Akvarisztikai addikcióm története

[elektrorudi]

Hát, nem sokat akarok mesélni, mert még a végén valaki íráskényszerrel vádolhatna meg esetleg, ami igazán távol áll tőlem.
Gyerekkoromban kezdtem, ami viszonylag érthető, miután közel laktunk a Városligeti Tó-hoz, ahonnan sikerült halakat beszereznem,
a szögesbotos parkőrök kijátszásával.
Szóval, ahogy akkor hívtuk "dunai halak" voltak az elsők, 10 literes uborkásüvegben. Napi vízcserékkel, ami csak mostanában jött újra szokásba,
úgyhogy messze megelőztem a koromat.
Pár év múlva viszont már lett igazi akváriumom!
És most jöjjenek a képek. Illetve egy. Holnap folytatom, remélem közé írnak a részeknek vagy harmincan...
Ja, elfelejtettem szólni, azokban az időkben még nem használtunk színest.
View attachment 148067

Be jó látni a régi időket és a kor technikáját! Sajnos az enyémről már csak az én fejemben vannak emlékképek. Senki más nincs, aki emlékezhetne rá. Érdekes, hogy Édesapám hobbija a fotózás volt, házi laborral, meg mindennel, és mégsem "áldozott" egyetlen kockát sem az akváriumomra.
Nagyon jó látni a "szumikat". Már csak a zöldes változatukat lehet látni egy-egy boltban.

 

[elektrorudi]

Szia Rudi!

Köszönöm, hogy megosztottad velünk. Jó volt egy kicsit nosztalgiázni Abban az időben (szinte) csak DIY létezett. Kreatívnak kellett lenni. Ha valamit akartál, meg kellett oldanod saját erőből.
Gyerekként építettem én is saját világítást (fadobozba szerelt villanykörtét). Nagy balhé lett belőle, mert zárlatot okozott, kiolvadt a porcelán biztosíték. A villanyóra a pincében volt, pincekulcs pedig a gondnoknál. Másnap reggelig nem volt emiatt áramunk. El is lettem tiltva az otthoni barkácsolástól (általános iskolás voltam, nem tudtam semmit az érintésvédelemről).

Szia Zoli!
Köszönöm, hogy elolvastad. Nagyon hosszú lett. Nem vagyok grafomán, de ez most így jött ki.
Az "elektromos kérdést" nálunk Édesapám vállalta magára, így ezeket a baleseteket szerencsére elkerültük.

 

[Kovács Géza]

Szia Zoli!
Köszönöm, hogy elolvastad. Nagyon hosszú lett. Nem vagyok grafomán, de ez most így jött ki.
Az "elektromos kérdést" nálunk Édesapám vállalta magára, így ezeket a baleseteket szerencsére elkerültük.

Szerintem meg szuper jó visszaemlékezés, köszi, inkább én voltam egy kicsit (?) rest, de gondoltam, most az egyszer beszéljenek a képek.

 

[Coller]

