Norbert
Kertész szaki
Első 128 literes akváriumom lépésről lépésre - avagy hogyan indult el a növényes akvarisztikai hobbim
Szevasztok!
Az én naplóm kezdete viszonylag távolra nyúlik vissza a múltba, ugyanis az egész projektet még 2010. év végén szerettem volna elindítani. Először 2010. októberében találkoztam a növényes akvarisztikával, ami egyből megfogott. Az említett 2010. év végi kezdést áthúzta egy költözés, aminek következtében jobbnak láttam a ráfordítandó összeget máshová tenni. Közben az indítás ismét tovább húzódott, amikor kiderült, hogy a feleségemmel gyereket várunk. Ráadásul egyből kettőt is. Úgyhogy a két kis kertészem megérkezéséig (2011. szeptember) a hobbi ismét parkolópályára került. Mostanra azonban rendeződtek a dolgok, és kb. két hónapja már folyamatosan legózok, hogy mit, mivel, hogyan rakjak össze. Lépésről lépésre haladunk, de ez rendjén is van így, nem akarom elkapkodni.
Lépésről lépésre
Mindent meg akartam tervezni az alapoktól rendesen, így már az elején nagyon sok kérdés merült fel bennem. Mivel új lakásba költöztünk, amit felújítással kezdtünk, így már akkor adódott a kérdés, hogy egyáltalán hová tegyük az akváriumot? Milyen legyen a padló? Hol van a közelben konnektor? Kell-e földelt konnektor? Végül a nappali mellett döntöttünk, ahol laminált padló van, ami biztosan hátrányos, de majd vigyázunk a kicsöpögő vízzel. Ha meg véletlenül komolyabb baleset érné az akváriumot, akkor meg már úgy sem csak a padló miatt kell aggódni, hanem a berendezések, bútorok miatt is. Éppen ezért nem sajnálom az erőforrásokat a megelőző tevékenységekre. Nagy félelmem van attól, hogy egyszer széthullik az akvárium, és mindent eláraszt a víz. Korábban egy társasház felsőbb szintjén laktam, és ezzel az volt a félelmem, hogy ha egyszer elindul a víz halakkal, növényekkel együtt, akkor biztosan szerezni fogok magamnak pár haragos szomszédot az alsóbb szintekről. Ezért nem is vállaltam be ezt a "lehetőséget" korábban. Most már ezzel sincs baj, mert egy földszinti lakásba költöztünk.
A szűrőválasztás rögös útja
De visszakanyarodva a kezdetekhez: adódott az egyik, talán minden kezdőt leginkább foglalkoztató kérdés. Mekkora legyen? Mennyibe fog kerülni mind anyagilag, mind ráfordított időben?
Fontos ez a kérdés, mert ahogy számolgattam, az akvárium nagyságával – ha nem is exponenciálisan - de jelentősen nőnek a költségek. A fórumból megszerzett első információk alapján a szűrés volt az egyik alapvető dolog, amin nem akartam spórolni. Azt is tudom a korábbi, gyerekkori akvarista tapasztalataimból, hogy egy nagyobb, több száz literes akváriummal kevesebb probléma van a biológiai egyensúly beállását illetően, mint egy kisebbel, illetve a kezdeti ballépéseket is jobban tolerálja egy nagyobb akvárium. Ha csak az akváriumot nézem, akkor egy minimum 120-150 cm széles akváriumban gondolkoztam. Ehhez azonban már elég komoly szűrésre van szükség a növényes akvarisztikai felhasználás függvényében. Ezért elkezdtem számolgatni, mi lenne a legjobb: a nevesebb gyártók legnagyobb kapacitású szűrői közül választani egyet (esetleg kettőt), vagy építeni egy alsópolcos filtert. Először az Eheim 2080-as szűrőjére gondoltam, hogy a szűrés terén ne kössünk kompromisszumot. Végül a 2080-asra is sajnáltam a pénzt, így kikötöttem egy kisebb változatnál, a 2075-nél. Az alsópolcos szűrőt meg egy kicsit macerásabbnak tartottam az üvegfúrás, csörgedező víz stb... miatt, így ezt mint megoldást elvetettem. Tehát itt már megvolt a kiválasztott szűrő, adott teljesítménnyel, hát akkor tervezzünk hozzá egy medencét is. A szűrő adatai alapján már láttam, hogy ha a szűrést a maximumokig akarom fokozni, akkor az eredeti elképzelések számomra már nem voltak megfelelőek az egy darab Eheim 2075-höz, hogy egy 120 vagy 150 cm széles akvárimot hajtsak meg vele. Tehát az akvárium méretéből kellett lejjeb adnom, de ez pozitívumokat is hozott, hiszen úgy gondoltam, hogy a kisebb akvárium = kevesebb tisztítás, kevesebb növény = kevesebb "fűnyírás", kevesebb víz = kevesebb vízcsere. Majd a jövőben beigazolódik, hogy jól gondoltam-e. Tehát eljutottam odáig, hogy kiválasztottam a szűrőt. Úgy egyeztünk meg otthon a családdal, hogy egy összegben nem ruházok be mindenre, hanem szépen fokozatosan építem fel a rendszert hónapról hónapra. Rögtön adódott is az első lépés, hogy hozzuk haza akkor a szűrőt. A betonbiztos szűrőválasztási stratégiával és a rá szánt összeggel a zsebemben el is indultam az üzletbe megvenni a kiválasztott szűrőt. Az eladóval való beszélgetésem során azonban megtört a lendületem az Eheim prof. 3 szériáját illetően, és az eladó ajánlott egy másik alternatívát. Ez pedig a Tetratec EX1200 volt. Mondanom sem kell, hogy szűrővásárlás nélkül, lógó orral hazabandukoltam, és újraértelmeztem a növényes akvarisztikáról eddig kialakult képemet. Minden kezdődött elölről. Fórumolvasgatás, információgyűjtés, youtube videók éjszakába nyúló nézése. Végül kialakult a megoldás: döntöttem az EX1200 mellett. A paramétereit tekintve hasonlóak, mint az Eheim 2075, de árban lényegesen olcsóbb. (A megbízhatóságról gyakorlati tapasztalat és összehasonlítás hiányában nem nyilatkozhatom.) Végül meglett a szűrő az EX1200 személyében.
