• Most regisztráltál, de nem tudsz privát üzenetet küldeni?

    Kérjük olvasd el milyen korlátozások vonatkoznak rád, miután regisztrációd jóvá lett hagyva.
    Regisztrációs korlátozások

Biológiai/nitrát szűrés

Pecás

Legenda
Többször szóba került a kérdés, gondoltam, nyitok neki egy topicot.:)

Sokakban egy kis zavar van a biológiai szűréssel kapcsolatosan. Ezt fokozza, hogy sok esetben a gyártók marketing fogást csinálnak abból, hogy a biológiai szűrésre hivatkozva próbálnak forgalmat generálni.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nettó átverés minden, csak "kissé" el van túlozva az egyes termékeknél a valóban létrejövő biológiai szűrés méretéke/hatékonysága.

A megértéshez először ki kell beszélni a mechanikai és a biológiai szűrés közti alapvető különbséget, az egyes szűrésfélék megvalósításának a feltételeit.

Mechanikai szűrésről akkor beszélhetünk, amikor a VIZÜNK LEHETŐLEG KRISTÁLYTISZTA annak színétől (lásd a "fekete víz" esetét), illetve vegyi összetételétől függetlenül (egy jó nitrátos víz "szép" sárga, lehet makulátlanul átlátszó, de ettől még fuldoklik benne a vízi világ).

Biológiai szűrésnél nem a víz "tisztasága"/átlátszósága szempontjából vizsgáljuk a dolgot (persze a mechanikai tisztaságot feltételezzük;)), hanem a vízben oldott anyagokra, esetünkben elsősorban a mérgező ammóniára, ammóniumra, nitritre, a bizonyos szint felett már nem kívánatos nitrátra (ha tovább megyünk, akkor a foszfor vegyületek sem egészségesek bizonyos szint felett...) koncentrálunk.

A biológiai szűrést -minő meglepetés- különböző baktérium törzsek végzik, jellemzően anaerob körülmények közepette.
Ez az oka annak, hogy a biológiai szűrőanyagként árult anyagok jellemzően kis térfogat mellett már-már elképzelhetetlen nagyságú felülettel rendelkező anyagok SZOKTAK LENNI, és nem véletlenül írtam nagy betűkkel, ugyanis kiváló biológiai szűrőanyag lehet akár egy vödör apró kavics is, legfeljebb a hatásfoka nem olyan, mint a modern anyagoké, vagy akár egy szivacstábláé.
Idáig általában teljes az összhang, nem nagyon szoktak nagy viták lenni.(y)

Ha eddig eljutottunk, használjuk továbbra is a józan paraszti eszünket!
Ha baktériumok végzik a biológiai szűrést, akkor azok kívánatos, hogy egy összefüggő biofilmet képezzenek a szűrőanyagunk felületének minél nagyobb hányadán, így hasznosulni tud a szűrőanyagunk hatalmas felülete, ergo hatékony biológiai szűrésünk lesz! HEURÉKA!!!

Na, itt jön a fekete leves, ugyanis a dolog nem ennyire egyszerű!
- a biofilm nem varázsütésre jön létre, még a megfelelő baci kultúrák adagolása esetén sem, bár "oltással" kétségtelenül nagyságrendileg gyorsítani lehet ezt a folyamatot
- a biofilmnek van bizonyos vastagsága, ami idővel törvényszerűen gyarapodni fog
- a túl kicsi pórusok az idő előrehaladtával elzáródnak, ezzel csökken a szűrőanyagunk hatékonysága
- a szűrőanyagon átáramló víz sebessége alapvetően befolyásolja a biológiai szűrésünk hatékonyságát (ideálisnak 6 cm/perc ALATTI sebesség esetén monhatjuk!!!) és ez szokott lenni a legtöbb esetben az egyik kardinális probléma.

Bevezetésnek/ízlelgetésnek kb ennyi, folyt köv...;)
 
Az eddigiekből kiindulva tehát nem is érdemes azzal kezdeni az álláspontok ütköztetését, hogy mi is legyen az a bizonyos alkalmazandó szűrőanyag, amitől a biológiai szűrésünk lehető legjobb hatásfokát szeretnénk megkapni, hanem fel kell állítani egy sok összetevős mátrixot, ami alapján választani tudunk azzal egyetértve, hogy az elérni kívánt cél ugyanaz: legyen rendben a vizünk, mert ez az akvarisztika alfája és ómegája, ha szép, egészséges akváriumot akarunk és nem bosszankodást.

