Sziasztok, nem is tudom nekem mikor, talán valamikor a 70 és évek közepén volt az első élmény, gyerek fejjel az Etele úton az egyik panelház aljában volt egy kis akvarisztika bolt és ott láttam meg egy ékszer teknőst és mivel soha nem láttam olyant előtte, onnantól csak arra vágytam és mindig arra csavarogtam suliból hazafelé. Aztán egyszer szüleim nem bírták tovább és megkaptam. Az volt a csoda. Jött a kis 20 literes kocka is neki. Aztán szüleim tettek mellé egy szintén kicsi, de halas, kavicsos akváriumot. Jöttek a guppik, aztán annyian lettek, hogy befőttes üvegekben vittem a suliba és csere bere. Kocka vízcsere komplett a fürdőkádban volt a zuhanyzóval csapatva a kavicsot. Növények rendre kipusztultak, pedig gyűjtöttem bele mindenfélét ha a velencei tónál voltunk hétvégén. Aztán Berlinben a 80as évek elején voltam olyan boltban, ahol a nagy szivacsos szűrőket és kis, itthon általam még nem látott egyéb kiegészítőket lehetett kapni, onnan hoztam haza jó párat és tele pakoltam a nem túl nagy akváriumot. Borzasztó lett. Aztán középiskolában már nem volt akváriumom, meg utána se, nagy kihagyás. Kb 6 éve jött a kígyós terrárium és tavaly meg újrakezdtem egy halast, majd most ezt a növényest a gyerekeim (meg a saját) nagy örömömre. Jó vele pancsolni. Kikapcsol.
-
Most regisztráltál, de nem tudsz privát üzenetet küldeni?
Kérjük olvasd el milyen korlátozások vonatkoznak rád, miután regisztrációd jóvá lett hagyva.
Regisztrációs korlátozások
Akvarisztikai addikcióm története
- Téma indító Bálint Nagy
- Esemény kezdete
Kovács Géza
Főkertész
Ezt a kis irományt elsősorban azoknak szánom, akik terhesnek érezve a halazással járó tortúrákat, akváriumuk felszámolásában vélik gondjaik megoldását.
A történet főhőse ki más is volna, mint Gabi, gyermekkori akvarista barátom...
Azokban az időkben még eléggé nehéz volt normális méretű akváriumhoz jutni, főleg egy gyerek számára. Az ilyen nagyobb akvákat nem is igen
árusították üzletekben, hanem leginkább valamelyik üzem lakatosműhelyében készültek fusiban.
Úgyhogy ettük mi is a kisakváriumosok igencsak keserű kenyerét, mignem Gabi, egyik születésnapjára kapott egy 50-es körüli akváriumot.
Ez nagyon nagy dolog volt nálunk akkoriban, mint ezt már fejtegettem.
Az akvát egyik ezermester ismerősük készítette, és sajnos volt egy kis hibája. Túl vékony szögvasból készült, és a mester, hogy nyerjen az üvegezés
számára egy kis hasznos anyagvastagságot, a fenéküveg helyére beszegecselt egy vaslemezt. Ezt valamilyen tömítőanyaggal ugyan még
el is szigetelte, de sajnos mindezek mellet az akva, feltöltés után a fenéklemez hasasodása miatt, menthetetlenül szivárgott.
Persze Gabi kedvét ez egyáltalán nem vette el, a viaszosvászon terítőn összegyűlő víz a szekrényke valamelyik sarkán lecsurgott, és
ezt egy zománvödörben simán össze lehetett gyűjteni. Ennél a napi egy vödör víznél igazán voltak nagyobb gondok is az életben!
Pozitívumként megemlíthető, hogy a víz, a vízkövesedés miatt bizonyos öntömítő képességgel bír, úgyhogy 1-2 hét tortúra után a szivárgás
jóformán megszűnt.
Persze újraindításnál, ami Gabinál, a túlszaporodott halai miatt sajnos eléggé gyakori volt, kezdődött az egész elölről.
És az én barátom mindezek ellenére, mégsem gondolt egy pillanatig sem arra, hogy visszatérjen a kisakváriumosok lenézett, söt kissé megvetett kasztjába.
Na ezt nevezem én Akvaristának!
A történet főhőse ki más is volna, mint Gabi, gyermekkori akvarista barátom...