Filtermédia – avagy mivel tömjem tele a Tetratec vödröt?
Következő lépés a megfelelő szűrőanyag kiválasztása volt. Az egybehangzó vélemények alapján a Tetratec gyári biológiai szűrőanyagai felejtősek. Ennek megfelelően a fekete műanyag golyókat félretettem a lányaimnak későbbre, hogy legyen mivel gurigázniuk, helyére bekerült két liter Siporax. A szűrőanyag kiválasztását is hosszú kutatómunka előzte meg. Sokat tanulmányoztam Woctrax írását a különböző biológiai szűrőanyagok mikroszkópikus vizsgálatáról, és nálam az abszolút befutó a Siporax illetve a Bio Rio lett. Éppen ezért a Siporax mellé bekerül még 2 liter Bio Rio is. A Bio Rio pedig az eredeti szivacs szűrőbetétet váltja, ami majd jó lesz fürdeni, vagy ha valaki tud egyéb alternatív felhasználást, írja meg. Tehát jelen pillanatban a szűrő így néz ki: legalul van az eredeti mechanikai szűrőkerámia henger töltet, fölötte a Siporax, afölött Rio Bio. A legfelső tálcán az aktív szenet Seachem Purigenre cseréltem. Jelenleg így áll a szűrőm, még mindig hozzávaló akvárium nélkül.
A megfelelő akvárium kiválasztása
A szűrő kiválasztása adott egy erős korlátot, ami meghatározza, hogy a későbbiekben mekkora medencét választhatok. Úgy gondolom, hogy ez a korlát adott egy lehetőséget arra, hogy a költségeket vissza tudjam fogni. (Aki vette a fáradtságot, és idáig olvasott, talán azt gondolja, hogy nem ér ennyi vesződséget ez a dolog, azonban én minden percét élveztem, pedig még mindig messze állok a végeredménytől.) Amit biztosan tudtam már a legelejétől fogva, hogy ha az üveg kiválasztására kerül sor, az csakis Opti White lehet. Az akvárium űrtartalma volt a kiinduló adat, amit kb. 120 literben maximalizáltam a lehető legjobb szűrés eléréséhez. A méretek kiválasztásához nagyon sok fotót megnéztem, hogy milyen arányú akváriumot válasszak. Itt már nézegettem a lehetséges növényeket és a halakat is. Igazából ezzel kapcsolatban van egy berögződésem, hogy az apró rajhalakat, illetve a kisebb növényeket szeretem, amelyekkel el lehet érni, hogy egy kisebb akváriumban is olyan perspektívát alakítsunk ki, ami egy jóval nagyobb medence benyomását kelti, mint Yuji Yoshinaga 8. helyezett akváriuma a 2011-es IAPLC-ről. Végül maradtam a standard méretnél, ami 80 cm széles, 35 cm mély és 40 cm magas. Egy ilyen akvárium pont 112 literes, ami nem túl nagy, de a nano kategóriától azonban már messze van. El is határoztam, hogy egy ilyen akváriumot fogok választani, így a méretei már adottak voltak a további berendezések megvalósításához. Az akváriumot viszont csak a legutolsó beszerzési anyagnak tekintettem, mert a feleségem kijelentette, hogy nem fog a nappaliban nézegetni heteken keresztül egy üres akváriumot. Viszont nem akartam mindent egyszerre megvenni, hogy ne egyszerre terheljem egy nagy összeggel a családi kasszát. A következő pont a tervben az akvárium alá egy megfelelő bútor kiválasztása lett, illetve még több "apróság".
Hogyan lesz egy hétköznapi pelenkázó komódból akvárium állvány?
A választ gyorsan rövidre is zárom, sehogy. Viszont a pelenkázó komódunk mérete pont akkora, mint a leendő akvárium alapterülete, így könnyen tudtam mihez viszonyítani az elképzelt méreteket. Azt tudtam, hogy valamilyen bútorra fogom feltenni az akváriumot, de nekem a készre gyártott, boltban kapható darabok elég gyengének tűntek. Nekem vesszőparipám az, hogy az akvárium stabilan, kemény felületen álljon, mint ahogyan már feljebb is írtam, elsődleges a biztonság.
Ennek megvalósításához több lehetőség tárult elém. Elsőként veszek egy hagyományos, "bolti" bútort és belül megerősítem zártszelvénnyel. Második megoldás volt, hogy összedobom én a zártszelvény keretet és arra építtetem fel a szekrényt. Végül a nem tervezett harmadik megoldás lett, elkészíttettem asztalossal egy nem fémvázas (tehát nem terminátor!), viszont annál erősebb saját tervezésű bútort. Szerencsére a kedves asztalos nagyon segítőkész volt, mert épített már pár bútort, és a terveimet erősen túlbiztosítottnak tartotta, így rábeszélt egy egyszerűbb, de a bolti megoldásoknál erősebb verzióra. A méreteknél is egy kicsit szabadabb kezet kaptam, így a 80x35-ös alapot felnagyítottam 81x40 cm-re, hátha később meggondolom magam és egy kicsit nagyobb elmozdulást szeretnék a mélység tekintetében. A 81x40 cm-es alapot az asztalos alulról három oszloppal támasztotta meg (ezek közül kettő az oldalfal), míg a három oszlop alá két-két állítható láb került. Sajnos a bútorokkal kapcsolatos félelmeimet alátámasztotta az, amikor bementem egy kisállat kereskedésbe, és a kedves hölgy nem tudta kinyitni az akvárium alatt az ajtót, hogy megmutassa a technikát, mert már annyira ráfeküdt a felette lévő lap az akvárium súlyával együtt. Ha kinyitotta volna, biztosan el is pattan az akvárium alja. Erősítésként a szekrényem annyival túlbíztosítottabb a hagyományosnál, hogy a hátfal vastagabb bútorlap, míg a felső lap, ami az akvárium alatt van, dupla, ragasztott bútorlap. Segítségnek bekerült még egy kis polc is az apróbb kütyüknek. A saját készítésű szekrény mellett szólt az is, hogy így a színt viszonylag tágabb határok között tudtam megválasztani, ami a feleségem részéről volt egy újabb kikötés. Az akvárium bútor a "juhar" színével most már teljesen beleilleszkedik a nappali bútoraink színvilágába. És íme néhány kép a bútorról. A bútor hátulján még nincsenek kivágva a szervíznyílások, ezeket majd legvégül fogom elkészíteni, és csak a leginkább szükséges méretben. A hordó torzításért elnézést kérek, a valóságban természetesen egyenesek a szekrény oldalai.