Imádom ezt a topikot!
Nálam valahol 13 éves koromban kezdődött a dolog, amikor láttam egy osztálytársam akváriumát. Gurámik és zebra dániók voltak benne, homokos talaj, szivacs szűrő, minden úgy ahogy a nagykönyvben (mármint a Horn-Zsilinszkyben) meg volt írva. Elsőre azt hiszem, talán egy 30-40 liter körüli akvárimumom lett, amit annak rendje és módja szerint teleraktam guppival meg xifóval, és a kötelező pár szál valiznériával, meg hasonló, "30 éve csak ez volt kapható" növényekkel. Faltam az akkoriban még szegényesnek mondható szakirodalmat, az akváriumok meg elkezdtek "szaporodni". Mivel anyám kijelentette, hogy szőrös és tollas állatot nem akar a lakásban, így lett halam, gőtém, békám, teknősöm többféle is. Tartottam egy fürge gyíkot is - emlékszem, felhívtam valami természetvédelmi minisztériumot is, hogy tarthatok-e zöld gyíkot, mert hát ugye, védett, mire a túloldalról enyhén mosolygós hangon javasolták hogy egy fürge gyíkkal kezdjem inkább
Úgyhogy befogtam egyet, csak aztán novemberben találtam ki, hogy téli álmot kellene aludnia ha szaporítani akarom aztán tavasszal, és kitettem a terráriumot az erkélyre, és akkor a novemberek még nem olyanok voltak, mint most... Szóval szegény Benő szerintem két nap alatt kővé fagyhatott. Eltemettem a ház oldalában egy hurkapálcikából "ácsolt" fakereszttel... Szegény Benő...
A "csúcson" azt hiszem 16 akváriumom volt üzemben, kb 14-15 évesen. Szaporítottam bettát, törpe gurámit, nílusi szájköltő sügeret, a guppikat nem számolom ide. A labirintkopoltyúsokat szerettem legjobban. Szedtem a pocsolyákból ebihalat, stb.... Technika... Légpumpa, levegővel üzemeltetett szivacsszűrők, a belső motoros szűrők már hightechnek számítottak, és diákként lóvém sem volt rájuk. Világítás? Csiptetős lámpa, ill. a 100as felett apám által barkácsolt fénycső, wattokat, lumeneket ne is kérdezzétek, fogalmam sincs, mordori sötétség volt a mostaniakhoz képest.
De ez akkoriban nem volt szembetűnő, mindenki így nyomta. Nekem eltökélt szándékom volt, hogy díszhal üzletem lesz. A XX. kerületben akkoriban 4 ilyen bolt volt, bringával napi szinten jártam be mind a 4et. Nézelődtem órákat - jót derültem Nigro bejegyzésén, mert én is kb egy csomag tubifexszel távoztam ilyenkor Valahol az oktogonnál volt egy "modern" bolt, asszem Moby Dick volt a neve, oda bejárni meg aztán az igazi sztárság volt, ott volt mindenféle egzotikus "cucc".
Aztán teltek-múltak az évek, és a rákkenroll, a gitár és a kamasz élet kiszorította az akvarizálást, egy 100as akvárium maradt stabilan - erről valahol van képem is, csak elő kell túrnom - plusz az ékszerteknősök. Ez a 100as akvárium a mai napig üzemben van édesanyámnál, ugyanazzal a 30 éves homokkal kb. Megcsinálnám neki szebbre, korszerűbbre de nincs időm rendszeresen átjárni.
Nagy szünet, elköltöztem otthonról, az akváriumok maradtak. A teknősök egy Tortuga nevű étteremben landoltak, ahol ilyen pallókon vannak elhelyezve az asztalok, alatta csobogó, csupa megunt ékszerteknőssel. Nagy helyen vannak és jó életük van, mennek a "lepattanóra" gondolom.
Aztán két éve születésnapomra kaptam egy 54 literest a feleségemtől.... Egy ilyen "egybe szett", ami visszarángatott a hobbiba. Azért beszúrom ide, milyen volt az első setup

A GA-val nem is tudom, hogy kerültem már kapcsolatba, de az volt a végső döfés, azt tudom. Megdöbbentett, hova fejlődött a hobbi. Hogy ami régen etalon volt, az ma már mennyire idejétmúltnak számít, és hogy mennyire nem tudok semmit - nem elég, hogy felejtettem, amit elfelejtettem, az sem up-to-date. Szén-dioxid... Nem oxigén kell?! Stb...
Azóta 3 akvárium van üzemben (immár mindegyikben pezseg a gáz így vagy úgy), van egy csobogós palu-szerűség készülőben, tervben meg még nagyon sok minden, csak ahhoz el kellene költözni, hogy elférjen

 

[Fungus69]