Amire muszáj figyelni, hogy a hirtelen nagy terhelést (növények, tápok, garnélák, halak) kell-e megoldania a szűrésünknek, vagy van időnk szép lassan, kis lépésekben, hosszú távra (akár évekre) tervezni az akváriumunkat.

Szerény véleményem szerint minél gyorsabb és látványosabb eredményt szeretnénk, annál "spécibb" és ha tetszik ha nem annál sűrűbben kidobandó anyagokban kell gondolkozni, ami sajnálatosan az anyagi oldalát nem fogja lefele húzni és ez sokunknál nem elhanyagolható paraméter.

Mire gondolok? Vannak rendkívül jó (és nem csak marketing szinten jó!) anyagok, amiknek hatalmas felülete van. Ebben a súlycsoportban akár több száz m2/g arányról is beszélhetünk. Itt említhetnénk az aktív széntől a különböző üvegből "habosított" csodákon keresztül sok mindent.
Ezeknek az anyagoknak a jellemzője a rendkívül finom porozitás, hiszen másképp nem oldható meg ez a felület. Ez az előnyük egyben a hátrányuk is, hiszen a finom pórusokban relatíve gyorsan eléri a biofilm vastagsága azt a mértéket, ami után szó szerint eltömődnek ezek a pórusok, magyarán a felületükkel már nem számolhatunk, ez törvényszerűen hatásfok romlást idéz elő és jön az ember arcán a döbbenet, hogy elvileg minden faxa, mégsem úgy műxik, mint pár hete:mad::banghead:
Itt általában csak a szűrőanyag cseréje segít, aminek következtében be kell kalkulálni egy hosszabb-rövidebb bejáratós szakaszt, amikor még nem terhelhetjük maximálisan a rendszerünket ugyanúgy, mint az indításkor, hiszen valamilyen szinten újraindításról van szó.

Az, hogy a fenti folyamat milyen ciklussal áll be az természetesen a választott szűrőanyag, és a terhelés mértékétől függő dolog.
Ugyanez a jelenség a szűrőnk tisztítása/mosása is, bár sokkal kisebb mértékű, ezt inkább egyfajta regenerálásként értelmezném.

Ha van lehetőségünk egy relatív nagy keresztmetszetű (puffer) szűrő beállítására, akkor mindenképpen érdemes ezt "lassú" szűrőanyagokkal megtölteni és a lehető legkisebb/lassúbb átfolyással üzemeltetni.
Itt fontos, hogy a vízkivétel minél inkább a felszín közeléből történjen, ad absurdum pl egy skimmer lehet a "leszívó" águnk, természetesen egy szűrőkosárral, hogy a dzsuva ne menjen bele.
Ezesetben ha felállt a biológiánk, akkor nagyon hosszú távon számíthatunk erre a tényleg biológiai szűrőre, akár éveken keresztül is, bármennyire is utópisztikusnak tűnik.
Ha ezt megengedhettük magunknak, akkor egy megfelelően nagy vízforgatású szűrőt tisztán mechanikai szűrőnek is alkalmazhatunk. Luxusnak tűnik? Igen, annak, de mindenképpen van létjogosultsága, nem is kevés!

