve melyek azok a tesztek, amelyekre ténylegesen szükségünk van. A mindent az egyben tesztcsíkok praktikusnak tûnnek, viszont a különbözõ értékekre más és más helyzetekben van szükség, így a mért értékek nagy része nem fontos. A színváltós papírcsíkok használata egyszerû, de a pontosságuk kevésbé megbízható a folyadéktesztekhez képest.
Keménység
A csapvíz keménységét ajánlott megmérni mielõtt bármit is elterveznénk. Ha nem akarunk másféle vizet keverni, akkor a csapvíz értékéhez kell igazítani a halválasztásunkat. Ha igazán kedvezni akarunk a növényeinknek, akkor érdemes lágyítani,ehhez szintén szükséges ismerni a kiindulási értékeket, és a bekevert cserevizet sem árt ellenõrizni. A csapvíz keménységét ajánlott negyedévenként újra mérni, mert néhány fokot oda-vissza változhat pár hónap alatt. Mérjük meg az összkeménységet és a változó keménységet is. Ha az utóbbi érték magasabb lesz, az nem mérési hiba, hanem problémát jelez, például szikes víznél tapasztalhatjuk ezt.
pH
A víz pH-ját alapvetõen meghatározza a változó keménység. Ha semmi más nem befolyásolja a pH-t, akkor a változó keménység ismeretében elõre meg lehet becsülni. A tiszta desztillált víz pH-ja 5-6 között van, mivel a levegõbõl CO2 oldódik bele, ami szénsavat képez. A tipikus kemény csapvíz pH-ja 7,5-8 körül van. Ha a várhatónál lúgosabb pH-t mérünk, az jelenthet nem megfelelõen lágyított vizet, és szikes víznél is megfigyelhetjük. Ha az élõlényeinknek igényei miatt megváltoztatjuk a pH-t, akkor érdemes rendszeresen tesztelni az
akvárium vizét. A víz pH-ját felhasználhatjuk a CO2-szint meghatározásához az adott táblázat segítségével(szükséges a változó keménység értéke is).
Ammónia
Egy frissen berendezett növényes akváriumban igen magas lehet az ammóniaszint a kezdeti idõben a tápanyagdús talaj miatt. Ilyenkor még nem telepíthetünk halakat, és az
akvárium kezdeti gondozását is befolyásolja. Az ammónia akkor jó, ha a teszt ki sem tudja mutatni. A késõbbiekben szûrõproblémák vagy bomló fehérjék(haltetem, túletetés) esetén várható az ammónia növekedése. Gyógykezelés mellett, karantén és szaporító akváriumokban is érdemes odafigyelni a mennyiségére. Ismeretlen eredetû algaproblémák esetén is érdemes ammóniaszintet mérni.
Nitrit
Mivel ammóniából jön létre, az ammóniaszint megnövekedését követi a nitritszint emelkedése. Ugyanazokat a problémákat jelzi, csak késõbb és hosszabb ideig. Egy egészséges növényzetû és jól szûrt akváriumban egy nagyobb ammóniamennyiség is eltûnik néhány óra alatt, a tesztek nem mutatják ki, ha nem azonnal végezzük a mérést. Ilyenkor a nitritszint megugrásából tudunk következtetni a korábbi ammóniacsúcsra. Egy új akváriumban az elsõ két hétben magasabb nitritszint várható. Ennek lecsökkenése jelzi, hogy a szûrés felkészült az elsõ halak érkezésére.
Nitrát
Ha nem EI szerint tápozunk, akkor nem árt, ha tesztekkel követjük a tápanyagok mennyiségét. A nitrát az egyik kritikus tápanyag, mivel túladagolva veszélyes az élõlényekre, és mivel nagy mennyiségben igénylik a növények, a hiánya is hamar gondot okoz. Halas akváriumokban könnyen felhalmozódhat, ilyenkor gyakoribb vagy erõsebb vízcserékre van szükség. Ragadozó halak akváriumában különösen oda kell rá figyelni, mert igen nagy mennyiségben termelik.
Vas
A vas az egyik legérzékenyebb tápanyag a vízben. Ha a vas mennyisége rendben van, akkor a többi mikroelem miatt sem kell aggódni.
Réz
A réz viszonylag gyakran fordul elõ a városi ivóvízben. Ha a ház vagy a környék csöveit nemrégen újították fel, akkor egészen magas értékeket is mérhetünk. Ez az érzékenyebb gerinctelenek, fõleg a garnélák tartásánál okoz gondot. Ha visszafogott tápozást használunk, akkor egy nagyobb rézmennyiség megzavarhatja a többi fémion felvételét, ezáltal hiánytüneteket okozhat.
TDS
A TDS mérõk a víz vezetõképessége alapján számítják az oldott anyagok koncentrációját. A kapott érték alapján durván meg lehet becsülni a keménységet. Viszont a mûszer nem tesz különbséget a keménység és a többi oldott anyag között, így durva tévedéseket is okozhat, ha kizárólag rá hagyatkozunk. Ha kialakult rutin szerint keverjük a lágyított és a csapvizet az akváriumhoz, akkor a TDS mérõ egyszerû és gyors ellenõrzést tesz lehetõvé. Az olcsóbb készülékek nem képesek kezelni a hõmérséklet változásait. Csak akkor adnak megbízható adatokat, ha pontosan ugyanolyan hõmérsékleten végezzük az összes mérést. Ezt a gyakorlatban nem lehet megvalósítani. A jó minõségû (és drága) készülékek mérik a hõmérsékletet és ehhez igazítják a TDS értéket.
Víztesztek a Green Aqua webáruházban
kredit: @
Moszat