Imádom ezt a topikot!
Nálam valahol 13 éves koromban kezdődött a dolog, amikor láttam egy osztálytársam akváriumát. Gurámik és zebra dániók voltak benne, homokos talaj, szivacs szűrő, minden úgy ahogy a nagykönyvben (mármint a Horn-Zsilinszkyben) meg volt írva. Elsőre azt hiszem, talán egy 30-40 liter körüli akvárimumom lett, amit annak rendje és módja szerint teleraktam guppival meg xifóval, és a kötelező pár szál valiznériával, meg hasonló, "30 éve csak ez volt kapható" növényekkel. Faltam az akkoriban még szegényesnek mondható szakirodalmat, az akváriumok meg elkezdtek "szaporodni". Mivel anyám kijelentette, hogy szőrös és tollas állatot nem akar a lakásban, így lett halam, gőtém, békám, teknősöm többféle is. Tartottam egy fürge gyíkot is - emlékszem, felhívtam valami természetvédelmi minisztériumot is, hogy tarthatok-e zöld gyíkot, mert hát ugye, védett, mire a túloldalról enyhén mosolygós hangon javasolták hogy egy fürge gyíkkal kezdjem inkább
Úgyhogy befogtam egyet, csak aztán novemberben találtam ki, hogy téli álmot kellene aludnia ha szaporítani akarom aztán tavasszal, és kitettem a terráriumot az erkélyre, és akkor a novemberek még nem olyanok voltak, mint most... Szóval szegény Benő szerintem két nap alatt kővé fagyhatott. Eltemettem a ház oldalában egy hurkapálcikából "ácsolt" fakereszttel... Szegény Benő...
A "csúcson" azt hiszem 16 akváriumom volt üzemben, kb 14-15 évesen. Szaporítottam bettát, törpe gurámit, nílusi szájköltő sügeret, a guppikat nem számolom ide. A labirintkopoltyúsokat szerettem legjobban. Szedtem a pocsolyákból ebihalat, stb.... Technika... Légpumpa, levegővel üzemeltetett szivacsszűrők, a belső motoros szűrők már hightechnek számítottak, és diákként lóvém sem volt rájuk. Világítás? Csiptetős lámpa, ill. a 100as felett apám által barkácsolt fénycső, wattokat, lumeneket ne is kérdezzétek, fogalmam sincs, mordori sötétség volt a mostaniakhoz képest.
De ez akkoriban nem volt szembetűnő, mindenki így nyomta. Nekem eltökélt szándékom volt, hogy díszhal üzletem lesz. A XX. kerületben akkoriban 4 ilyen bolt volt, bringával napi szinten jártam be mind a 4et. Nézelődtem órákat - jót derültem Nigro bejegyzésén, mert én is kb egy csomag tubifexszel távoztam ilyenkor Valahol az oktogonnál volt egy "modern" bolt, asszem Moby Dick volt a neve, oda bejárni meg aztán az igazi sztárság volt, ott volt mindenféle egzotikus "cucc".
Aztán teltek-múltak az évek, és a rákkenroll, a gitár és a kamasz élet kiszorította az akvarizálást, egy 100as akvárium maradt stabilan - erről valahol van képem is, csak elő kell túrnom - plusz az ékszerteknősök. Ez a 100as akvárium a mai napig üzemben van édesanyámnál, ugyanazzal a 30 éves homokkal kb. Megcsinálnám neki szebbre, korszerűbbre de nincs időm rendszeresen átjárni.
Nagy szünet, elköltöztem otthonról, az akváriumok maradtak. A teknősök egy Tortuga nevű étteremben landoltak, ahol ilyen pallókon vannak elhelyezve az asztalok, alatta csobogó, csupa megunt ékszerteknőssel. Nagy helyen vannak és jó életük van, mennek a "lepattanóra" gondolom.
Aztán két éve születésnapomra kaptam egy 54 literest a feleségemtől.... Egy ilyen "egybe szett", ami visszarángatott a hobbiba. Azért beszúrom ide, milyen volt az első setup

A GA-val nem is tudom, hogy kerültem már kapcsolatba, de az volt a végső döfés, azt tudom. Megdöbbentett, hova fejlődött a hobbi. Hogy ami régen etalon volt, az ma már mennyire idejétmúltnak számít, és hogy mennyire nem tudok semmit - nem elég, hogy felejtettem, amit elfelejtettem, az sem up-to-date. Szén-dioxid... Nem oxigén kell?! Stb...
Azóta 3 akvárium van üzemben (immár mindegyikben pezseg a gáz így vagy úgy), van egy csobogós palu-szerűség készülőben, tervben meg még nagyon sok minden, csak ahhoz el kellene költözni, hogy elférjen

Lenyűgöző. Senkit sem ismerek, akit fiatalon ennyire elkapott volna a gépszíj

 

[Fungus69]

Szia Zoli!
Köszönöm, hogy elolvastad. Nagyon hosszú lett. Nem vagyok grafomán, de ez most így jött ki.
Az "elektromos kérdést" nálunk Édesapám vállalta magára, így ezeket a baleseteket szerencsére elkerültük.

Nagy élmény volt olvasni. Ha van még hasonló történeted, szerintem sokakat érdekelne. Utólag megszépülnek az emlékek

 

[elektrorudi]

Nagy élmény volt olvasni. Ha van még hasonló történeted, szerintem sokakat érdekelne. Utólag megszépülnek az emlékek

Köszönöm kedves soraid.
Történeteim vannak még, rengeteg, mint mindannyiunknak, akár egy vékonyabb könyvre is elég lenne tán'. De nem szeretnék senki türelmével visszaélni, hiszen ez egy fórum, és már az is nagyon megtisztelő, hogy ennyien időt áldoztak rám.

 

[Fungus69]

Köszönöm kedves soraid.
Történeteim vannak még, rengeteg, mint mindannyiunknak, akár egy vékonyabb könyvre is elég lenne tán'. De nem szeretnék senki türelmével visszaélni, hiszen ez egy fórum, és már az is nagyon megtisztelő, hogy ennyien időt áldoztak rám.

