• Most regisztráltál, de nem tudsz privát üzenetet küldeni?

    Kérjük olvasd el milyen korlátozások vonatkoznak rád, miután regisztrációd jóvá lett hagyva.
    Regisztrációs korlátozások

Portugália

AmegA

Mágus
Sziasztok!

Szeretnénk megosztani egy évvel ezelőtti utazásunk (3. Házassági évfordulónk alkalmából) videóját.


Eredetileg Liszabonba szerettük volna megnézni a Florestas Submersast, de csak egy program miatt nem akartunk órákat repülni oda-vissza, ezért Annamari megnézte hogy milyen látnivalók vannak még a környéken, nem túl drágán.
Így alakult aztán hogy Portóba érkeztünk onnan az Azori szigetekre (Ponta delgada) mentünk 3 napra, majd vissza Liszabonba a kiállítást megnézni.
Potrtóban 4 óránk volt várost nézni a továbbutazásig, amit ki is használtunk, nagyon szép település, különleges elhelyezkedéssel, jellegzetes építészettel, rengeteg híddal.

Délután érkeztünk az Azori szigetek legnagyobbikára, ahol a főváros is található.
Meglepetésünkre a repülőgépből kiszállva tehéntrágya "illata" csapta meg az orrunkat, mintha vidékre utaztunk volna légi közlekedéssel.
A fővárosra nem tudtunk időt szakítani, átvettük a bérelt autónkat (egy kis Ford Kaa-t), bevásároltunk és indultunk a szálláshelyünkre.
Már sötétedésre értünk a kis alig 100 fős lakosú zsák falucskába, ami egy patakkal átszelt völgyben feküdt 5 perces sétára egy vízeséstől (nagyon romantikus).
Az időeltolódás (2 óra) miatt másnap ottani idő szerint hajnali 3-kor keltünk és miután kipihentnek éreztük magunkat elautóztunk az óceánpartra csillagokat nézni, mert a közvilágítás elég gyengécske (ekkor még nem sejtettük, hogy szinte utoljára láttuk az eget felhők nélkül).
Mindhárom napon sokat kirándultunk, rengeteget esett az eső, sok vízesést, hatalmas zöld legelőket tehenekkel, mohás erdőket, kis eldugott tiszta vizű tavakat, vadon növő Hortenziákat, Kálákat láttunk mindenfelé, mind emellett úgy éreztük hogy rajtunk kívül nincs is a szigeten más turista, alig találkoztunk valakivel.
Körbeautóztuk az egész szigetet, persze nem láttunk mindent, de a főbb nevezetességek nagy részét megnéztük.
Az embere többnyire kedvesek voltak és elnézőek (Pl. mikor végigautóztunk egy felújítás alatt álló útszakaszon ahova ugyan ki volt téve a mindkét oldalról behajtani tilos tábla, de más út nem vezetett oda ahova el szerettünk volna jutni), fél órával hamarabb kinyitották nekünk az éttermet, lelkesen hadonásztak mikor eltévedtünk (többször :D)
A tömegközlekedés csak buszos, igen ritkán és szövevényesen halad, ezért az autóbérlés kihagyhatatlan (egyébként a legdrágább része volt az utazásunknak, 1.5x többe került az 5 napra mint kettőnk 8 repülőjegye!).
A legelterjedtebb járművek a traktorok mellett a tejszállító tartályos Pick-upok.
A helyiek viseletének elengedhetetlen kelléke a gumicsizma :) (de esernyőt senkinél nem láttunk).
Betértünk egy kocsmába (amit mindenhol Tapas bar cégér alatt hirdettek), meglepő módon a férfiak a levezető lépcsőn álltak és egymás arcába kiabálva kommunikáltak, bent az asztalok mellett csak hárman ültek a kb. 15 fős törzsközönségből, olyan hangzavar volt, hogy a pultos lánnyal kiabálva sem sikerült elsőre megértetni mit szeretnénk, de a süti amit vettünk nagyon finom volt.
Fürödni az óceánban nem tudtunk, bár a rengeteg hőforrás közül van néhány ami közvetlen a partnál ered, de nagyon nagy volt a hullámzás és a meleg vizet hamar kivitte az áramlás.
Mesterségesen kialakított hévizes medencékből viszont kettőt is kipróbáltunk, egy botanikus kertben lévő fél futballpálynyit (ahol szintén kb 8-an fürdőztünk), és egy olyat ahol egy őserdei környezetben kialakított kis medencék sora fogadott minket, melyeket kettecskén használhattunk közel háromnegyed órán keresztül.
Igazi tavaszias idő volt végig rengeteg esővel (egyik nap 18 alkalomig számoltuk), de miután számítottunk rá, nem volt zavaró.

Utolsó nap hajnalban indultunk Liszabonba, ahol megnéztük az Amano kiállítást, majd gyalogszerrel elindultunk a tengerparton hűtőmágnest venni o_O, amit végül egy kínai vegyesboltban kaptunk miután átvágtuk magunkat a helyi rózsadombon és gettón.
Impozáns csarnokú metrómegállóból jutottunk vissza a repülőtérre, ahol csak azt nem vettük észre hogy két terminál van és a kapuzárás előtt 20 perccel szembesültünk ezzel a ténnyel-nagy futás volt de elértük a gépet (éppen).

Nagyon jól éreztük magunkat, de az időjárásra való tekintettel a februári időszakban valószínű nem látogatunk oda még egyszer!

AmegA
 
Back
Oldal tetejére