Nem vagyok tapasztaltabb, csak próbálkozok.
A kálium kivételével mindent mérek (de majd azt is fogom):
pH, GH, KH, NO3, FE, PO4, SiO2, TDS. Ez a sok teszt nem olcsó, viszont drága! De ez egy hobbi, én így állok hozzá. Nem járok kocsmába, nem dohányzom, nem költök nőkre...
- Ebből a pH mérésem felesleges, mert 7,8 alá úgysem megy, mert nem adok neki elég CO2-t (vagy nem elég jó a beoldásom).
- A TDS mérést csak a
RO víz minőségének mérésére használom, másra felesleges. (TDS 000-ról indultam, és most TDS 008-nál tartok, tehát rövidesen cserélem a szűrőbetéteket.)
- Az SiO2-t csak pár havonta mérem, mert állítólag első sorban az a felelős az ecsetalgáért. Lehet, bár nem vagyok róla megggyőződve.
- A többit vízcsere után mérem. Az EI is jó módszer lenne, csak nem nekem. Az feltételezi a pontosan ütemezett vízcseréket. Nálam pedig akkor van vízcsere, amikor ráérek.
1-2-3-4 hét.
Másfél éve vezetek egy Excel táblázatot a mért értékekről, és részben ennek segítségével, részben a fórum segítségével meghatároztam, hogy miből mennyi kell vízcsere után, hogy az általam ideálisnak vélt koncentrációt megkapjam.
Szóval a lényeg: vízcsere után mérek, és csak akkor tápozok, nem naponta, vagy pár naponta.
Ezeket leírtam, de ez NEM követendő példa! Ez magánakció, ami nyilván nem szakszerű. Az akváriumom sem lehetne kiálítási darab, de erre nem is pályázok.