Ugyan már. Ha valakit untat, legfeljebb átugorja. Szerintem azért is jó megosztani ezeket az emlékeket, mert fogalmazás közben újra átéled a régi eseményeket. Nem akarom erőltetni, de szerintem Te is jól jársz vele, ha leírod. Win-win szituáció

 

[Versenycsiga]

Nekem is az egyik kedvencem lesz ez a topic! Örülök, hogy felélesztetted, @Kovács Géza. Én ilyeneket (koromból adódóan) nem is láttam még. Csodálatos, hogy működött ez akkoriban.

Az ezredfordulón a kezdetekkor nekünk már kapásból belső szűrős levegőztetőnk volt az 54L akváriumban. Egy kevés növénnyel. most már meg nem mondom mik. vallisneria tuti volt.
A szokásos halak: guppy, xifo, platti, molly, neon, cory, anci. és persze vitorláshal amin mindenki meglepődött, hogy mekkorára nő.
Az évek során sokféle vízi állatot tartottunk még: betta, vörös rák, albínó karmos béka, ékszerteknős.
Érdekes eset volt például amikor 10 centis rák megszökött. eltűnt egy fél napra, majd visszatalált. Akkor "találtuk fel" a fedelet.
Emlékszem az első vedlésénél ült a család az üveg körül és már gyászoltuk, mert hanyatt fekve tekergett. aztán egyszer csak kiugrott a "bőréből"
A teknősök is olykor eltévedtek. A békáról meg kiderült hogy eszi a halakat. Hihetetlen. Sokat szerencsétlenkedtünk, de jó volt Az állatoknak sajnos nem mindig.
A "nagy" 54L akvárium több mint 10 éven át megvolt, sok hal leélte benne az életét. A végén hetek/hónapok óta azt hittük, hogy teljesen kihalt. majd megtaláltuk a nagy ancinkat az algatengerben. Amíg élt fenntartottuk neki a megszokott helyét.
Aztán most kb 10 évre rá ismét rátaláltam az akvarisztikára, és ledöbbentett, hogy mennyit változott azóta most már nem csak a halak, de a növények miatt is csodálatos.
Egyébként mindig is szerettem és tiszteltem a természetet. Kertészkedni is szeretek, amióta saját kertem van. Most ezt már bent is űzhetem
A gyerekeim is próbálnak "segíteni", a feleségem meg mindig mondja nekik, hogy "moss kezet a halkakis víz után" de jó is ez

Na de ennél sokak tudnak érdekesebbet mesélni, úgyhogy át is adnám a szót

 

[Kovács Géza]

Ha már a mesélést említed, hadd meséljek egy kicsit így estefelé, hátha valakit édes alvásra sikerül serkentenem.
Zircre repülünk vissza az időben, ahová unokabátyámmal és szüleivel kéthetes vállalati üdülésre utaztunk. Én mint meghívott vendég, gondolom,
hogy az egyke-gyerek bátyám és szülei kapcsolata kissé lazulhasson legalább az éves nyaralás idejére.
Zirc azért lényeges a történet szempontjából, mert itt található a híres Zirci Arborétum, meg ha minden igaz, ugyanitt a Zirci Könyvtármúzeum.
A kettő meg úgy függ össze, hogy bátyámmal a Könyvtármúzeum látogatására kapott pénzből leginkább vettünk egy szép nagy rákot az arborétum patakjában halászgató gyerekektől.
Bátyám szülei, ha jól emlékszem, sikeresen leplezték lelkesedésüket az újdosült lakótársat illetően, aki a mosdókagylót követően végülis egy felmosóvödörben lelt megfelelő otthonra.
Nem is volt azután sem semmi probléma, a kis rák teljesen megfelelő lakótársnak bizonyult, azt ette amit mi, azt itta amit mi, természetes volt, hogy
jön velünk Pestre.
Folytatás valamelyik este.

 

[lamascsi]

hogy jön velünk Pestre.

Hazament?

 

[Kovács Géza]

Hazament?

Hát persze.

 

[Coller]

Nekem is az egyik kedvencem lesz ez a topic! Örülök, hogy felélesztetted, @Kovács Géza. Én ilyeneket (koromból adódóan) nem is láttam még. Csodálatos, hogy működött ez akkoriban.