CO2 ellátás
Amint a fentiekből kiderül, a technikai hátteret szeretem nagyon patentul elkészíteni. A lényeg úgyis a részletekben rejlik. Arról azt hiszem itt egyikőnk sem vitatkozik, hogy a növények számára mennyire fontos a CO2. Éppen ezért itt profi megoldásra szerettem volna törekedni. Alapelemnek egy 4 kg-os palackot választottam, amire Papillon reduktor illetve Milwaukee mágnesszelep került. Sok fotót nézegettem a CO2 rendszerekről, és nekem nagyon fontos volt, hogy a tűszelep és a reduktor között ne a hagyományos flexibilis csövet használjam, így eljutottam egy pneumatikával foglalkozó üzlethez, ahol sokat segítettek. A fotón láthatjátok is, hogy a reduktor-mágnesszelep-tűszelep kombó egy egységet képez. Van itt még azonban egy kis technikai érdekesség a tűszelep és a mágnesszelep között, az pedig egy ipari visszacsapó szelep. Igazából a klasszikus felépítést követi, van benne egy szelep, ennek a szelepnek egy üléke (fészke) és mindezt egy rugó feszíti úgy, hogy a két oldal között fellépő 1 bar nyomáskülönbségre nyisson. Természetesen a flexibilis csőbe bele fogok még tenni egy ADA visszafolyás gátló szelepet is. Ettől a két szeleptől várom, hogy megóvja a mágnesszelepet illetve a reduktort a nemkívánt nedvességtől.
Mivel kísérletezgető típus vagyok, találomra összeszereltem a palack-reduktor-mágnesszelep-visszacsapószelep-tűszelep sorrendet, és még persze mind közé bekerült két toldó-, egynéhány összekötő-, illetve két könyök elem is. Az első próbálkozásnál a lezárt tűszelep ellenére is szökött a gáz. Kísérletezgettem, hogy először kinyitottam a palackot és a mágnesszelepet, végül a tűszelepet és a palackot elzártam. Így a rendszerben maradt nyomás, ami elvileg nem tudott sehová sem elszökni, és ezt a reduktor órái jól mutatták is. Így hagytam a rendszert, azonban sajnos egy nap után már elszökött a gáz. Végigjártam a kitaposott utat, minden csatlakozást megnéztem szappanhabbal, és egy hibát találtam is. Itt utánhúztam a csatlakozásokat, és ezután már nem fújta a buborékokat, azonban a gáz egy nap múlva továbbra is elszökött. Végül a nagynyomású technikáknál alkalmazott "puha" tömítések hozták meg a megoldást. Pár forintos kis alumínium tömítésket tettem a csatlakozásokhoz, továbbá még tekertem rá gázhoz való ún. "sárga" teflonszalagot is. Jelenleg ott tartok, hogy a rendszerben még egy hét múlva sincs látható gázfogyás. Azt hiszem innentől kezdve nem fogok tartani a palack korai kiürülésétől.
A CO2 rendszerhez vettem még egy Sera diffúzort is, amiben az tetszett meg, hogy egyben tartalmazza a bubiszámlálót is. Ezt azért tartom fontosnak, mert nem kell vacakolni a külső buborékszámlálók problémájával, a bennük lévő folyadék fogyásával. Másrészt azért tetszett meg ez a diffúzor, mert szétszerelhető, ami nagyban megkönnyíti a tisztítást. Az elmúlt napokban azonban felfigyeltem egy másik szimpatikus beoldási technikára, ez pedig a belső reaktor. Amit láttam ezekenél a megoldásoknál, hogy egy vízforgató motor a függőleges csőben ellenáramban mozgatja a vizet a CO2-vel, tehát felülről lefelé. Mint például az alábbi videón:
Van régről egy 200 liter/órás kis nano belső szűrőm, amit át szeretnék alakítani egy ilyen belső reaktorrá. Már csak a függőleges akril vagy üveg cső hiányzik, amiben majd fog áramolni a víz. A rossz hír ehhez, hogy így mégis csak szükségem lesz egy buborékszámlálóra, minden egyes nyűgével együtt. Ez azonban még a jövő zenéje.
Megvilágosodás
Mivel a tervek alapján az akvárium méretei adottak voltak, 80x35x40, így a világítás kiválasztása már könnyen ment. Végül egy japán, az akvárium két szélére ültethető világítást választottam, amely 4x24 W-os T5-ös fénycsöveket fogad, 2-2 külön kapcsolható. Gyárilag 4x24W / 10.000 K fénycsövek vannak benne, amelyeket még le kell cserélni. (Milyen fénycsöveket, illetve milyen összetételben javasolnátok?) Az ára alapján a középmezőnybe tartozik, ettől függetlenül minőségi darabnak tűnik. A ház alumíniumból készült, a páramentességet egy eltolható plexi lap biztosítja. Remélem a használat majd nem okoz csalódást.
