A mostanában látottak közül amik nagyon tetszettek:
THE PLATFORM
Ennek a Netflixes! spanyol filmnek a trailerét azért nem szúrom be, mert szerintem nagy erénye a tempója és az alaptéma mint metafora, amivel egy súlyos társadalomkritikát tol az arcunkba. Ha ismered az alapsztorit, akkor már előre elkezdesz gondolkodni a felvetéseken, amiket a helyzet szül. Ismeretlenül belevágva viszont együtt gondolkodhatunk a főhősökkel, a rendező pedig jól adagol, nem titkolózik, de nem is szájbarágós.
Ha ajánlásomra előzetes tájékozódás nélkül bepróbálod, annyit akkor is tudnod kell róla, hogy nem könnyű film, 18-as karikás. De nem kell megijedni, nem horror és nem is pornográf
és még csak nem is a szóhasználata ami nem gyerekeknek való, hanem csupán nem söpri a szőnyeg alá azokat a súlyos jeleneteket, amik a vázolt szituációban bizony meg kell hogy történjenek. Nálam a maga kategóriájában 8/10, egy ütősebb befejezéssel simán 9 lehetett volna.
A másik egy - szintén Netflixes - félkatonai akció:
Ez nem egy blockbuster, vagy látványorgia film. A sztori is faék egyszerű, a karaktereknek sincs különösebb mélysége. Viszont az akció nagyon működik benne. Thorunk színészi játékát Oscarra ugyan nem fogják tudni jelölni, a kőkemény katonát így is kitűnően hozza, ebben a kimenekítős sztoriban mi is teljesen rábíznánk magunkat és legszívesebben csak beállnánk mögé és kerülnénk a hősködést. A karakter hiteles megformálásában - Hemswort befektetett energiáján túl - sokat segített a profi koreográfia és az üdítően izgalmas operatőri munka***. A pörgős másfél órában kapunk némi morális kikacsintást is, ami szintén jót tesz a filmnek. Sajnos apró hibákban sincs hiány, így sajnos "csak" 7/10-et tudok neki adni.
***= aki emlékszik a True Detective 6 és fél perces vágásmentes jelenetésre, az itt is elégedetten fog csettinteni, ugyanis a film egy pontján nem kevesebb mint 14 percig tűnik folyamatosnak az akció. Nem tudom, hogy valójában mennyire volt ez tényleges vágás nélküli, szerintem pár helyen inkább csak ügyesen megoldották hogy úgy tűnjön mintha egyetlen snitt lenne, de ez semmit nem von le a jelenet értékéből.
Harmadik egy - nem is tudom hová soroljam, talán - háborús szatíra.
Infantilis humora engem azonnal megvett, de az méginkább, hogy váltakozik a hangulat, kínosan gagyiból véresen komolyba, vagy humorosból tragikusba. Fura a színvilág, furák a gyerekek és a képzelt-barát diktátor ripacskodása, minden kicsit cirkuszi és túltolt, de éppen csak annyira, hogy ne lépje át, hanem csak megfelően stimulálja az ingerküszöbömet. Nem pontozom le, de egyértelműen érdemes volt megnézni.