Hadd hozzak példát a sügeres tapasztalataimból, amit nagynak nem mondhatnék, de tizenkét és fél év mindenképpen hozott ezt-azt.
Itt előre kell bocsátanom, hogy jellemzően 100, de inkább 250-300 liter fölötti medencékről beszélünk, a legnagyobb, amihez nekem szerencsém volt eddig, az egy 2400 literes:)
Ami az én gyagyám, hogy ha csak lehet, a technikát megpróbálom elrejteni, ami a növényes akvarisztikánál is cél, még ha a fotózáshoz ki is vesszük a technikát, de a "hétköznapokban " is csak kellemesebb, ha minél kevesebb motyó rontja a látványt...
Tehát hátterez(t)em.:) Esetünkben meg a scape-et igyekszik az ember jól építeni...;)
A háttérben általában kialakítottunk egy kisebb sarkot egy szivacstömbbel szerelt power head-nek, ami az áramlást és a mechanikai szűrést hivatott biztosítani, egy nagyobbat (esetleg teljes keresztmetszetben a hosszból feláldozva 10-20 cm-t) pedig a biológiai szűrésnek. Erre a leg egyszerübb a szivacstábla: nem drága, hatalmas a felülete, ráér ritkán tisztítani. Vannak hátrányai is: sok helyet kell feláldozni.
Ha volt lehetőség, oldal/hátsópolcos szűrőt készítettünk, ezesetben elegendő egy darab, a hátránya ennek is az, hogy arányaiban nagy teret kell feláldozni.
Van egy olyan alternatíva, ami a leginkább hasonlít a növényes akvarisztikában használatos szűrőkhöz: az alsópolcos szűrés.
Mindegyiknél a legfontosabb paraméter, hogy maximum évente egy-két alkalommal kell tisztítani, de nem ritka a többéves tisztítási ciklus. (ezügyben a 2400 literes afrikai sügers akvárium alá épített szűrőmre vagyok a leg büszkébb, amit a barátom három és fél év után csak azért szedett ki, mert kíváncsi volt, hogy mennyire van tele dzsuvával és kiderült, hogy még évekig elment volna tisztítás nélkül, igaz, hogy kb 500 liter maga a szűrő...:))

Ezeknél a szűrőknél jellemzően ülepítőt (pl biolabdával, feldarabolt gégecsővel), szivacsot, esetleg homokszűrőt alkalmazunk. A szivacsokon már 1-2 hónap után elég jól áll a biológia, a homokszűrőnek minimum félév kell, de utána már méréssel igazolhatóan nitrát bontást végez! (A szivacsoknál van egy olyan hibalehetőség, hogy egymás után beépített több táblától várna az ember jó hatást, holott 5-7 cm után már "éheznek" a bacik, így érdemi munkát nem tudnak végezni a jellemzően 5-10 cm/perc, vagy az feletti áramlási sebességnél. Megoldás, ha "párhuzamosan kötjük" a szivacstáblákat, így összeadható a felületük és nagyon lecsökkenthető az áramlási sebesség akár ugyanakkora térfogatban is.)

A homokszűrő ezt annyira hatékonyan teszi, hogy pl uszodatechnikában is elterjedt szűrési technológia, hiszen 1000 liter vízre 1 liter megfelelően kiválasztott szemcseméretű homokkal már jó eredményt lehet elérni...:) Gondoljunk bele, hogy egy liter 0,3-0,5 mm szemcseátmérőjű homoknak mennyi lehet a felülete? És itt nincs pórus eltömődésre lehetőség!(y)

folyt köv...:D
 
A biológiai szűrést -minő meglepetés- különböző baktérium törzsek végzik, jellemzően anaerob körülmények közepette.

Ez akár még igaz is lehet, hiszen a Nitrobacter fajok képesek anaerob nitrát redukcióra, sőt abból még több energiát is nyernek, mint a nitrit oxidációjával. De a legtöbb akváriumban ez nem jellemző, hacsak nincs nagyon berohadva a talaj, vagy a szűrő. De gondolom ez inkább elírás volt. :)
 
szerintem is, alapvetően aerob folyamat történik, annak során lesz ammónia -> nitrit -> nitrát. az ez után következő denitrifikációhoz kellene anaerob környezet, ez jellemzően a gyári vödrös, nagy sebességű szűrőkben nem [nagyon] alakul ki.
 
Skacok, hamut szórok a fejemre, ugyanis az idézett mondat pontatlan volt.
A helyes verzió: a biológiai szűrés számunkra legfontosabb területe a nitrogén körforgás édesvizes akváriumok esetében.
Ez alapvetően két fázisra osztható: a szerves anyagok bomlása (élőlények vizelet és széklet ürítése, elhaló növényi részek bomlása, az élőlények által el nem fogyasztott táplálék bomlása) többek között ammónia/ammónium termelését eredményezi.
A mérgező ammónia/ammónium oxidálása (itt volt a tévedés/pontatlanság, tehát @pzs80 köszönöm a jelzésedet) révén először a nitrit jön létre, ami szintén mérgező, majd a nitrit tovább oxidálása révén jön létre a nitrát, ami a növényeink számára tápanyag, de egy bizonyos koncentráció fölött -főleg a fauna számára- már nem kívánatosnak tekintendő.
Ez az oxidációs folyamat tehát a nitrifikáció.
A szűrőanyagon a kívánatos áramlási sebesség 6 cm/perc alatti.