Nélkülözhetetlen apróságok
Fűtésnek egy 150 W-os Eheim/Jäger fűtőt választottam. Az elektromos rendszert is szeretném a lehetőségeimhez képest minél profibban megoldani. Ehhez vettem 2 db darab 3-as páramentes dugaljat, illetve kettő mechanikus kapcsolóórát. A digitális kapcsolóóráktól kicsit idegenkedtem, talán a túl bonyolult működésük miatt, illetve nem is igazán hallottam még olyan típusról, amiről ódákat zengtek volna. Ezzel szemben egy mechanikus kapcsolóóra egyszerű mint a faék, kb. 650,- Ft, és csendben teszi a dolgát. Az elektromos rendszer még kiegészül egy "életvédelmi" relével is. Továbbá beszerzésre került még kb. 4 méter három eres vezeték, földelt dugvilla, stb. A rendszert saját magam építettem össze. Távolabbi tervek között szerepel még egy univerzális időrelé beszerzése/beszerelése, amellyel az etetések idejére le tudom úgy állítani a szűrőt, hogy az 30 perc múlva automatikusan újraindul. Ezt azonban majd csak akkor lépem meg, amennyiben a gyakorlat is igazolja, hogy tényleg szükség van rá. Amikor az akváriumot megrendeltem (lásd lejjebb), akkor már kinéztem magamnak az ADA hajlított üveg hőmérőjét, és vettem is egyet, illetve az akvárium másik ékszere egy nanó akváriumokhoz tervezett üveg drop checker lesz. A nélkülözhetetlen apróságok közé sorolnám még a két fedővel ellátott 20 literes vödröt, egy literes mérőedényt stb., amelyek szintén beszerzésre kerültek.
Táptalaj / álatlános talaj
Mivel a növényezés lesz a meghatározó ebben az akváriumban, úgy gondolom, hogy mindenképp szükséges a megfelelő aljzat beszerzése. Sajnos a napló írásának pillanatában az Amazonia talaj nem volt elérhető, ezért itt kompromisszumot kellett kötnöm. Végül Tropica táptalaj és Aquatic Nature talaj kerül majd az akváriumba. A domborzati felépítés lehetőségeiről illetve nehézségeiről majd még később fogok beszámolni.
Kövek, dekorfa, layout
Elsőkörben a layout kialakításához W-rig kollégától hozzájutottam kb. 10 kg Manten kőhöz. Még konkrét elképzelés a layoutról nem volt, csak az volt biztos, hogy a kőnek nem sok szerepet szántam. Éppen ezért pont kapóra jött ez a sötét színű kő. Elkezdtem rakosgatni a köveket, nézegettem, hogy milyen lehetőségek vannak ebben a kőben. Ez volt itt az első említésre méltó próbálkozás, természetesen az újságpapír nélkül.
Úgy gondoltam, hogy erre majd valami fás megoldást még rá lehetne építeni, illetve az elképzeléseim is valami fás koncepció körül rendeződtek. Pont kapóra jött, amikor a Green Aquában találtam egy szép Red Moor fát, amit azután próbáltam egybeépíteni a már meglévő kövekkel. Természetesen ehhez teljesen szét kellett bombázni az eredeti köves felépítést, de az új látvány szerintem még jobb lett. Most már csak azt kell kitalálni, hogy milyen növényekkel ültessem tele. Ehhez szívesen venném a fórumozó társak ötleteit, javaslatait.
Kezdő akvakertészeknek javaslom (még én is az vagyok), hogy mindenképp szánjanak időt a layout összelegózására, mert az üres akvárium fölött görnyedve nem valószínű, hogy megjönnek a világmegváltó gondolatok, meg akkor már úgyis azon jár az akvakertész esze, hogy hogyan fogja feltölteni vízzel az akváriumot. Véleményem szerint erre mindenképp kell időt szánni, ha szép eredményt akar az ember elérni. Sokan úgy vannak a különböző hobbikkal, hogy beleáldozzák a pénzt, az eredményeket meg azonnal várják. Nos, ahogy fentebb is írtam, számomra hónapokba telt, amíg egyáltalán eljutottam idáig, de így volt idő alaposan átgondolni mindent. Ettől függetlenül még nagyon messze van a "vége", ha egyáltalán ebben a hobbiban el lehet jutni valami végkifejlethez, ugyanis szerintem ez mindig változik, más képet mutat. Egyszóval a növényekkel való foglalkozás (nem csak az akvakertészet) általában a türelemről szól. Ezzel a mindenappokban is találkozom, hiszen a foglalkozásom is a növényekhez kapcsolódik.
Az akvárium
Ahogy már korábban is írtam, az akváriumhoz alapanyagnak az exkluzív "fehér üveget" választottam. Az eredeti terv egy 80x35x40-es akvárium volt. Amikor elkészítettem a fenti layout tervet, gyorsan körbe is mértem mérőszalaggal, hogy milyen dimenziókat feszeget a hardscape. Már ekkor rájöttem, hogy az igazán "versenyképes" látványhoz mélységre van szükség, tehát ha lehet, a 35 cm mélységet tovább kellene fokozni. Szerencsére a bútor legyártásánál már tudat alatt megfogalmazódott ez az igény bennem, így a mélységet módosítottam 40 cm-re. Tehát végül a megrendelt akvárium 80x40x40-es lett. Ez 128 liter űrtartalmat jelent, ami még így is megfelelő lesz az EX1200 szűrőhöz. A kérdés jelenleg a már meglévő világítás, hogy a 4x24 watt elegendő lesz-e. Ezt majd szintén a gyakorlatban fogom megtapasztalni, azonban itt még vannak további fejlesztési lehetőségek.
Tehát az adott méretben el is mentem megrendelni az akváriumot, és az ajánlott 6 mm-es falvastagságot feltornáztattam 8 mm-re, hogy biztosan elég erős és masszív legyen. Így az akvárium ára kb. 3 szorosa lett egy ugyanilyen méretű, 6 mm-es normál üvegből készült akváriuménak. Sajnos az elkészült és leszállított akváriummal elég sok minőségi kifogásom volt, így a kereskedő egyetértése mellett visszaküldtük a gyártónak. A problémák a következők voltak: több helyen is karcos üveg, légbuborékos ragasztás, és egyéb esztétikai problémák a ragasztás mentén. Most várom az új akváriumot, remélem ezzel már semmi probléma nem lesz.
