Azért nem árt ha van otthon GH és KH teszt! Én is megvettem, de azt hittem felesleges, most meg az előbbit minden vízcsere után nézem. Az a baj, hogy a TDS mérő nem egyenlő egy vízkeményésg mérővel, mivel a víz vezetőképessége alapján mutatja az oldott sók mennyiségét, így többek közt a beadagolt táp mennyiségére is reagál, tehát akár annak napi fogyását is mérheted vele
. Idővel persze kialakulhat egy rutin, mikor már az ember tudja, hogy X mennyiségű RO-val való cserénél hány kanálnyi GH+ kell, és ekkor gyors előtte-utána kontrolnak jó a műszer, mivel már tudod, hogy mennyi egységnyit kell emelned. Persze ilyenkor is érdemes legalább havonta csepptesztel rámérni a vízkeménységre. De azt nem javaslom, hogy már indításkor kijelöljön az ember egy PPM értéket, és folyamatosan ahhoz ragaszkodjon, mert akkor azzal szembesülhetünk, hogy cserélünk vizet, de azt látjuk, hogy a műszer magas értéket mutat és inkább nem teszünk keményésgnövelőt a vízhez amitől az szépen ellágyul, pedig csak a tápok jelenlétét mutattja a készülék és téveszthette meg az akvaristát. Ráadásul ez a túl lágy víz az élőlényekre is veszélyes, mert nem csak a garnéláknak, hanem a halaknak is szüksége van némi vízkeményítésre, hiszen ha megnézzük a leírásukat, akkor ott is fel van tüntetve, hogy milyen keménységű vízben szeret lenni vagy él az élőhelyén.