A második "fejezet" a nitrát lebontási folyamata, ami jellemzően anaerob környezetben történik és nagyságrendileg kisebb áramlási sebesség mellett, mint a nitrifikáció.
Ez ugyan megoldható akváriumi körülmények között, de a legtöbb esetben nem gazdaságos egy hatékony denitrifikáló "szűrő" építése, jellemzően a helyhiány miatt, illetve a legtöbb akvarista inkább a gyakoribb vízcserét választja a nitrát szint kordában tartására.
A denitrifikációnál félig-meddig tehát öngólt rúgunk, legalábbis növényes akvánál, hiszen egy fontos macro tápot, amit ráadásul még adagolunk is a vízhez kisebb-nagyobb mértékben a tápjainkkal, nekiállunk kivonni a szűréssel.
Ez leginkább ott érdekes, ahol a tartott állatok (garnélák, halak, esetleg csigák) miatt nagyon figyelnünk kell a víz nitrát tartalmára, akár a növények kárára is és esetleg hajlamosak vagyunk a vízcserék elhanyagolására, vagy a mindennapi "menetrendünk" olyan, hogy ezt nehezíti.

Itt mindenképpen a rendkívül nagy szűrőfelület és az anaerob környezet kialakítása a megoldás.
Ennek érdekében többen alkalmazzák azt a lehetőséget, hogy az 5-7 cm-nyi szivacs után, ahol a visszanyomó szivattyú szokott lenni és már a vízben oldott oxigén zömét elhasználták a nitrifikáló és egyéb baktériumok, vagy egy kiemelő ágat helyeznek el, amivel az oxigénben szegény, de nitrátban bővelkedő vizet átemelik a denitrifikálást végző második lépcsőbe, vagy csak a szivattyú nyomóágát elágaztatják. Az elágazásra egy csap beépítése mindenképpen javasolt.

A denitrifikációnál a szűrőanyagon a kívánatos áramlási sebesség 0,6 cm/perc alatti.
 
Kérem szíves segítségeteket és előre is köszi: máshol is olvasom ezt az 5 cm / perc sebességet, de hogy állapítod meg ezt a sebességet. Gyári külső szűrőm van, csapnál folytható, de hogy állítom be erre az értékre? Nem lesz túl kicsi az áramlás az akváriumban ?

Tapatalkkal küldve az én GT-I9195 eszközömről
 
Remek olvasmány volt. A 0,6 cm/perc hely hiányában eléggé elérhetetlennek tűnik. Az elején hiányoltam, hogy miért nem gondolkodunk valamiéyen kétutas megoldáson ahol valamelyest külön lehetne választani egy lassú és gyors áramlatu közeget, hogy a baktériumok hatékonyabban tudjanak dolgozni. Az utolsó bejegyzésben már kiderült, hogy szerencsére nem csak én gondoltam erre, de ami meglepő, hogy elmúlt pár év a bejegyzés elkészülése óta, a "piac" is rengeteget fejlődött, mégsem jönnek szembe gyári eszközök ilyen megoldással.
 
máshol is olvasom ezt az 5 cm / perc sebességet, de hogy állapítod meg ezt a sebességet.

Sziasztok! Holnapután lesz pont 3 éves a kérdés, meg, ha jól látom, GundyMiki is feladta már, de az évforduló alkalmából, gondoltam, megválaszolom – noha fel voltam mentve matekból:

Képlet szerint úgy számolod ki, hogy a térfogatáramot elosztod az áramlási keresztmetszettel. Térfogatáram itt most a szűrő teljesítménye liter/perc, áramlási keresztmetszet a szűrő alapterülete. A térfogatáram literben (köbdeciméter) van, számoljunk ezért négyzetdeciméterrel.

