• Most regisztráltál, de nem tudsz privát üzenetet küldeni?

    Kérjük olvasd el milyen korlátozások vonatkoznak rád, miután regisztrációd jóvá lett hagyva.
    Regisztrációs korlátozások

Low-tech Tranquility

Rudi50

Főkertész
Sziasztok!

Hosszas vívódás után úgy döntöttem, én is belevágok egy napló írásába. Azért adtam neki ezt a címet, mert az akvarisztika számomra mindig is a nyugalom szigetét jelentette.
A képen látható Rudi, a valaha volt legszebb halam (bíborfejű díszmárna). Mikor itt regisztráltam, kölcsönvettem a nevét. Gondolkodom egy névváltoztatáson, de még nem jutott eszembe semmi frappáns.

Mindig is vonzott az élet mindenféle formája. Alapvetően humán beállítottságú vagyok. Gyerekként biológusnak készültem, de aztán végül műszaki területen kötöttem ki. Szeretem átlátni az összefüggéseket (hogyan működik valami, mikkel áll kapcsolatban), érdekelnek az apró részletek is.

Úgy érzem, először a kezdetekről kell mesélnem.
A 70-es évek végén (még alsó tagozatos koromban) kaptam valakitől egy marék postakürt csigát. Ezeket egy befőttes üvegben kezdtem tartani nagy lelkesedéssel, de mindenféle szakértelem nélkül. Sajnos elég hamar véget ért a kaland, mert berohadt a víz, és kipusztult belőle minden lakó (pedig a patakból hínárt, piócát, mocsári csigákat is hoztam bele).

A következő próbálkozásra néhány évvel később került sor. Egy barátom megkért, hogy fogadjak be egy halat, amit a szülei le akartak húzni a wc-n. Lelkesedésem most is volt, de hozzáértés nem. Ráadásul titokban kellett csinálnom, mert apám nem nézte jó szemmel az otthoni állatkert bővülését (hörcsögeim is voltak). Persze hamar lebuktam, és szegény hal ismét majdnem a wc-be került. Később kiderült, hogy ez egy nőstény kínai paradicsomhal. Meglepően szívós jószág volt, egész életében szárított bolhán élt (sokáig). Később, kiderült, hogy borzasztóan agresszív más halakkal (valószínűleg ezért akartak tőle megválni a korábbi tulajdonosai). Ha ez a hal akkor elpusztult volna nálam, valószínűleg egy életre elmegy a kedvem az akvarisztikától.

Szerencsére nem így lett.
A következő lépcsőfok volt, amikor egy ismerős hölgytől megkaptam az első AKVÁRIUMOT (ki akarták volna dobni, de megtudták, hogy nekem van egy halam). Mai szemmel nézve borzasztóan rossz volt :) Puha műanyagból készült, ezért mindenhol kisebb-nagyobb karcok díszítették. Hihetetlen arányai voltak: 35-40 cm magas, de csak 8-10 cm mély. Kis műanyag lábakon állt. Kb. 10 liter lehetett.

A következő mérföldkő a véletlen műve volt. Este a belvárosban sétáltunk. Egy halas bolt sötét kirakatán át megláttam egy enyémhez hasonló hal sziluettjét. Apám szokatlanul engedékeny hangulatban volt, néhány nap alatt beleegyezett, hogy vegyünk társat a halamnak. A boltban viszont csak párban árulták, így aztán 3 paradicsomhalam lett. Egy ismerőstől kaptam melléjük 2 db kék gurámit, meg 2 másik halat. Így már heten laktak a 10 literes akváriumban. Mindenféle technika nélkül. Mai szemmel visszatekintve kész horror :( Ma már nem csinálnék ilyet, de akkor kb. 10 éves lehettem. A kínai paradicsomhal hihetetlen vitalitását bizonyítja, hogy a vásárolt pár ilyen körülmények között is leikrázott. Sajnos nem sikerült egy utódot sem felnevelni.