Folytatás következik.
Szevasztok!
Az én naplóm kezdete viszonylag távolra nyúlik vissza a múltba, ugyanis az egész projektet még 2010. év végén szerettem volna elindítani. Először 2010. októberében találkoztam a növényes akvarisztikával, ami egyből megfogott. Az említett 2010. év végi kezdést áthúzta egy költözés, aminek következtében jobbnak láttam a ráfordítandó összeget máshová tenni. Közben az indítás ismét tovább húzódott, amikor kiderült, hogy a feleségemmel gyereket várunk. Ráadásul egyből kettőt is. Úgyhogy a két kis kertészem megérkezéséig (2011. szeptember) a hobbi ismét parkolópályára került. Mostanra azonban rendeződtek a dolgok, és kb. két hónapja már folyamatosan legózok, hogy mit, mivel, hogyan rakjak össze. Lépésről lépésre haladunk, de ez rendjén is van így, nem akarom elkapkodni.
Lépésről lépésre
Mindent meg akartam tervezni az alapoktól rendesen, így már az elején nagyon sok kérdés merült fel bennem. Mivel új lakásba költöztünk, amit felújítással kezdtünk, így már akkor adódott a kérdés, hogy egyáltalán hová tegyük az akváriumot? Milyen legyen a padló? Hol van a közelben konnektor? Kell-e földelt konnektor? Végül a nappali mellett döntöttünk, ahol laminált padló van, ami biztosan hátrányos, de majd vigyázunk a kicsöpögő vízzel. Ha meg véletlenül komolyabb baleset érné az akváriumot, akkor meg már úgy sem csak a padló miatt kell aggódni, hanem a berendezések, bútorok miatt is. Éppen ezért nem sajnálom az erőforrásokat a megelőző tevékenységekre. Nagy félelmem van attól, hogy egyszer széthullik az akvárium, és mindent eláraszt a víz. Korábban egy társasház felsőbb szintjén laktam, és ezzel az volt a félelmem, hogy ha egyszer elindul a víz halakkal, növényekkel együtt, akkor biztosan szerezni fogok magamnak pár haragos szomszédot az alsóbb szintekről. Ezért nem is vállaltam be ezt a "lehetőséget" korábban. Most már ezzel sincs baj, mert egy földszinti lakásba költöztünk.
A szűrőválasztás rögös útja
De visszakanyarodva a kezdetekhez: adódott az egyik, talán minden kezdőt leginkább foglalkoztató kérdés. Mekkora legyen? Mennyibe fog kerülni mind anyagilag, mind ráfordított időben?
Fontos ez a kérdés, mert ahogy számolgattam, az akvárium nagyságával – ha nem is exponenciálisan - de jelentősen nőnek a költségek. A fórumból megszerzett első információk alapján a szűrés volt az egyik alapvető dolog, amin nem akartam spórolni. Azt is tudom a korábbi, gyerekkori akvarista tapasztalataimból, hogy egy nagyobb, több száz literes akváriummal kevesebb probléma van a biológiai egyensúly beállását illetően, mint egy kisebbel, illetve a kezdeti ballépéseket is jobban tolerálja egy nagyobb akvárium. Ha csak az akváriumot nézem, akkor egy minimum 120-150 cm széles akváriumban gondolkoztam. Ehhez azonban már elég komoly szűrésre van szükség a növényes akvarisztikai felhasználás függvényében. Ezért elkezdtem számolgatni, mi lenne a legjobb: a nevesebb gyártók legnagyobb kapacitású szűrői közül választani egyet (esetleg kettőt), vagy építeni egy alsópolcos filtert. Először az Eheim 2080-as szűrőjére gondoltam, hogy a szűrés terén ne kössünk kompromisszumot. Végül a 2080-asra is sajnáltam a pénzt, így kikötöttem egy kisebb változatnál, a 2075-nél. Az alsópolcos szűrőt meg egy kicsit macerásabbnak tartottam az üvegfúrás, csörgedező víz stb... miatt, így ezt mint megoldást elvetettem. Tehát itt már megvolt a kiválasztott szűrő, adott teljesítménnyel, hát akkor tervezzünk hozzá egy medencét is. A szűrő adatai alapján már láttam, hogy ha a szűrést a maximumokig akarom fokozni, akkor az eredeti elképzelések számomra már nem voltak megfelelőek az egy darab Eheim 2075-höz, hogy egy 120 vagy 150 cm széles akvárimot hajtsak meg vele. Tehát az akvárium méretéből kellett lejjeb adnom, de ez pozitívumokat is hozott, hiszen úgy gondoltam, hogy a kisebb akvárium = kevesebb tisztítás, kevesebb növény = kevesebb "fűnyírás", kevesebb víz = kevesebb vízcsere. Majd a jövőben beigazolódik, hogy jól gondoltam-e. Tehát eljutottam odáig, hogy kiválasztottam a szűrőt. Úgy egyeztünk meg otthon a családdal, hogy egy összegben nem ruházok be mindenre, hanem szépen fokozatosan építem fel a rendszert hónapról hónapra. Rögtön adódott is az első lépés, hogy hozzuk haza akkor a szűrőt. A betonbiztos szűrőválasztási stratégiával és a rá szánt összeggel a zsebemben el is indultam az üzletbe megvenni a kiválasztott szűrőt. Az eladóval való beszélgetésem során azonban megtört a lendületem az Eheim prof. 3 szériáját illetően, és az eladó ajánlott egy másik alternatívát. Ez pedig a Tetratec EX1200 volt. Mondanom sem kell, hogy szűrővásárlás nélkül, lógó orral hazabandukoltam, és újraértelmeztem a növényes akvarisztikáról eddig kialakult képemet. Minden kezdődött elölről. Fórumolvasgatás, információgyűjtés, youtube videók éjszakába nyúló nézése. Végül kialakult a megoldás: döntöttem az EX1200 mellett. A paramétereit tekintve hasonlóak, mint az Eheim 2075, de árban lényegesen olcsóbb. (A megbízhatóságról gyakorlati tapasztalat és összehasonlítás hiányában nem nyilatkozhatom.) Végül meglett a szűrő az EX1200 személyében.