Példaképpen: Az Eheim Classic 250 elméleti teljesítménye 7,3 dm3/s (440 L/h), (kör keresztmetszetű) alapterülete 1,76 dm2. 7,3/1,76 = 4,15 dm/s, azaz picit több, mint 40 cm/s

Vagyis, ha azt akarnád, hogy az ebben a szűrőben 5 cm/perc legyen az áramlás, erősen meg kellene növelni az alapterületét, ami 45-50 cm átmérő jelentene. De! 1/ Az áramlási sebesség átlagos sebességet jelent, kör keresztmetszet esetén a cső tengelyénél a leggyorsabb és nullához közelít a cső falánál. (Ez persze sok más feltételtől is függ, de ezeket most hagyjuk.) A szűrőtöltet ebbe persze bejátszik, de feltételezem, nem tünteti el teljesen a jelenséget, tehát lesz olyan rész, ahol az átlagosnál gyorsabb ill. lassabb az áramlás. 2/ fojt a szűrőanyag/elszennyeződés és fojthatsz te is.

Ha elszámoltam volna, valaki javítson ki pls!
 
...mégsem jönnek szembe gyári eszközök ilyen megoldással.

Az Oase FiltoSmart (Eden) szűrőknek pont e miatt van olyan különös áramlási sémájuk, ha jól láttam. Mármint hogy a mechanikailag szűrt víznek csak egy részét küldik át biológiai szűrőanyagon.
 
Viszonylag jó összefoglalás, de hiányos. Egy olyan akváriumban, ahol van említésre méltó élő, egészséges, közepesen-gyorsan fejlődő növányzet, ott maga a növényzet is biológiai szűrőként viselkedik, hisz nekik az ammónia egy fontos növényi tápanyag. Ezt a tényezőt valahogy minden szűréses tárgyalásból kihagyják, pedig gyakorlatilag csak növényekkel is ki lehet venni az ammóniát, biológiai szűrő nélkül is.
 
Az Oase FiltoSmart (Eden) szűrőknek pont e miatt van olyan különös áramlási sémájuk, ha jól láttam. Mármint hogy a mechanikailag szűrt víznek csak egy részét küldik át biológiai szűrőanyagon.
Valóban... Nem voltam elég tájékozott. Felbuzdúlva ezen, körülnéztem kicsit és egy Juwel (Bioflow) belső szürőnél láttam még ilyet a reklámanyagot ahol kialakitottak egy lassabb áramlatot is a biológiai szűrőanyagnak. Eheim külső szűrőknél nem találtam ilyet.
 
Viszonylag jó összefoglalás, de hiányos. Egy olyan akváriumban, ahol van említésre méltó élő, egészséges, közepesen-gyorsan fejlődő növányzet, ott maga a növényzet is biológiai szűrőként viselkedik, hisz nekik az ammónia egy fontos növényi tápanyag. Ezt a tényezőt valahogy minden szűréses tárgyalásból kihagyják, pedig gyakorlatilag csak növényekkel is ki lehet venni az ammóniát, biológiai szűrő nélkül is.
Jól értem, hogy ha valaki túl szorgalmas, elővigyázatos és túlméretezi a szürőjét, az ideális esetben túl hatékonyan tudná bontani az ammóniát, nitritet, akkor az káros a növényes akváriumnak? Gondolom ennyire ideális körülményeket nem könnyű összehozni, így ez inkább csak egy elméleti kérdés. Sajnos informatikus lettem, nem biológus :)
 