Nem sokkal ezután megkaptam a bizonyára sokak által ismert Horn-Zsillinszky könyvet. Annyiszor elolvastam, hogy szinte már kívülről tudtam az egészet. Igyekeztem beleásni magam a témába, minden elérhető könyvet elolvastam (nem volt túl sok akkor sem). A későbbi évek során gyarapodott az állományom, lecseréltem az említett akváriumot is. Diákként nem tudtam túl sokat erre fordítani, de befogadtam több barátom megszüntetett akváriumát, lakókkal együtt.

15 éves koromban ragasztottam egy 80 literes akváriumot is, méretre vágott üvegből. A ragasztás nagyon ocsmányra sikeredett. Több helyen is folyt, de megjavítottam. Meglepően sokáig bírta, 8-10 évig. A további fejlődést, bővülést nem részletezem, nem akarok ezzel senkit sem untatni. Ha van rá igény, esetleg később majd még kitérek az akkori technikai lehetőségekre.

Még egy fontos dolgot szeretnék kiemelni. Óriási hatást tett rám, amikor valamikor a 80-as évek közepén a Fővárosi Állat- és Növénykertben megnyílt a Pálmaházban az akvárium szárny. Volt itt egy hatalmas, több ezer literes medence. Több száz fős serpa lazac raj úszkált benne, a talajon pedig hatalmas csapat páncélos harcsa kutatott. Maga volt a csoda. Addig még soha nem láttam ilyesmit. Talán valaki más is emlékszik még erre...

Folytatás következik, képekkel.
 

Attachments

  • Rudi.jpg
    Rudi.jpg
    366.7 KB · Megtekintések: 36
Utoljára módosított:

Kovács Géza

Főkertész
Sziasztok!

Hosszas vívódás után úgy döntöttem, én is belevágok egy napló írásába. Azért adtam neki ezt a címet, mert az akvarisztika számomra mindig is a nyugalom szigetét jelentette.
A képen látható Rudi, a valaha volt legszebb halam (bíborfejű díszmárna). Mikor itt regisztráltam, kölcsönvettem a nevét. Gondolkodom egy névváltoztatáson, de még nem jutott eszembe semmi frappáns.

Mindig is vonzott az élet mindenféle formája. Alapvetően humán beállítottságú vagyok. Gyerekként biológusnak készültem, de aztán végül műszaki területen kötöttem ki. Szeretem átlátni az összefüggéseket (hogyan működik valami, mikkel áll kapcsolatban), érdekelnek az apró részletek is.

Úgy érzem, először a kezdetekről kell mesélnem.
A 70-es évek végén (még alsó tagozatos koromban) kaptam valakitől egy marék postakürt csigát. Ezeket egy befőttes üvegben kezdtem tartani nagy lelkesedéssel, de mindenféle szakértelem nélkül. Sajnos elég hamar véget ért a kaland, mert berohadt a víz, és kipusztult belőle minden lakó (pedig a patakból hínárt, piócát, mocsári csigákat is hoztam bele).

A következő próbálkozásra néhány évvel később került sor. Egy barátom megkért, hogy fogadjak be egy halat, amit a szülei le akartak húzni a wc-n. Lelkesedésem most is volt, de hozzáértés nem. Ráadásul titokban kellett csinálnom, mert apám nem nézte jó szemmel az otthoni állatkert bővülését (hörcsögeim is voltak). Persze hamar lebuktam, és szegény hal ismét majdnem a wc-be került. Később kiderült, hogy ez egy nőstény kínai paradicsomhal. Meglepően szívós jószág volt, egész életében szárított bolhán élt (sokáig). Később, kiderült, hogy borzasztóan agresszív más halakkal (valószínűleg ezért akartak tőle megválni a korábbi tulajdonosai). Ha ez a hal akkor elpusztult volna nálam, valószínűleg egy életre elmegy a kedvem az akvarisztikától.

