Fungus69
Legenda
Sziasztok!
Hosszas vívódás után úgy döntöttem, én is belevágok egy napló írásába. Azért adtam neki ezt a címet, mert az akvarisztika számomra mindig is a nyugalom szigetét jelentette.
A képen látható Rudi, a valaha volt legszebb halam (bíborfejű díszmárna). Mikor itt regisztráltam, kölcsönvettem a nevét. Gondolkodom egy névváltoztatáson, de még nem jutott eszembe semmi frappáns.
Mindig is vonzott az élet mindenféle formája. Alapvetően humán beállítottságú vagyok. Gyerekként biológusnak készültem, de aztán végül műszaki területen kötöttem ki. Szeretem átlátni az összefüggéseket (hogyan működik valami, mikkel áll kapcsolatban), érdekelnek az apró részletek is.
Úgy érzem, először a kezdetekről kell mesélnem.
A 70-es évek végén (még alsó tagozatos koromban) kaptam valakitől egy marék postakürt csigát. Ezeket egy befőttes üvegben kezdtem tartani nagy lelkesedéssel, de mindenféle szakértelem nélkül. Sajnos elég hamar véget ért a kaland, mert berohadt a víz, és kipusztult belőle minden lakó (pedig a patakból hínárt, piócát, mocsári csigákat is hoztam bele).
A következő próbálkozásra néhány évvel később került sor. Egy barátom megkért, hogy fogadjak be egy halat, amit a szülei le akartak húzni a wc-n. Lelkesedésem most is volt, de hozzáértés nem. Ráadásul titokban kellett csinálnom, mert apám nem nézte jó szemmel az otthoni állatkert bővülését (hörcsögeim is voltak). Persze hamar lebuktam, és szegény hal ismét majdnem a wc-be került. Később kiderült, hogy ez egy nőstény kínai paradicsomhal. Meglepően szívós jószág volt, egész életében szárított bolhán élt (sokáig). Később, kiderült, hogy borzasztóan agresszív más halakkal (valószínűleg ezért akartak tőle megválni a korábbi tulajdonosai). Ha ez a hal akkor elpusztult volna nálam, valószínűleg egy életre elmegy a kedvem az akvarisztikától.
Szerencsére nem így lett.
A következő lépcsőfok volt, amikor egy ismerős hölgytől megkaptam az első AKVÁRIUMOT (ki akarták volna dobni, de megtudták, hogy nekem van egy halam). Mai szemmel nézve borzasztóan rossz volt
Puha műanyagból készült, ezért mindenhol kisebb-nagyobb karcok díszítették. Hihetetlen arányai voltak: 35-40 cm magas, de csak 8-10 cm mély. Kis műanyag lábakon állt. Kb. 10 liter lehetett.
A következő mérföldkő a véletlen műve volt. Este a belvárosban sétáltunk. Egy halas bolt sötét kirakatán át megláttam egy enyémhez hasonló hal sziluettjét. Apám szokatlanul engedékeny hangulatban volt, néhány nap alatt beleegyezett, hogy vegyünk társat a halamnak. A boltban viszont csak párban árulták, így aztán 3 paradicsomhalam lett. Egy ismerőstől kaptam melléjük 2 db kék gurámit, meg 2 másik halat. Így már heten laktak a 10 literes akváriumban. Mindenféle technika nélkül. Mai szemmel visszatekintve kész horror Ma már nem csinálnék ilyet, de akkor kb. 10 éves lehettem. A kínai paradicsomhal hihetetlen vitalitását bizonyítja, hogy a vásárolt pár ilyen körülmények között is leikrázott. Sajnos nem sikerült egy utódot sem felnevelni.
Nem sokkal ezután megkaptam a bizonyára sokak által ismert Horn-Zsillinszky könyvet. Annyiszor elolvastam, hogy szinte már kívülről tudtam az egészet. Igyekeztem beleásni magam a témába, minden elérhető könyvet elolvastam (nem volt túl sok akkor sem). A későbbi évek során gyarapodott az állományom, lecseréltem az említett akváriumot is. Diákként nem tudtam túl sokat erre fordítani, de befogadtam több barátom megszüntetett akváriumát, lakókkal együtt.
15 éves koromban ragasztottam egy 80 literes akváriumot is, méretre vágott üvegből. A ragasztás nagyon ocsmányra sikeredett. Több helyen is folyt, de megjavítottam. Meglepően sokáig bírta, 8-10 évig. A további fejlődést, bővülést nem részletezem, nem akarok ezzel senkit sem untatni. Ha van rá igény, esetleg később majd még kitérek az akkori technikai lehetőségekre.
Még egy fontos dolgot szeretnék kiemelni. Óriási hatást tett rám, amikor valamikor a 80-as évek közepén a Fővárosi Állat- és Növénykertben megnyílt a Pálmaházban az akvárium szárny. Volt itt egy hatalmas, több ezer literes medence. Több száz fős serpa lazac raj úszkált benne, a talajon pedig hatalmas csapat páncélos harcsa kutatott. Maga volt a csoda. Addig még soha nem láttam ilyesmit. Talán valaki más is emlékszik még erre...
Folytatás következik, képekkel.
