Huszonhetedik Bejegyzés -
Pandemic Day 4-
Avagy nem unatkozom...
Magyarországon még nem olyan szigorúak a korlátozások, mint itt. Az orwelli világomban, ahol nem tudom elhagyni a falut, ahol lakok, az élelmiszerbolton kívül minden zárva (ott pedig kígyózó sorok várnak, hogy bemehessek, és újabb 80 kg lisztet vásárolhassanak), az utcák kihaltak, csak az iskolába járni nem tudó gyerekek unalomból származó üvöltözését lehet hallani egész nap.
Akivel szívesen találkoznék, az vagy karanténban van, vagy már meguntam, vagy paranoiásan fél másokkal találkozni. Mind az online kapcsolatokat, mind magamat UNOM. Ilyen állapotban vagyok március 19-én, a korlatozások pedig előreláthatólag április 30-ig tartanak.
Ès a gyerekek csak üvöltöznek... és üvöltöznek.
Persze csak túlzok, nincs semmi gond, tök jól el tudom magamat foglalni.
Egyáltalán nincsen olyasmiröl szó, hogy az akváriumban ezt látom:
Amiröl az jutna eszembe, hogy ilyesmi BBK-t építek:
Aminek végképp nem ez lenne a következő fokozata:
Na,kösz, hogy benéztél, most mennem kell, hogy az artémia neveldéd összerakjam, meg még ki kell fognom egy huncut kis bettalányt.