Szerencsére nem így lett.
A következő lépcsőfok volt, amikor egy ismerős hölgytől megkaptam az első AKVÁRIUMOT (ki akarták volna dobni, de megtudták, hogy nekem van egy halam). Mai szemmel nézve borzasztóan rossz volt :) Puha műanyagból készült, ezért mindenhol kisebb-nagyobb karcok díszítették. Hihetetlen arányai voltak: 35-40 cm magas, de csak 8-10 cm mély. Kis műanyag lábakon állt. Kb. 10 liter lehetett.

A következő mérföldkő a véletlen műve volt. Este a belvárosban sétáltunk. Egy halas bolt sötét kirakatán át megláttam egy enyémhez hasonló hal sziluettjét. Apám szokatlanul engedékeny hangulatban volt, néhány nap alatt beleegyezett, hogy vegyünk társat a halamnak. A boltban viszont csak párban árulták, így aztán 3 paradicsomhalam lett. Egy ismerőstől kaptam melléjük 2 db kék gurámit, meg 2 másik halat. Így már heten laktak a 10 literes akváriumban. Mindenféle technika nélkül. Mai szemmel visszatekintve kész horror :( Ma már nem csinálnék ilyet, de akkor kb. 10 éves lehettem. A kínai paradicsomhal hihetetlen vitalitását bizonyítja, hogy a vásárolt pár ilyen körülmények között is leikrázott. Sajnos nem sikerült egy utódot sem felnevelni.

Nem sokkal ezután megkaptam a bizonyára sokak által ismert Horn-Zsillinszky könyvet. Annyiszor elolvastam, hogy szinte már kívülről tudtam az egészet. Igyekeztem beleásni magam a témába, minden elérhető könyvet elolvastam (nem volt túl sok akkor sem). A későbbi évek során gyarapodott az állományom, lecseréltem az említett akváriumot is. Diákként nem tudtam túl sokat erre fordítani, de befogadtam több barátom megszüntetett akváriumát, lakókkal együtt.

15 éves koromban ragasztottam egy 80 literes akváriumot is, méretre vágott üvegből. A ragasztás nagyon ocsmányra sikeredett. Több helyen is folyt, de megjavítottam. Meglepően sokáig bírta, 8-10 évig. A további fejlődést, bővülést nem részletezem, nem akarok ezzel senkit sem untatni. Ha van rá igény, esetleg később majd még kitérek az akkori technikai lehetőségekre.

Még egy fontos dolgot szeretnék kiemelni. Óriási hatást tett rám, amikor valamikor a 80-as évek közepén a Fővárosi Állat- és Növénykertben megnyílt a Pálmaházban az akvárium szárny. Volt itt egy hatalmas, több ezer literes medence. Több száz fős serpa lazac raj úszkált benne, a talajon pedig hatalmas csapat páncélos harcsa kutatott. Maga volt a csoda. Addig még soha nem láttam ilyesmit. Talán valaki más is emlékszik még erre...

Folytatás következik, képekkel.
Nagyon jó kis naplónak ígérkezik. /kiegészítésképpen: a 80-as években a pálmaházi "Akvárium" újranyílt/.
 

Rudi50

Főkertész
Szeretnék megemlékezni a legnagyobb kudarcomról is:

Gimnazistaként részt vettem egy halas túrán valahol az Alföldön (pontosan már nem emlékszem). Az ott gyűjtött élőlényekkel aznap este be is rendeztem egy 40 literes biotóp akváriumot. Tettem bele szivárványos ökléket, egy kínai razbórát, tavi kagylókat, tegzes lárvákat, csigákat, vadon gyűjtött vízinövényeket. Ekkorra már késő este volt, nem tudtam sokáig gyönyörködni az új vízi világban.

Addigra már tudnom kellett volna, hogy ez így nem fog működni. Kellett volna bele szűrés, levegőztetés, világítás. Nekem akkor ilyesmi még nem volt. Csak az akvárium, üveglappal lefedve. Másnap reggelre apokaliptikus látvány fogadott. Majdnem minden élőlény elpusztult. Döglött halak úsztak a büdös vízen. Szégyelltem magam, mert ez az egész az én hibám volt.