Filtermédia – avagy mivel tömjem tele a Tetratec vödröt?
Következő lépés a megfelelő szűrőanyag kiválasztása volt. Az egybehangzó vélemények alapján a Tetratec gyári biológiai szűrőanyagai felejtősek. Ennek megfelelően a fekete műanyag golyókat félretettem a lányaimnak későbbre, hogy legyen mivel gurigázniuk, helyére bekerült két liter Siporax. A szűrőanyag kiválasztását is hosszú kutatómunka előzte meg. Sokat tanulmányoztam Woctrax írását a különböző biológiai szűrőanyagok mikroszkópikus vizsgálatáról, és nálam az abszolút befutó a Siporax illetve a Bio Rio lett. Éppen ezért a Siporax mellé bekerül még 2 liter Bio Rio is. A Bio Rio pedig az eredeti szivacs szűrőbetétet váltja, ami majd jó lesz fürdeni, vagy ha valaki tud egyéb alternatív felhasználást, írja meg. Tehát jelen pillanatban a szűrő így néz ki: legalul van az eredeti mechanikai szűrőkerámia henger töltet, fölötte a Siporax, afölött Rio Bio. A legfelső tálcán az aktív szenet Seachem Purigenre cseréltem. Jelenleg így áll a szűrőm, még mindig hozzávaló akvárium nélkül.
A megfelelő akvárium kiválasztása
A szűrő kiválasztása adott egy erős korlátot, ami meghatározza, hogy a későbbiekben mekkora medencét választhatok. Úgy gondolom, hogy ez a korlát adott egy lehetőséget arra, hogy a költségeket vissza tudjam fogni. (Aki vette a fáradtságot, és idáig olvasott, talán azt gondolja, hogy nem ér ennyi vesződséget ez a dolog, azonban én minden percét élveztem, pedig még mindig messze állok a végeredménytől.) Amit biztosan tudtam már a legelejétől fogva, hogy ha az üveg kiválasztására kerül sor, az csakis Opti White lehet. Az akvárium űrtartalma volt a kiinduló adat, amit kb. 120 literben maximalizáltam a lehető legjobb szűrés eléréséhez. A méretek kiválasztásához nagyon sok fotót megnéztem, hogy milyen arányú akváriumot válasszak. Itt már nézegettem a lehetséges növényeket és a halakat is. Igazából ezzel kapcsolatban van egy berögződésem, hogy az apró rajhalakat, illetve a kisebb növényeket szeretem, amelyekkel el lehet érni, hogy egy kisebb akváriumban is olyan perspektívát alakítsunk ki, ami egy jóval nagyobb medence benyomását kelti, mint Yuji Yoshinaga 8. helyezett akváriuma a 2011-es IAPLC-ről. Végül maradtam a standard méretnél, ami 80 cm széles, 35 cm mély és 40 cm magas. Egy ilyen akvárium pont 112 literes, ami nem túl nagy, de a nano kategóriától azonban már messze van. El is határoztam, hogy egy ilyen akváriumot fogok választani, így a méretei már adottak voltak a további berendezések megvalósításához. Az akváriumot viszont csak a legutolsó beszerzési anyagnak tekintettem, mert a feleségem kijelentette, hogy nem fog a nappaliban nézegetni heteken keresztül egy üres akváriumot. Viszont nem akartam mindent egyszerre megvenni, hogy ne egyszerre terheljem egy nagy összeggel a családi kasszát. A következő pont a tervben az akvárium alá egy megfelelő bútor kiválasztása lett, illetve még több "apróság".
Hogyan lesz egy hétköznapi pelenkázó komódból akvárium állvány?
A választ gyorsan rövidre is zárom, sehogy. Viszont a pelenkázó komódunk mérete pont akkora, mint a leendő akvárium alapterülete, így könnyen tudtam mihez viszonyítani az elképzelt méreteket. Azt tudtam, hogy valamilyen bútorra fogom feltenni az akváriumot, de nekem a készre gyártott, boltban kapható darabok elég gyengének tűntek. Nekem vesszőparipám az, hogy az akvárium stabilan, kemény felületen álljon, mint ahogyan már feljebb is írtam, elsődleges a biztonság.
Ennek megvalósításához több lehetőség tárult elém. Elsőként veszek egy hagyományos, "bolti" bútort és belül megerősítem zártszelvénnyel. Második megoldás volt, hogy összedobom én a zártszelvény keretet és arra építtetem fel a szekrényt. Végül a nem tervezett harmadik megoldás lett, elkészíttettem asztalossal egy nem fémvázas (tehát nem terminátor!), viszont annál erősebb saját tervezésű bútort. Szerencsére a kedves asztalos nagyon segítőkész volt, mert épített már pár bútort, és a terveimet erősen túlbiztosítottnak tartotta, így rábeszélt egy egyszerűbb, de a bolti megoldásoknál erősebb verzióra. A méreteknél is egy kicsit szabadabb kezet kaptam, így a 80x35-ös alapot felnagyítottam 81x40 cm-re, hátha később meggondolom magam és egy kicsit nagyobb elmozdulást szeretnék a mélység tekintetében. A 81x40 cm-es alapot az asztalos alulról három oszloppal támasztotta meg (ezek közül kettő az oldalfal), míg a három oszlop alá két-két állítható láb került. Sajnos a bútorokkal kapcsolatos félelmeimet alátámasztotta az, amikor bementem egy kisállat kereskedésbe, és a kedves hölgy nem tudta kinyitni az akvárium alatt az ajtót, hogy megmutassa a technikát, mert már annyira ráfeküdt a felette lévő lap az akvárium súlyával együtt. Ha kinyitotta volna, biztosan el is pattan az akvárium alja. Erősítésként a szekrényem annyival túlbíztosítottabb a hagyományosnál, hogy a hátfal vastagabb bútorlap, míg a felső lap, ami az akvárium alatt van, dupla, ragasztott bútorlap. Segítségnek bekerült még egy kis polc is az apróbb kütyüknek. A saját készítésű szekrény mellett szólt az is, hogy így a színt viszonylag tágabb határok között tudtam megválasztani, ami a feleségem részéről volt egy újabb kikötés. Az akvárium bútor a "juhar" színével most már teljesen beleilleszkedik a nappali bútoraink színvilágába. És íme néhány kép a bútorról. A bútor hátulján még nincsenek kivágva a szervíznyílások, ezeket majd legvégül fogom elkészíteni, és csak a leginkább szükséges méretben. A hordó torzításért elnézést kérek, a valóságban természetesen egyenesek a szekrény oldalai.