Hosszas vívódás után úgy döntöttem, én is belevágok egy napló írásába. Azért adtam neki ezt a címet, mert az akvarisztika számomra mindig is a nyugalom szigetét jelentette.
A képen látható Rudi, a valaha volt legszebb halam (bíborfejű díszmárna). Mikor itt regisztráltam, kölcsönvettem a nevét. Gondolkodom egy névváltoztatáson, de még nem jutott eszembe semmi frappáns.
Mindig is vonzott az élet mindenféle formája. Alapvetően humán beállítottságú vagyok. Gyerekként biológusnak készültem, de aztán végül műszaki területen kötöttem ki. Szeretem átlátni az összefüggéseket (hogyan működik valami, mikkel áll kapcsolatban), érdekelnek az apró részletek is.
Úgy érzem, először a kezdetekről kell mesélnem.
A 70-es évek végén (még alsó tagozatos koromban) kaptam valakitől egy marék postakürt csigát. Ezeket egy befőttes üvegben kezdtem tartani nagy lelkesedéssel, de mindenféle szakértelem nélkül. Sajnos elég hamar véget ért a kaland, mert berohadt a víz, és kipusztult belőle minden lakó (pedig a patakból hínárt, piócát, mocsári csigákat is hoztam bele).
A következő próbálkozásra néhány évvel később került sor. Egy barátom megkért, hogy fogadjak be egy halat, amit a szülei le akartak húzni a wc-n. Lelkesedésem most is volt, de hozzáértés nem. Ráadásul titokban kellett csinálnom, mert apám nem nézte jó szemmel az otthoni állatkert bővülését (hörcsögeim is voltak). Persze hamar lebuktam, és szegény hal ismét majdnem a wc-be került. Később kiderült, hogy ez egy nőstény kínai paradicsomhal. Meglepően szívós jószág volt, egész életében szárított bolhán élt (sokáig). Később, kiderült, hogy borzasztóan agresszív más halakkal (valószínűleg ezért akartak tőle megválni a korábbi tulajdonosai). Ha ez a hal akkor elpusztult volna nálam, valószínűleg egy életre elmegy a kedvem az akvarisztikától.
Szerencsére nem így lett.
A következő lépcsőfok volt, amikor egy ismerős hölgytől megkaptam az első AKVÁRIUMOT (ki akarták volna dobni, de megtudták, hogy nekem van egy halam). Mai szemmel nézve borzasztóan rossz volt
Puha műanyagból készült, ezért mindenhol kisebb-nagyobb karcok díszítették. Hihetetlen arányai voltak: 35-40 cm magas, de csak 8-10 cm mély. Kis műanyag lábakon állt. Kb. 10 liter lehetett.A következő mérföldkő a véletlen műve volt. Este a belvárosban sétáltunk. Egy halas bolt sötét kirakatán át megláttam egy enyémhez hasonló hal sziluettjét. Apám szokatlanul engedékeny hangulatban volt, néhány nap alatt beleegyezett, hogy vegyünk társat a halamnak. A boltban viszont csak párban árulták, így aztán 3 paradicsomhalam lett. Egy ismerőstől kaptam melléjük 2 db kék gurámit, meg 2 másik halat. Így már heten laktak a 10 literes akváriumban. Mindenféle technika nélkül. Mai szemmel visszatekintve kész horror
Ma már nem csinálnék ilyet, de akkor kb. 10 éves lehettem. A kínai paradicsomhal hihetetlen vitalitását bizonyítja, hogy a vásárolt pár ilyen körülmények között is leikrázott. Sajnos nem sikerült egy utódot sem felnevelni.Nem sokkal ezután megkaptam a bizonyára sokak által ismert Horn-Zsillinszky könyvet. Annyiszor elolvastam, hogy szinte már kívülről tudtam az egészet. Igyekeztem beleásni magam a témába, minden elérhető könyvet elolvastam (nem volt túl sok akkor sem). A későbbi évek során gyarapodott az állományom, lecseréltem az említett akváriumot is. Diákként nem tudtam túl sokat erre fordítani, de befogadtam több barátom megszüntetett akváriumát, lakókkal együtt.
15 éves koromban ragasztottam egy 80 literes akváriumot is, méretre vágott üvegből. A ragasztás nagyon ocsmányra sikeredett. Több helyen is folyt, de megjavítottam. Meglepően sokáig bírta, 8-10 évig. A további fejlődést, bővülést nem részletezem, nem akarok ezzel senkit sem untatni. Ha van rá igény, esetleg később majd még kitérek az akkori technikai lehetőségekre.
Még egy fontos dolgot szeretnék kiemelni. Óriási hatást tett rám, amikor valamikor a 80-as évek közepén a Fővárosi Állat- és Növénykertben megnyílt a Pálmaházban az akvárium szárny. Volt itt egy hatalmas, több ezer literes medence. Több száz fős serpa lazac raj úszkált benne, a talajon pedig hatalmas csapat páncélos harcsa kutatott. Maga volt a csoda. Addig még soha nem láttam ilyesmit. Talán valaki más is emlékszik még erre...
Folytatás következik, képekkel.
Attachments
Utoljára módosított:
Most lebuktál. 
Szerintem jópár embernek megidéztem valamit a hőskorból (gyerekkorból?) is. 