Jól értem, hogy ha valaki túl szorgalmas, elővigyázatos és túlméretezi a szürőjét, az ideális esetben túl hatékonyan tudná bontani az ammóniát, nitritet, akkor az káros a növényes akváriumnak? Gondolom ennyire ideális körülményeket nem könnyű összehozni, így ez inkább csak egy elméleti kérdés. Sajnos informatikus lettem, nem biológus :)
Nem lehet tul hatekonyan bontani az ammoniat, mert a termelodese sem egyenletes. A biologiai szures egy reakcios dolog, ha van ammonia tobbleted (pl felfordult az egyik hal), az ammoniabonto bacik szama novekedni fog, de ha ezutan nincs plusz ammonia (elbomlott a hal es nem hullott el masik) , a letrejott egyedek szepen ehen fognak halni. Az ammoniabol nitritet csinalo bacik eleg gyorsan tudnak szaporodni olyan 4 ora kell idealis korulmenyek kozt a kolonia duplazodasara. Amig a nitrit>nitrat baciknak 24 ora kell mindehez es ugye nincs olyan, hogy idealis korulmenyek akvariumban, mindig van vki, akivel versengeni kell. Az ammonia bonto bacik is versengenek pl a nirtat bontokkal, csak nem a taplalekon, hanem az elerheto eletteren: ha nincs eleg felulet, akkor csak a masik karara lehet szaporodni. A megfelelo biologiai szures lenyege nem az, hogy 0 ammonia legyen az akvaban, hanem, hogy minel tobb hely legyen elerheto a baciknak a reagalasra taplalek felesleg eseten (szuroanyag felulet) es ezt minel hamarabb hozzajuk juttathassuk (vizforgatas), hiszen alapertelmezesben ez a vizoszlopban jelenik meg.
 
Utoljára módosított:
Jól értem, hogy ha valaki túl szorgalmas, elővigyázatos és túlméretezi a szürőjét, az ideális esetben túl hatékonyan tudná bontani az ammóniát, nitritet, akkor az káros a növényes akváriumnak? Gondolom ennyire ideális körülményeket nem könnyű összehozni, így ez inkább csak egy elméleti kérdés. Sajnos informatikus lettem, nem biológus :)


Lehet ilyen véleményeket is olvasni, hogy a szűrő legalább is felesleges, de van hogy egyenesen károsnak nevezik egyes irányzatok, hisz a fincsi ammóniát, amit a növény előszeretettel megkajál, a bacik átalakítják(energia nyerés céljából) nitráttá. Amikor a növény nitrátot vesz fel, az az energia kell, hogy használni tudja, amit a bacik nyertek a nitrifikáció során. A nitrát "nyersen" nem használható aminosav-szintézisre.

Én inkább azt mondom, hogy egy egészséges növényekkel sűrűn beültett akváriumban a szűrés nem olyan fontos, mint az sugallva van. Most nem az eleganciáról beszélek meg az "egy darab szmötyi nem lehet az akváriumban" elvről, hanem egy szimpla, egészséges vízű akváriumról.
 
Az ammonia bonto bacik is versengenek pl a nirtat bontokkal, csak nem a taplalekon, hanem az elerheto eletteren: ha nincs eleg felulet, akkor csak a masik karara lehet szaporodni.

A megfelelo biologiai szures lenyege nem az, hogy 0 ammonia legyen az akvaban, hanem, hogy minel tobb hely legyen elerheto a baciknak a reagalasra taplalek felesleg eseten (szuroanyag felulet) es ezt minel hamarabb hozzajuk juttathassuk (vizforgatas), hiszen alapertelmezesben ez a vizoszlopban jelenik meg.


Na igen, de a kérdés itt az, hogy valóban kell-e a baciknak több százezer(vagy millió)? négyzetméter ahhoz, hogy reagálni tudjanak egy esetleges ammónia tüskére? Bacik nem csak a bio szűrőanyagban élnek, hanem mindenhol.
 
Na igen, de a kérdés itt az, hogy valóban kell-e a baciknak több százezer(vagy millió)? négyzetméter ahhoz, hogy reagálni tudjanak egy esetleges ammónia tüskére? Bacik nem csak a bio szűrőanyagban élnek, hanem mindenhol.
Azert az akvaban rengeteg biofilmet fogyaszto eloleny van (algazok, garnelak, cyclops, kagylosrak stb), ezek nagy resze nem jut be a biologiai szuro reszbe. Szoval a szuro bizonyos foku vedettseget is biztosit, nem csak alapteruletet. A munkahelyibe szortunk az aljzatra par matrixot is es az latszik, hogy az algak eloszeretettel nepesitettek be annak a feluletet is, ezzel elveve ugye a baciktol a helyet, ez a szuroben a fenyhiany miatt nem tud megtortenni.
 
Utoljára módosított:
Back
Oldal tetejére