CO2 ellátás
Amint a fentiekből kiderül, a technikai hátteret szeretem nagyon patentul elkészíteni. A lényeg úgyis a részletekben rejlik. Arról azt hiszem itt egyikőnk sem vitatkozik, hogy a növények számára mennyire fontos a CO2. Éppen ezért itt profi megoldásra szerettem volna törekedni. Alapelemnek egy 4 kg-os palackot választottam, amire Papillon reduktor illetve Milwaukee mágnesszelep került. Sok fotót nézegettem a CO2 rendszerekről, és nekem nagyon fontos volt, hogy a tűszelep és a reduktor között ne a hagyományos flexibilis csövet használjam, így eljutottam egy pneumatikával foglalkozó üzlethez, ahol sokat segítettek. A fotón láthatjátok is, hogy a reduktor-mágnesszelep-tűszelep kombó egy egységet képez. Van itt még azonban egy kis technikai érdekesség a tűszelep és a mágnesszelep között, az pedig egy ipari visszacsapó szelep. Igazából a klasszikus felépítést követi, van benne egy szelep, ennek a szelepnek egy üléke (fészke) és mindezt egy rugó feszíti úgy, hogy a két oldal között fellépő 1 bar nyomáskülönbségre nyisson. Természetesen a flexibilis csőbe bele fogok még tenni egy ADA visszafolyás gátló szelepet is. Ettől a két szeleptől várom, hogy megóvja a mágnesszelepet illetve a reduktort a nemkívánt nedvességtől.
Mivel kísérletezgető típus vagyok, találomra összeszereltem a palack-reduktor-mágnesszelep-visszacsapószelep-tűszelep sorrendet, és még persze mind közé bekerült két toldó-, egynéhány összekötő-, illetve két könyök elem is. Az első próbálkozásnál a lezárt tűszelep ellenére is szökött a gáz. Kísérletezgettem, hogy először kinyitottam a palackot és a mágnesszelepet, végül a tűszelepet és a palackot elzártam. Így a rendszerben maradt nyomás, ami elvileg nem tudott sehová sem elszökni, és ezt a reduktor órái jól mutatták is. Így hagytam a rendszert, azonban sajnos egy nap után már elszökött a gáz. Végigjártam a kitaposott utat, minden csatlakozást megnéztem szappanhabbal, és egy hibát találtam is. Itt utánhúztam a csatlakozásokat, és ezután már nem fújta a buborékokat, azonban a gáz egy nap múlva továbbra is elszökött. Végül a nagynyomású technikáknál alkalmazott "puha" tömítések hozták meg a megoldást. Pár forintos kis alumínium tömítésket tettem a csatlakozásokhoz, továbbá még tekertem rá gázhoz való ún. "sárga" teflonszalagot is. Jelenleg ott tartok, hogy a rendszerben még egy hét múlva sincs látható gázfogyás. Azt hiszem innentől kezdve nem fogok tartani a palack korai kiürülésétől.
A CO2 rendszerhez vettem még egy Sera diffúzort is, amiben az tetszett meg, hogy egyben tartalmazza a bubiszámlálót is. Ezt azért tartom fontosnak, mert nem kell vacakolni a külső buborékszámlálók problémájával, a bennük lévő folyadék fogyásával. Másrészt azért tetszett meg ez a diffúzor, mert szétszerelhető, ami nagyban megkönnyíti a tisztítást. Az elmúlt napokban azonban felfigyeltem egy másik szimpatikus beoldási technikára, ez pedig a belső reaktor. Amit láttam ezekenél a megoldásoknál, hogy egy vízforgató motor a függőleges csőben ellenáramban mozgatja a vizet a CO2-vel, tehát felülről lefelé. Mint például az alábbi videón:
Van régről egy 200 liter/órás kis nano belső szűrőm, amit át szeretnék alakítani egy ilyen belső reaktorrá. Már csak a függőleges akril vagy üveg cső hiányzik, amiben majd fog áramolni a víz. A rossz hír ehhez, hogy így mégis csak szükségem lesz egy buborékszámlálóra, minden egyes nyűgével együtt. Ez azonban még a jövő zenéje.
Megvilágosodás
Mivel a tervek alapján az akvárium méretei adottak voltak, 80x35x40, így a világítás kiválasztása már könnyen ment. Végül egy japán, az akvárium két szélére ültethető világítást választottam, amely 4x24 W-os T5-ös fénycsöveket fogad, 2-2 külön kapcsolható. Gyárilag 4x24W / 10.000 K fénycsövek vannak benne, amelyeket még le kell cserélni. (Milyen fénycsöveket, illetve milyen összetételben javasolnátok?) Az ára alapján a középmezőnybe tartozik, ettől függetlenül minőségi darabnak tűnik. A ház alumíniumból készült, a páramentességet egy eltolható plexi lap biztosítja. Remélem a használat majd nem okoz csalódást.