Az ezredfordulón a kezdetekkor nekünk már kapásból belső szűrős levegőztetőnk volt az 54L akváriumban. Egy kevés növénnyel. most már meg nem mondom mik. vallisneria tuti volt.
A szokásos halak: guppy, xifo, platti, molly, neon, cory, anci. és persze vitorláshal amin mindenki meglepődött, hogy mekkorára nő.
Az évek során sokféle vízi állatot tartottunk még: betta, vörös rák, albínó karmos béka, ékszerteknős.
Érdekes eset volt például amikor 10 centis rák megszökött. eltűnt egy fél napra, majd visszatalált. Akkor "találtuk fel" a fedelet.
Emlékszem az első vedlésénél ült a család az üveg körül és már gyászoltuk, mert hanyatt fekve tekergett. aztán egyszer csak kiugrott a "bőréből"
A teknősök is olykor eltévedtek. A békáról meg kiderült hogy eszi a halakat. Hihetetlen. Sokat szerencsétlenkedtünk, de jó volt Az állatoknak sajnos nem mindig.
A "nagy" 54L akvárium több mint 10 éven át megvolt, sok hal leélte benne az életét. A végén hetek/hónapok óta azt hittük, hogy teljesen kihalt. majd megtaláltuk a nagy ancinkat az algatengerben. Amíg élt fenntartottuk neki a megszokott helyét.
Aztán most kb 10 évre rá ismét rátaláltam az akvarisztikára, és ledöbbentett, hogy mennyit változott azóta most már nem csak a halak, de a növények miatt is csodálatos.
Egyébként mindig is szerettem és tiszteltem a természetet. Kertészkedni is szeretek, amióta saját kertem van. Most ezt már bent is űzhetem
A gyerekeim is próbálnak "segíteni", a feleségem meg mindig mondja nekik, hogy "moss kezet a halkakis víz után" de jó is ez

Na de ennél sokak tudnak érdekesebbet mesélni, úgyhogy át is adnám a szót

Ahhh erről eszembe jut egy eset Benővel, a fürge gyíkkal, akiről már meséltem fentebb... Nyitott terrárium, dizájnosan ferdén kilógó fa, felette függöny.... Persze, hogy Benő meglátta szabadulásának lehetőségét, és ki is használta azt. Nyitva volt mellette az ablak, így azt hittem, kiszökött, ezzel nyugtattam anyámat, aki némileg aggódott az eset miatt.
Természetesen pont ő volt a szerencsés, aki két hét elteltével szembe találkozott a nappalit épp keresztben átszelő Benővel, aki gondolom vígan ette a panelban fellelhető rovarokat ez idő alatt
Csoda, hogy nem tiltotta ki örökre... De igazság szerint Benő népszerű volt a családban. Hurkapálcikára tekert vattát itattunk át mézzel, beszúrtuk a földbe és azt nyalogatta... Asszem, a Pénzes-féle terrárium könyvben olvastam az ötletet. Régiszépidők

 

[Fungus69]

Ahhh erről eszembe jut egy eset Benővel, a fürge gyíkkal, akiről már meséltem fentebb... Nyitott terrárium, dizájnosan ferdén kilógó fa, felette függöny.... Persze, hogy Benő meglátta szabadulásának lehetőségét, és ki is használta azt. Nyitva volt mellette az ablak, így azt hittem, kiszökött, ezzel nyugtattam anyámat, aki némileg aggódott az eset miatt.
Természetesen pont ő volt a szerencsés, aki két hét elteltével szembe találkozott a nappalit épp keresztben átszelő Benővel, aki gondolom vígan ette a panelban fellelhető rovarokat ez idő alatt
Csoda, hogy nem tiltotta ki örökre... De igazság szerint Benő népszerű volt a családban. Hurkapálcikára tekert vattát itattunk át mézzel, beszúrtuk a földbe és azt nyalogatta... Asszem, a Pénzes-féle terrárium könyvben olvastam az ötletet. Régiszépidők

Erről nekem is eszembe jutott egy történet, ami csak lazán kapcsolódik az eredeti témához.
Volt régen egy szelíd patkányom. Egy üres akváriumban lakott, amit nem fedtem le. Egyik reggel láttam, hogy nincs meg, kiszökött (korábban még soha nem csinált ilyet, azért voltam elővigyázatlan). Ráadásul aznap el kellett utaznom néhány napra. Próbáltam megkeresni az állatot, de elbújt valahol. Végül a szoba közepére tettem ki neki élelmet. 3 napig voltam távol, ezalatt folyamatosan azon gondolkodtam, mit rághatott szét a lakásban (akkoriban egyedül éltem). Szerencsére nem lett baj, de még legalább egy hétig tartott, mire sikerült befogni. Teljesen elvadult ezalatt

 

[Kovács Géza]

Erről nekem is eszembe jutott egy történet, ami csak lazán kapcsolódik az eredeti témához.
Volt régen egy szelíd patkányom. Egy üres akváriumban lakott, amit nem fedtem le. Egyik reggel láttam, hogy nincs meg, kiszökött (korábban még soha nem csinált ilyet, azért voltam elővigyázatlan). Ráadásul aznap el kellett utaznom néhány napra. Próbáltam megkeresni az állatot, de elbújt valahol. Végül a szoba közepére tettem ki neki élelmet. 3 napig voltam távol, ezalatt folyamatosan azon gondolkodtam, mit rághatott szét a lakásban (akkoriban egyedül éltem). Szerencsére nem lett baj, de még legalább egy hétig tartott, mire sikerült befogni. Teljesen elvadult ezalatt

Már hogyne kapcsolódna! Egy Szelídpatkány is éppenúgy hozzájárulhat egy Akvarista lelki fejlődéséhez, mint bármi, ami a jó irányba terelgeti.