Két bámulatosan szívós hal életben maradt. A kínai razbóra (ez már akkoriban is invazív faj volt) és egy hím szivárványos ökle. Ezeket még 2-3 évig tartottam egy Balatonból hozott tavi kagylóval együtt. Valószínűleg sokkal tovább fennmaradt volna ez az akvárium, de kellett az üveg egy másik projecthez, ezért megszüntettem. Az állatokat betelepítettem a Városligeti tóba. Később kiderült, hogy ez sem volt jó döntés, mert néhány hónappal később a tavat leeresztették valami rendezvény miatt.

Szóval így ért csúfos véget eddigi egyetlen hidegvízi próbálkozásom :(

Folytatás következik.
 

Rudi50

Főkertész
Nagyot ugrunk az időben. Több mint 20 év telt el a legelső akváriumom óta.

Sajnos régebben nem tartottam fontosnak a dokumentálást. Nagyon kevés átfogó képem van, inkább csak a halakat fényképeztem.

Ez a kép 2003-ban készült:
akvarium05.jpg

Ha már napló, megpróbálom leírni a paramétereit (lehet, hogy nem pontosan emlékszem). Ilyen volt egy retro akvárium :)
78x50x50 üveg, zártszelvényből készített állványon (ezt még ma is használom)
szűrés: 2 db belső szűrő (Hydor+Eheim) a jobb áramlás miatt
Eheim Jager fűtő 26 fokra állítva
DIY világítás bútorlap tetőben: 2x18W T8
talaj: mozdonyhomok
dekoráció: saját gyűjtésű faágak, kövek
táptalaj, tápozás: nincs
néhány növényt cserépbe ültettem, és tettem alájuk agyaggolyót
vízcsere: heti 10% (néha 20%) friss, kezeletlen csapvízzel
CO2: nem is hallottam róla :)

Akkoriban a halakra koncentráltam, a növényzet csak díszítésnek volt. Sok ma már megszokott dolog egyszerűen nem is létezett akkor, vagy pedig csak néhány fanatikus használta (lágyvíz, CO2, tápozás, technikai berendezések stb).

A gyenge világításnak köszönhetően nagyon kevés növény maradt meg nálam. A Microsorum pteropus benőtte a fél akváriumot. Hatalmas, gyönyörű levelei voltak. Aztán néhány hét alatt kipusztult. Az Echinodorus ozelot szintén hatalmasra nőtt. Virágzott is, 1 méteres szár nyúlt ki az akváriumból, rajta több sarj. Aztán hirtelen kipusztult. Ma sem értem, miért. Hosszú távon csak néhány anubias és a Cryptocoryne affinis bírta. A talajnak és dekorációnak köszönhetően elég sok szilikát lehetett a vízben, valószínűleg ez nem tett jót a növényeknek. Természetesen akkoriban nem mértem semmit.

A képen látható, hogy mindenhol volt egy kis zöld pontalga, de egyáltalán nem zavaró mennyiségben. Akkor még hírből sem ismertem azokat az algákat, amikkel az elmúlt években találkoztam. Egy darabig kísérleteztem tápozással is, de nem vált be. A szobanövényeknek készült tápok túl sok nitrátot tartalmaznak, amit viszont a halak nem tolerálnak.

2000 körül indítottam ezt az akváriumot, és kisebb-nagyobb változtatásokkal 18 évig működött, újraindítás nélkül (még egy költözést is kibírt). Sikerült viszonylag stabil életközösséget létrehozni. A halak egészségesek voltak. Sok mindent kipróbáltam, de legjobban az ázsiai fajokat szerettem (díszmárnák, dániók, gurámik). Volt még több kisebb akváriumom is (20-60 l), de azokról nem találtam képeket.

Csatolok még néhány életképet abból az időből. Kérem, úgy nézzétek, hogy ezek majdnem 20 évvel ezelőtt készültek.

