Érdemes egyébként fellapozni a Horn-Zsilinszky könyve előtti "korszak" magyar szakirodalmát úgy a '60-as évekig bezárólag. Sok
növény, kevés hal, földes aljzat fölött homok, napfényes megvilágítás, a kevés és drága technika inkább csak elméleti választási lehetőség. Működött a dolog. Én neonhalakat, törpe páncélosharcsákat, garnélákat és csigákat tartok egy 54 literesben hasonló módon (virágföld + térkőhomok), s mindenki nagyon jól van kb. 7 hónapja. A világítás (egy sima fénycső) mellett egyedül éjszakára adok nekik némi levegőt. A szűrést jávai
moha (kb. az
akvárium negyedét benőtte), bakopa (kikopóban), tüskés hínár, gömbmoha, kagylótutaj és békalencse végzi. Egy elvadult dzsungel, nem is mutogatnám, de működik. Néha egy kicsit opálosabb, néha megjelennek benne pajzsosrákok, planária stb. De a törpe páncélosharcsák intézkednek. Egy ilyen
akvárium egyébként is igen sokféle élelmet "termel" a halaknak. Próbaképpen egy 5 literes befőttesüveget is fenntartok néhány maláj tornyoscsigával és postakürtcsigával, minden technika nélkül az ablakpárkányon, kiválóan működik. Viszont ez a módszer szerintem igazán művészi aquascape-re, illetve a legtöbb társas akváriumban dívó nagy állománysűrűségre nem alkalmas. (Az enyém is kb. a határon mozoghat, szerintem még egy kisebb raj hallal összeomlana a rendszer.) Szerintem halak közül is inkább a régóta tenyésztett és szelektált, kevésbé igényes, illetve keveset ürítő, célzott tenyésztés nélkül nem vagy lassan szaporodó fajok alkalmasak rá. Bár Walstad pl. guppikat tart ilyen módszerrel. Nálam a
csigák és a garnélák is fontos szerepet játszanak, mint táplálékforrás és takarítócsapat. Nem látom zavarónak a túlszaporodásukat. (Néha azért adogatok/osztogatok el belőlük.) Vízcserét egyébként csak esetenként végzek a növényzet ritkításával párhuzamosan (megállíthatatlanul nőnek), 10%-nál sohasem többet, de gyakran hónapokig nem cserélek. Kemény soproni csapvízzel, egyetlen hal elhullása nélkül.