 

[evavigh]

Ahhh erről eszembe jut egy eset Benővel, a fürge gyíkkal, akiről már meséltem fentebb... Nyitott terrárium, dizájnosan ferdén kilógó fa, felette függöny.... Persze, hogy Benő meglátta szabadulásának lehetőségét, és ki is használta azt. Nyitva volt mellette az ablak, így azt hittem, kiszökött, ezzel nyugtattam anyámat, aki némileg aggódott az eset miatt.
Természetesen pont ő volt a szerencsés, aki két hét elteltével szembe találkozott a nappalit épp keresztben átszelő Benővel, aki gondolom vígan ette a panelban fellelhető rovarokat ez idő alatt
Csoda, hogy nem tiltotta ki örökre... De igazság szerint Benő népszerű volt a családban. Hurkapálcikára tekert vattát itattunk át mézzel, beszúrtuk a földbe és azt nyalogatta... Asszem, a Pénzes-féle terrárium könyvben olvastam az ötletet. Régiszépidők

Benőről nekem is beugrott egy Houdinis sztori.
A húgommal mi is összefogdostunk mindenféle lényt, ami csak fellelhető volt - gyíkot, békát - egyszer egy sünit is hazavittem.. - jelen történetünk főhőse egy kis brekkencs, addig könyörögtünk anyunak, hogy hadd vigyük föl a lakásba, amíg adott egy 5l-es befőttesüveget, amit be is rendeztünk - szerintünk - otthonosan a kis lakónak. Amikor lementünk játszani, vinnünk kellett a jószágot is magunkkal, otthonostúl persze, amit sikerült összetörnünk, helyette már csak egy alacsonyabb üveg lett. Ebből egy őrizetlen pillanatban kiugrott a kis koma. Keresetük égen-földön, nem lett meg. Azt gondoltuk, mivel nyitva volt a terasz ajtó, biztos leugrott az emeletről, lent sem láttunk kilapult békát, reméltük túlélte.
Jó pár évvel később, amikor költöztünk, leltünk az egyik szekrény alatt valami furát. Jobban megnézve szegény breki volt az, teljesen mumifikálódva.

 

[Kovács Géza]

Benőről nekem is beugrott egy Houdinis sztori.
A húgommal mi is összefogdostunk mindenféle lényt, ami csak fellelhető volt - gyíkot, békát - egyszer egy sünit is hazavittem.. - jelen történetünk főhőse egy kis brekkencs, addig könyörögtünk anyunak, hogy hadd vigyük föl a lakásba, amíg adott egy 5l-es befőttesüveget, amit be is rendeztünk - szerintünk - otthonosan a kis lakónak. Amikor lementünk játszani, vinnünk kellett a jószágot is magunkkal, otthonostúl persze, helyette már csak egy alacsonyabb üveg lett. Ebből egy őrizetlen pillanatban kiugrott a kis koma. Keresetük égen-földön, nem lett meg. Azt gondoltuk, mivel nyitva volt a terasz ajtó, biztos leugrott az emeletről, lent sem láttunk kilapult békát, reméltük túlélte.
Jó pár évvel később, amikor költöztünk, leltünk az egyik szekrény alatt valami furát. Jobban megnézve szegény breki volt az, teljesen mumifikálódva.

Erről jut most eszembe, egyszer nővéremmel mi is hazacsempésztünk egy sündisznót' amit két napig sikeresen rejtegettünk egy kartondobozban.
Mígnem a második nap délelőttjén anyámmal éppen az akváriumomat nézegettük, amikor a süni elunva magát, eszelős kaparászásba kezdett
a dobozában. Ekkor derült ki számomra, hogy a kissé mélytónusú anyám egészen tűrhető szopránnal rendelkezik...