Nélkülözhetetlen apróságok
Fűtésnek egy 150 W-os Eheim/Jäger fűtőt választottam. Az elektromos rendszert is szeretném a lehetőségeimhez képest minél profibban megoldani. Ehhez vettem 2 db darab 3-as páramentes dugaljat, illetve kettő mechanikus kapcsolóórát. A digitális kapcsolóóráktól kicsit idegenkedtem, talán a túl bonyolult működésük miatt, illetve nem is igazán hallottam még olyan típusról, amiről ódákat zengtek volna. Ezzel szemben egy mechanikus kapcsolóóra egyszerű mint a faék, kb. 650,- Ft, és csendben teszi a dolgát. Az elektromos rendszer még kiegészül egy "életvédelmi" relével is. Továbbá beszerzésre került még kb. 4 méter három eres vezeték, földelt dugvilla, stb. A rendszert saját magam építettem össze. Távolabbi tervek között szerepel még egy univerzális időrelé beszerzése/beszerelése, amellyel az etetések idejére le tudom úgy állítani a szűrőt, hogy az 30 perc múlva automatikusan újraindul. Ezt azonban majd csak akkor lépem meg, amennyiben a gyakorlat is igazolja, hogy tényleg szükség van rá. Amikor az akváriumot megrendeltem (lásd lejjebb), akkor már kinéztem magamnak az ADA hajlított üveg hőmérőjét, és vettem is egyet, illetve az akvárium másik ékszere egy nanó akváriumokhoz tervezett üveg drop checker lesz. A nélkülözhetetlen apróságok közé sorolnám még a két fedővel ellátott 20 literes vödröt, egy literes mérőedényt stb., amelyek szintén beszerzésre kerültek.
Táptalaj / álatlános talaj
Mivel a növényezés lesz a meghatározó ebben az akváriumban, úgy gondolom, hogy mindenképp szükséges a megfelelő aljzat beszerzése. Sajnos a napló írásának pillanatában az Amazonia talaj nem volt elérhető, ezért itt kompromisszumot kellett kötnöm. Végül Tropica táptalaj és Aquatic Nature talaj kerül majd az akváriumba. A domborzati felépítés lehetőségeiről illetve nehézségeiről majd még később fogok beszámolni.
Kövek, dekorfa, layout
Elsőkörben a layout kialakításához W-rig kollégától hozzájutottam kb. 10 kg Manten kőhöz. Még konkrét elképzelés a layoutról nem volt, csak az volt biztos, hogy a kőnek nem sok szerepet szántam. Éppen ezért pont kapóra jött ez a sötét színű kő. Elkezdtem rakosgatni a köveket, nézegettem, hogy milyen lehetőségek vannak ebben a kőben. Ez volt itt az első említésre méltó próbálkozás, természetesen az újságpapír nélkül.
Úgy gondoltam, hogy erre majd valami fás megoldást még rá lehetne építeni, illetve az elképzeléseim is valami fás koncepció körül rendeződtek. Pont kapóra jött, amikor a Green Aquában találtam egy szép Red Moor fát, amit azután próbáltam egybeépíteni a már meglévő kövekkel. Természetesen ehhez teljesen szét kellett bombázni az eredeti köves felépítést, de az új látvány szerintem még jobb lett. Most már csak azt kell kitalálni, hogy milyen növényekkel ültessem tele. Ehhez szívesen venném a fórumozó társak ötleteit, javaslatait.
Kezdő akvakertészeknek javaslom (még én is az vagyok), hogy mindenképp szánjanak időt a layout összelegózására, mert az üres akvárium fölött görnyedve nem valószínű, hogy megjönnek a világmegváltó gondolatok, meg akkor már úgyis azon jár az akvakertész esze, hogy hogyan fogja feltölteni vízzel az akváriumot. Véleményem szerint erre mindenképp kell időt szánni, ha szép eredményt akar az ember elérni. Sokan úgy vannak a különböző hobbikkal, hogy beleáldozzák a pénzt, az eredményeket meg azonnal várják. Nos, ahogy fentebb is írtam, számomra hónapokba telt, amíg egyáltalán eljutottam idáig, de így volt idő alaposan átgondolni mindent. Ettől függetlenül még nagyon messze van a "vége", ha egyáltalán ebben a hobbiban el lehet jutni valami végkifejlethez, ugyanis szerintem ez mindig változik, más képet mutat. Egyszóval a növényekkel való foglalkozás (nem csak az akvakertészet) általában a türelemről szól. Ezzel a mindenappokban is találkozom, hiszen a foglalkozásom is a növényekhez kapcsolódik.
Az akvárium
Ahogy már korábban is írtam, az akváriumhoz alapanyagnak az exkluzív "fehér üveget" választottam. Az eredeti terv egy 80x35x40-es akvárium volt. Amikor elkészítettem a fenti layout tervet, gyorsan körbe is mértem mérőszalaggal, hogy milyen dimenziókat feszeget a hardscape. Már ekkor rájöttem, hogy az igazán "versenyképes" látványhoz mélységre van szükség, tehát ha lehet, a 35 cm mélységet tovább kellene fokozni. Szerencsére a bútor legyártásánál már tudat alatt megfogalmazódott ez az igény bennem, így a mélységet módosítottam 40 cm-re. Tehát végül a megrendelt akvárium 80x40x40-es lett. Ez 128 liter űrtartalmat jelent, ami még így is megfelelő lesz az EX1200 szűrőhöz. A kérdés jelenleg a már meglévő világítás, hogy a 4x24 watt elegendő lesz-e. Ezt majd szintén a gyakorlatban fogom megtapasztalni, azonban itt még vannak további fejlesztési lehetőségek.
Tehát az adott méretben el is mentem megrendelni az akváriumot, és az ajánlott 6 mm-es falvastagságot feltornáztattam 8 mm-re, hogy biztosan elég erős és masszív legyen. Így az akvárium ára kb. 3 szorosa lett egy ugyanilyen méretű, 6 mm-es normál üvegből készült akváriuménak. Sajnos az elkészült és leszállított akváriummal elég sok minőségi kifogásom volt, így a kereskedő egyetértése mellett visszaküldtük a gyártónak. A problémák a következők voltak: több helyen is karcos üveg, légbuborékos ragasztás, és egyéb esztétikai problémák a ragasztás mentén. Most várom az új akváriumot, remélem ezzel már semmi probléma nem lesz.
Folytatás következik.