HPIM1028.JPG

HPIM1201.JPG

HPIM1021.JPG

HPIM0795.JPG


Folytatás következik.
 
Utoljára módosított:

Kovács Géza

Főkertész
Nagyot ugrunk az időben. Több mint 20 év telt el a legelső akváriumom óta.

Sajnos régen nem tartottam fontosnak a dokumentálást. Nagyon kevés átfogó képem van, inkább csak a halakat fényképeztem.

Ez a kép 2003-ban készült:
View attachment 147397

Ha már napló, megpróbálom leírni a paramétereit (lehet, hogy nem pontosan emlékszem). Ilyen volt egy retro akvárium :)
78x50x50 üveg, zártszelvényből készített állványon (ezt még ma is használom)
szűrés: 2 db belső szűrő (Hydor+Eheim) a jobb áramlás miatt
Eheim Jager fűtő 26 fokra állítva
DIY világítás bútorlap tetőben: 2x18W T8
talaj: mozdonyhomok
dekoráció: saját gyűjtésű faágak, kövek
táptalaj, tápozás: nincs
néhány növényt cserépbe ültettem, és tettem alájuk agyaggolyót
vízcsere: heti 10% (néha 20%) friss, kezeletlen csapvízzel
CO2: nem is hallottam róla :)

Akkoriban a halakra koncentráltam, a növényzet csak díszítésnek volt. Sok ma már megszokott dolog egyszerűen nem is létezett akkor. A gyenge világításnak köszönhetően nagyon kevés növény maradt meg nálam. A Microsorum pteropus benőtte a fél akváriumot. Hatalmas, gyönyörű levelei voltak. Aztán néhány hét alatt kipusztult. Az Echinodorus ozelot szintén hatalmasra nőtt. Virágzott is, 1 méteres szár nyúlt ki az akváriumból, rajta több sarj. Aztán hirtelen kipusztult. Ma sem értem, miért. Hosszú távon csak néhány anubias és a Cryptocoryne affinis bírta. A talajnak és dekorációnak köszönhetően elég sok szilikát lehetett a vízben, valószínűleg ez nem tett jót a növényeknek. Természetesen akkoriban nem mértem semmit.

A képen látható, hogy mindenhol volt egy kis zöld pontalga, de egyáltalán nem zavaró mennyiségben. Akkor még hírből sem ismertem azokat az algákat, amikkel az elmúlt években találkoztam. Egy darabig kísérleteztem tápozással is, de nem vált be. A szobanövényeknek készült tápok túl sok nitrátot tartalmaznak, amit viszont a halak nem tolerálnak.

2000 körül indítottam ezt az akváriumot, és kisebb-nagyobb változtatásokkal 18 évig működött, újraindítás nélkül (még egy költözést is kibírt). Sikerült viszonylag stabil életközösséget létrehozni. A halak egészségesek voltak. Sok mindent kipróbáltam, de legjobban az ázsiai fajokat szerettem (díszmárnák, dániók, gurámik). Volt még több kisebb akváriumom is (20-60 l), de azokról nem találtam képeket.

Csatolok még néhány életképet abból az időből. Kérem, úgy nézzétek, hogy ezek majdnem 20 évvel ezelőtt készültek.

View attachment 147398

View attachment 147399

View attachment 147400

View attachment 147401


Folytatás következik.
Na csakhogy végre! :) :) :)
 

Zsoltiabéka

Főkertész
Nagyot ugrunk az időben. Több mint 20 év telt el a legelső akváriumom óta.

Sajnos régebben nem tartottam fontosnak a dokumentálást. Nagyon kevés átfogó képem van, inkább csak a halakat fényképeztem.