 

[Zsoltiabéka]

Ahhh erről eszembe jut egy eset Benővel, a fürge gyíkkal, akiről már meséltem fentebb... Nyitott terrárium, dizájnosan ferdén kilógó fa, felette függöny.... Persze, hogy Benő meglátta szabadulásának lehetőségét, és ki is használta azt. Nyitva volt mellette az ablak, így azt hittem, kiszökött, ezzel nyugtattam anyámat, aki némileg aggódott az eset miatt.
Természetesen pont ő volt a szerencsés, aki két hét elteltével szembe találkozott a nappalit épp keresztben átszelő Benővel, aki gondolom vígan ette a panelban fellelhető rovarokat ez idő alatt
Csoda, hogy nem tiltotta ki örökre... De igazság szerint Benő népszerű volt a családban. Hurkapálcikára tekert vattát itattunk át mézzel, beszúrtuk a földbe és azt nyalogatta... Asszem, a Pénzes-féle terrárium könyvben olvastam az ötletet. Régiszépidők

Nekem is az első a gyíkok gyűjtése volt. Sárbogárdon építkeztek szüleim, és a ház mögött, a művelt kert előtt mindig volt fű és kupacokban fellelhető építési törmelék. Azon kívűl oda gyűjtötte apám a szőlőből, gyümölcsfából összegyűlt venyigét, amit (szerencsére) lusta volt elégetni. Mindig azt mondta, hogy még nedves, csak füstölne... Az volt a kedvenc helye a fürge gyíkoknak. Napi szinten összefogtam őket, néhány perc alatt kezesek lettek és fogdostam nekik a legyet, szöcskét. Bekapni mindig bekapták, csak nem mindig nyelték is. Anyám bölcsen megtiltotta az állandóra befogást, mivel minden nap befoghattam őket és elengedés után neki nem volt gondja velük. Egy meleg nyári napon azonban hibáztam. Ebédhez hívtak be és az aktuális kedvencet nem akartam még elengedni... Beletettem egy magas befőttes üvegbe, hogy ebéd után még etetgetem és majd elengedem. 40-50 perc múlva mentem vissza, de halott volt. Ugyan a fedelét nem tettem az üvegre, de a napon hagytam. Hőgutát kapott. A mai napig mélységes szégyenérzet, arcpirulás lep meg, ha eszembe jut, mit okoztam gondatlanságomban. Soha többé nem akartam őket terráriumba kényszeríteni...

 

[loci1234]

Baromi korán van, és végülis miért ne?
A start mező nekem középiskolás éveim elejére kúszik vissza, ami tizen pár évvel ezelőtt volt. Még ezelőtt természetesen kötelező gyermeki kellékként volt gömbakva, törpe aranyhal, levegőpumpás szűrő, műnövény, lemezes haltáp, tudjátok...
Azt a bizonyos szikrát egész konkrét eseményhez tudom kötni, vendégeskedtem unokatestvéremnél a 12. kerületben, és volt két igen szép egyszerű, de igényes biotóp akvárium a lakásban, egy tanganyikás, egy dél-amerikai amazonasos, tea-vizes. Na ott lekapcsolták a külvilágot nálam, végig az üvegek előtt álltam, és valami olyasmit éreztem, amit a mai napig hála istennek amikor egy gyönyörű akva elé állok, szerintem itt nem sok embernek kell ezt az izgalmat, túláradó szeretetet elmagyarázni.
Ezután nem sokkal egy iskolai nap végén Édesanyám egy 54 literes akvárium szettel lepett meg, ami elindított engem is az amazonasi apistogrammás-neonos vonalon. Természetesen xifók, mollyk, guppyk, ancik, coryk, minden ami kell megfordult nálam a későbbiekben, nagyobb akváriumokban, volt nekem is afrikai sügeres üvegem, otthon tákolt külső szűrővel desztvizes palackból és krumpliszsákból.

A következő nagy lépés az akvarista.hu volt nem sokkal ezután, ahol ráleltem többek között @csokemarcell barátomra, ez 10 évvel ezelőtt lehetett, és elkezdtem olvasgatni a dánió szaporítós blogjait. Rájöttem hogy (akkor még) egy településen lakunk. Összeismerkedtünk, és talán a legszebb évek voltak amikor együtt kirándultunk el sok híresebb Budapesti halasboltba, zsili, Pasaréti Gyula, aquadepo a Gizella utcában, stb Vizibolhát gyűjtöttünk a szántókon rekedt belvizeken, rendszeresen járkáltunk át egymáshoz csak mókolni az akváriumokkal. Neki itt egyéb indokból megszűntek az akváriumai pár év után, én folytattam és szépen elérkezdtem a Green Aqua csapatához, fogalmam sincs hogyan, de azt tudom hogy ott álltam a Törökbálinti boltban, még a srácok kasszáztak, @inadsz Dani volt az új tag, és akkor kapott egy újabb format C-t az agyam mint annak idején az unokatestvéreméknél, döbbenten álltam, hogy ilyet lehet? Ilyen van? Sokat olvasgattam @Nigro blogját, kívülről tudtam a GA webshopját egy idő után, volt, hogy odamentem csak téblábolni, még a showroom sem volt kész akkoriban. Volt, hogy pár kedves fórumtárssal segítettünk Viktoréknak ADA szállítmányt lepakolni a kamionról a raktárba.

