mrgod007
Főkertész
Na gondoltam bejelentkezem és elmesélem mekkora hős volt a csúfságos kis akváriumom
Az egész réges régen kezdődött egy messzi messzi galaxisban.
Pontosabban 15-én mikor felmentem Budapestre mivel megérkeztek az olajfoltos harcsáim.
Körbe is trombitáltam a fórumot rendesen, csak az nem tudott a fővárosban tett látogatásomról aki vak és még Nyilas Misi sem látogatta meg, hogy felolvassa neki az akvakertész fórumot.
Kaptam is sok sok csudajó dolgot Horváth Mártontól, Szabó Henriktől és Luigi13-éktól. Na meg persze olyan akváriumokat láttam amitől jobban csorgott a nyálam mint parasztgyereknek a császárszalonnától.
16-án délután neki is veselkedtünk a haza indulásnak halastól növényestől mindenestől (még egy kék rákot is útitársamul fogadtam).
Haza érkezvén nagy lelkesen és fesztiválfáradtan álltam neki a csodatevésnek. Új halak mentek a kis csúfságba elkülönítésre, hátha valami kóbor nyavajatörés kerülgetné őket. Mégse pocsékolják már össze a már meglévő halállományomat... A vödörnyi növénymasszát szépen elkezdtem szétválogatni faji hovatartozás és elhalálozás szerint. Aki úgy tervezte, hogy vízinövényeket sétáltat télidőben legalább 30km távon egy vödörben annak azt tanácsolom inkább ne tegye. Nem élvezik...
Szétválogatás után random ledugdostam őket a 100literes akváriumomban aztán már csak arra volt energiám, hogy éjfél körül elvánszorogjak az ágyamig és békés mozdulatlanságba temetkezzek 8 órára. Reggel volt egy "mármegintbasztálkiteregetniakurvaruháteste " ébresztő sugallat a földszintről, így kitámolyogtam és teregettem.
Akkor kigyulladt az ominózus villanykörte a fejem felett, hogy de jó is a növényeknek ha én most megindítom a co2-t aztán egy óra múlva ráengedem a világítást.
Ez mind szép és jó lett volna ha nem alszom vissza még potom 3és fél órára.
Ébredés, óra csekkolás aztán fél perc bootolás után repültem az akváriumhoz, mert valami azt súgta GERONIMO van a palacsintában...
Hát az összes neonom a vízfelszínen lazult, nagyjából annyi élet volt bennük mint bennem előző este. Az ancim úgy meg meredt, hogy hűtőmágnesnek is elment volna. Az amano garnélák a talajon break táncot jártak.
Nem akarom szépíteni, elég katasztrofális volt a helyzet.
Na és itt jött a képbe drága csúf barátom, aki épp az új halaimat tartotta karanténban. Vagyis magában.(Lehet elnevezem karanténnak...)
David Hasselhoffot megszégyenítő sebességgel hordtam át egyesével a halakat és garnélákat és közben bőszen imádkoztam hátha segít valamit.
Szerencsére komál az öreg mindenható, (elég sok balfasz húzással szoktam szórakoztatni...) így egyetlen élőlény sem vesztette életét ebben a félresikerült akciómban.
Na ekkora hős volt az én csúfságos kis akváriumom
Az egész réges régen kezdődött egy messzi messzi galaxisban.
Pontosabban 15-én mikor felmentem Budapestre mivel megérkeztek az olajfoltos harcsáim.
Körbe is trombitáltam a fórumot rendesen, csak az nem tudott a fővárosban tett látogatásomról aki vak és még Nyilas Misi sem látogatta meg, hogy felolvassa neki az akvakertész fórumot.
Kaptam is sok sok csudajó dolgot Horváth Mártontól, Szabó Henriktől és Luigi13-éktól. Na meg persze olyan akváriumokat láttam amitől jobban csorgott a nyálam mint parasztgyereknek a császárszalonnától.
16-án délután neki is veselkedtünk a haza indulásnak halastól növényestől mindenestől (még egy kék rákot is útitársamul fogadtam).
Haza érkezvén nagy lelkesen és fesztiválfáradtan álltam neki a csodatevésnek. Új halak mentek a kis csúfságba elkülönítésre, hátha valami kóbor nyavajatörés kerülgetné őket. Mégse pocsékolják már össze a már meglévő halállományomat... A vödörnyi növénymasszát szépen elkezdtem szétválogatni faji hovatartozás és elhalálozás szerint. Aki úgy tervezte, hogy vízinövényeket sétáltat télidőben legalább 30km távon egy vödörben annak azt tanácsolom inkább ne tegye. Nem élvezik...
Szétválogatás után random ledugdostam őket a 100literes akváriumomban aztán már csak arra volt energiám, hogy éjfél körül elvánszorogjak az ágyamig és békés mozdulatlanságba temetkezzek 8 órára. Reggel volt egy "mármegintbasztálkiteregetniakurvaruháteste " ébresztő sugallat a földszintről, így kitámolyogtam és teregettem.
Akkor kigyulladt az ominózus villanykörte a fejem felett, hogy de jó is a növényeknek ha én most megindítom a co2-t aztán egy óra múlva ráengedem a világítást.
Ez mind szép és jó lett volna ha nem alszom vissza még potom 3és fél órára.
Ébredés, óra csekkolás aztán fél perc bootolás után repültem az akváriumhoz, mert valami azt súgta GERONIMO van a palacsintában...
Hát az összes neonom a vízfelszínen lazult, nagyjából annyi élet volt bennük mint bennem előző este. Az ancim úgy meg meredt, hogy hűtőmágnesnek is elment volna. Az amano garnélák a talajon break táncot jártak.
Nem akarom szépíteni, elég katasztrofális volt a helyzet.
Na és itt jött a képbe drága csúf barátom, aki épp az új halaimat tartotta karanténban. Vagyis magában.(Lehet elnevezem karanténnak...)
David Hasselhoffot megszégyenítő sebességgel hordtam át egyesével a halakat és garnélákat és közben bőszen imádkoztam hátha segít valamit.
Szerencsére komál az öreg mindenható, (elég sok balfasz húzással szoktam szórakoztatni...) így egyetlen élőlény sem vesztette életét ebben a félresikerült akciómban.
Na ekkora hős volt az én csúfságos kis akváriumom