Ez a kép 2003-ban készült:
View attachment 147397

Ha már napló, megpróbálom leírni a paramétereit (lehet, hogy nem pontosan emlékszem). Ilyen volt egy retro akvárium :)
78x50x50 üveg, zártszelvényből készített állványon (ezt még ma is használom)
szűrés: 2 db belső szűrő (Hydor+Eheim) a jobb áramlás miatt
Eheim Jager fűtő 26 fokra állítva
DIY világítás bútorlap tetőben: 2x18W T8
talaj: mozdonyhomok
dekoráció: saját gyűjtésű faágak, kövek
táptalaj, tápozás: nincs
néhány növényt cserépbe ültettem, és tettem alájuk agyaggolyót
vízcsere: heti 10% (néha 20%) friss, kezeletlen csapvízzel
CO2: nem is hallottam róla :)

Akkoriban a halakra koncentráltam, a növényzet csak díszítésnek volt. Sok ma már megszokott dolog egyszerűen nem is létezett akkor, vagy pedig csak néhány fanatikus használta (lágyvíz, CO2, tápozás, technikai berendezések stb).

A gyenge világításnak köszönhetően nagyon kevés növény maradt meg nálam. A Microsorum pteropus benőtte a fél akváriumot. Hatalmas, gyönyörű levelei voltak. Aztán néhány hét alatt kipusztult. Az Echinodorus ozelot szintén hatalmasra nőtt. Virágzott is, 1 méteres szár nyúlt ki az akváriumból, rajta több sarj. Aztán hirtelen kipusztult. Ma sem értem, miért. Hosszú távon csak néhány anubias és a Cryptocoryne affinis bírta. A talajnak és dekorációnak köszönhetően elég sok szilikát lehetett a vízben, valószínűleg ez nem tett jót a növényeknek. Természetesen akkoriban nem mértem semmit.

A képen látható, hogy mindenhol volt egy kis zöld pontalga, de egyáltalán nem zavaró mennyiségben. Akkor még hírből sem ismertem azokat az algákat, amikkel az elmúlt években találkoztam. Egy darabig kísérleteztem tápozással is, de nem vált be. A szobanövényeknek készült tápok túl sok nitrátot tartalmaznak, amit viszont a halak nem tolerálnak.

2000 körül indítottam ezt az akváriumot, és kisebb-nagyobb változtatásokkal 18 évig működött, újraindítás nélkül (még egy költözést is kibírt). Sikerült viszonylag stabil életközösséget létrehozni. A halak egészségesek voltak. Sok mindent kipróbáltam, de legjobban az ázsiai fajokat szerettem (díszmárnák, dániók, gurámik). Volt még több kisebb akváriumom is (20-60 l), de azokról nem találtam képeket.

Csatolok még néhány életképet abból az időből. Kérem, úgy nézzétek, hogy ezek majdnem 20 évvel ezelőtt készültek.

View attachment 147398
Ez a gyöngygurámi roppantmód hasonlít a Horn-Zsilinszky Akvarisztika könyv borítójára a 80' évek végén... 🤭 Most lebuktál. 🤣🤣🤣
 

Rudi50

Főkertész
Folytatom a naplóm.

A kis akváriumomról írok egy keveset. 60x35x30, 63 l. Elég régen csináltattam méretre, mert pont ekkora helyem volt. Akkor még nem tudtam, hogy ez egy standard méret :)

Afrikai karmosbékákat (Xenopus laevis) tartottam benne. Ezek a békák hamar megszelídülnek. Kézből etethetők húsdarabokkal vagy akár férgekkel, rovarokkal. Jópofák, mindegyik igazi egyéniség. Nagyon hatékony ragadozók, ezért sajnos semmilyen más állattal nem célszerű együtt tartani őket. Egész életüket vízben töltik. Hajlamosak kimászni, de a szárazon hamar elpusztulnak. A hímek a víz alatt jellegzetes hangot hallatnak. Most már csak egy hím békám maradt, a két nőstény sajnos elpusztult. 12 éves, de élhet akár 30 évig is.

DSC00065.JPG

Ha már békázunk, megemlíteném a másik akváriumban tartható fajt is: törpe karmosbéka (Hymenochirus curtipes). Ilyenekkel is foglalkoztam, de szerintem sokkal problémásabb a tartásuk, nehéz etetni őket, mert nem szelídülnek meg. Kényesebbek és rövidebb ideig élnek.