Első növényesnek nevezhető kis nano kockámat a mai napig láthatjátok üzemelni, persze már nem ugyanazzal a berendezéssel, de maga az üveg ugyanaz. Eheim szett, már nem forgalmazzák, pedig minőségi kis cucc volt. "Dezodoros" CO2, cherry garnélák, belső szűrő, kb. első generációs Green Aqua Micro Macro tápok. Óriási izgalom volt megcsinálni, neveztem HAC-ra is, persze nem valami előkelő helyezéssel zárt, de hát csoda, hogy egyáltalán foglalkoztak vele a fiúk olyan amatőr volt. Ez 2012-ben volt. Azóta itt vagyok, és figyelek. Volt egy komolyabb megszakítás a hobbival kb. 2-3 évre 2014 és kb 2017 között. Hála az égnek elmúlt, és tovább haladt a vizes élet nálam.

Na úgy érzem elég is belőlem, ha nagyon bő lére eresztem 8 oldalas esszé lesz belőle.

Video, szavak nélkül

 

[Kovács Géza]

Nekem is az egyik kedvencem lesz ez a topic! Örülök, hogy felélesztetted, @Kovács Géza. Én ilyeneket (koromból adódóan) nem is láttam még. Csodálatos, hogy működött ez akkoriban.

Az ezredfordulón a kezdetekkor nekünk már kapásból belső szűrős levegőztetőnk volt az 54L akváriumban. Egy kevés növénnyel. most már meg nem mondom mik. vallisneria tuti volt.
A szokásos halak: guppy, xifo, platti, molly, neon, cory, anci. és persze vitorláshal amin mindenki meglepődött, hogy mekkorára nő.
Az évek során sokféle vízi állatot tartottunk még: betta, vörös rák, albínó karmos béka, ékszerteknős.
Érdekes eset volt például amikor 10 centis rák megszökött. eltűnt egy fél napra, majd visszatalált. Akkor "találtuk fel" a fedelet.
Emlékszem az első vedlésénél ült a család az üveg körül és már gyászoltuk, mert hanyatt fekve tekergett. aztán egyszer csak kiugrott a "bőréből"
A teknősök is olykor eltévedtek. A békáról meg kiderült hogy eszi a halakat. Hihetetlen. Sokat szerencsétlenkedtünk, de jó volt Az állatoknak sajnos nem mindig.
A "nagy" 54L akvárium több mint 10 éven át megvolt, sok hal leélte benne az életét. A végén hetek/hónapok óta azt hittük, hogy teljesen kihalt. majd megtaláltuk a nagy ancinkat az algatengerben. Amíg élt fenntartottuk neki a megszokott helyét.
Aztán most kb 10 évre rá ismét rátaláltam az akvarisztikára, és ledöbbentett, hogy mennyit változott azóta most már nem csak a halak, de a növények miatt is csodálatos.
Egyébként mindig is szerettem és tiszteltem a természetet. Kertészkedni is szeretek, amióta saját kertem van. Most ezt már bent is űzhetem
A gyerekeim is próbálnak "segíteni", a feleségem meg mindig mondja nekik, hogy "moss kezet a halkakis víz után" de jó is ez

Na de ennél sokak tudnak érdekesebbet mesélni, úgyhogy át is adnám a szót

Kössz az úgy vélem dícsérő szavakat!
Kissé megkésett reagálásnak tűnhet, de csak elsőre, az Akvaristák képesek ugyanott folytatni, ahol akár pár éve is abbahagyták.
Erre talán jó példa az én egyik legjobb gyerekkori akvarista barátom, Gabi, akivel anno együtt jártuk ki a 8 elemit.
A történet idejére már jócskán megritkultak a találkozásaink, talán eltelt másfél-két év is, amikor egyszer egy vasárnap délelőtt csöngettek...
Kinyitom az ajtót, ott állt Gabi, kinyúlt tréningszettben, egy négyévesforma kislánnyal kézenfogva, /valamelyik nővére gyereke,/ a kislány kezében kisvödör, és Gabi az ilyenkor szokásos kötelező udvariassági köröket, minthogy "mi van veled, -rég láttalak,- hogy van anyád" teljesen mellőzve,
mindössze ennyit mondott:
"szia Géza! jössz akváriumba kavicsot szedni?"
Hát persze hogy mentem.
Na ezt nevezem én akvaristának !