Visszatérve az eredeti témára, ez egy very low tech akvárium volt. Alacsony igényű növényeket tartottam benne: anubias félék és Cryptocoryne affinis. Régebben T5 világítás volt, amit lecseréltem egy Odyssea LED 400-ra. Szóval egyik sem volt fényágyú :)
Kis teljesítményű belső szűrőt használtam (Eheim pickup), de szerintem szűrő nélkül is működött volna. A víz mindig kristálytiszta volt.
Talajnak homokkal kevert sóder volt, nagyobb kövekkel vegyítve. Dekorációnak szőlőtőke és faágak.

A békák nem túl aktívak, ritkán esznek, keveset ürítenek. Itt soha nem tápoztam, vízcserét is ritkán csináltam. A növények lassan, de egészségesen fejlődtek. Algának nyomát sem láttam soha. Igazi dzsungel alakult ki, időnként fél vödörnyi növényt szedtem ki.

Ebben a formában 12 évig üzemelt, de azt megelőzően is békák voltak benne. Sajnos az oldalát makacs vízkő csík díszíti, amit azóta sem sikerült eltávolítanom. Tavaly decemberben szedtem szét egy újabb project miatt. A béka átkerült egy másik akváriumba, ezt pedig teljesen átalakítottam.
Ez a kép a bontás előtt készült.

DSC00107.JPG

Azért mutattam meg, hogy lássátok, nagyon kevés technikával is lehet jól működő akváriumot létrehozni. Szerintem minimális karbantartással elketyegett volna még sok-sok évig.

Folyt. köv.
 

Zsoltiabéka

Főkertész
Azért mutattam meg, hogy lássátok, nagyon kevés technikával is lehet jól működő akváriumot létrehozni. Szerintem minimális karbantartással elketyegett volna még sok-sok évig.
Az a baj, hogy a mai világban mindent készen vesznek az emberek és fel sem merül bennük az, hogy ez a hobbi nem csak a drága cuccokkal lehet szép. Mindenből a legnagyobbat, a legszebben és persze feleannyiért... Nem vagyok ellensége a pénztárcámnak. Attól viszont kész vagyok, hogy már a gyerekemen is csak azt látom: hogyan lehetne negyedannyi munkával négyszer annyit keresni, majd utána azon hisztizni, hogy mennyire unatkozik, és mennyire GERONIMO az élet...
Afrikai karmosbékákat (Xenopus laevis) tartottam benne. Ezek a békák hamar megszelídülnek. Kézből etethetők húsdarabokkal vagy akár férgekkel, rovarokkal. Jópofák, mindegyik igazi egyéniség.
Most már értem, hogy miért van ekkora érdeklődés a tavam körül. 🐸Szerintem jópár embernek megidéztem valamit a hőskorból (gyerekkorból?) is. 🙂
 

Rudi50

Főkertész
Az a baj, hogy a mai világban mindent készen vesznek az emberek és fel sem merül bennük az, hogy ez a hobbi nem csak a drága cuccokkal lehet szép. Mindenből a legnagyobbat, a legszebben és persze feleannyiért... Nem vagyok ellensége a pénztárcámnak. Attól viszont kész vagyok, hogy már a gyerekemen is csak azt látom: hogyan lehetne negyedannyi munkával négyszer annyit keresni, majd utána azon hisztizni, hogy mennyire unatkozik, és mennyire GERONIMO az élet..
Minden szavaddal egyetértek. Sajnos nem csak előnyére változik a világ.

Most már értem, hogy miért van ekkora érdeklődés a tavam körül. 🐸Szerintem jópár embernek megidéztem valamit a hőskorból (gyerekkorból?) is. 🙂
Szerintem van itt a fórumon rajtunk kívül még jó néhány béka-fan. Ezúton is biztatom őket, hogy lépjenek ki a fényre :) :) :)
 
Oldal tetejére