Azokban az időkben még eléggé nehéz volt normális méretű akváriumhoz jutni, főleg egy gyerek számára. Az ilyen nagyobb akvákat nem is igen
árusították üzletekben, hanem leginkább valamelyik üzem lakatosműhelyében készültek fusiban.
Úgyhogy ettük mi is a kisakváriumosok igencsak keserű kenyerét, mignem Gabi, egyik születésnapjára kapott egy 50-es körüli akváriumot.
Ez nagyon nagy dolog volt nálunk akkoriban, mint ezt már fejtegettem.
Az akvát egyik ezermester ismerősük készítette, és sajnos volt egy kis hibája. Túl vékony szögvasból készült, és a mester, hogy nyerjen az üvegezés
számára egy kis hasznos anyagvastagságot, a fenéküveg helyére beszegecselt egy vaslemezt. Ezt valamilyen tömítőanyaggal ugyan még
el is szigetelte, de sajnos mindezek mellet az akva, feltöltés után a fenéklemez hasasodása miatt, menthetetlenül szivárgott.
Persze Gabi kedvét ez egyáltalán nem vette el, a viaszosvászon terítőn összegyűlő víz a szekrényke valamelyik sarkán lecsurgott, és
ezt egy zománvödörben simán össze lehetett gyűjteni. Ennél a napi egy vödör víznél igazán voltak nagyobb gondok is az életben!
Pozitívumként megemlíthető, hogy a víz, a vízkövesedés miatt bizonyos öntömítő képességgel bír, úgyhogy 1-2 hét tortúra után a szivárgás
jóformán megszűnt.
Persze újraindításnál, ami Gabinál, a túlszaporodott halai miatt sajnos eléggé gyakori volt, kezdődött az egész elölről.
És az én barátom mindezek ellenére, mégsem gondolt egy pillanatig sem arra, hogy visszatérjen a kisakváriumosok lenézett, söt kissé megvetett kasztjába.
Na ezt nevezem én Akvaristának!
Fungus69
Legenda
Bámulatos ez az elhivatottság. Egy vérbeli akvaristát nem tántorít el olyan apróság, hogy napi egy vödör víz szivárogEzt a kis irományt elsősorban azoknak szánom, akik terhesnek érezve a halazással járó tortúrákat, akváriumuk felszámolásában vélik gondjaik megoldását.
A történet főhőse ki más is volna, mint Gabi, gyermekkori akvarista barátom...
Azokban az időkben még eléggé nehéz volt normális méretű akváriumhoz jutni, főleg egy gyerek számára. Az ilyen nagyobb akvákat nem is igen
árusították üzletekben, hanem leginkább valamelyik üzem lakatosműhelyében készültek fusiban.
Úgyhogy ettük mi is a kisakváriumosok igencsak keserű kenyerét, mignem Gabi, egyik születésnapjára kapott egy 50-es körüli akváriumot.
Ez nagyon nagy dolog volt nálunk akkoriban, mint ezt már fejtegettem.
Az akvát egyik ezermester ismerősük készítette, és sajnos volt egy kis hibája. Túl vékony szögvasból készült, és a mester, hogy nyerjen az üvegezés
számára egy kis hasznos anyagvastagságot, a fenéküveg helyére beszegecselt egy vaslemezt. Ezt valamilyen tömítőanyaggal ugyan még
el is szigetelte, de sajnos mindezek mellet az akva, feltöltés után a fenéklemez hasasodása miatt, menthetetlenül szivárgott.
Persze Gabi kedvét ez egyáltalán nem vette el, a viaszosvászon terítőn összegyűlő víz a szekrényke valamelyik sarkán lecsurgott, és
ezt egy zománvödörben simán össze lehetett gyűjteni. Ennél a napi egy vödör víznél igazán voltak nagyobb gondok is az életben!
Pozitívumként megemlíthető, hogy a víz, a vízkövesedés miatt bizonyos öntömítő képességgel bír, úgyhogy 1-2 hét tortúra után a szivárgás
jóformán megszűnt.
Persze újraindításnál, ami Gabinál, a túlszaporodott halai miatt sajnos eléggé gyakori volt, kezdődött az egész elölről.
És az én barátom mindezek ellenére, mégsem gondolt egy pillanatig sem arra, hogy visszatérjen a kisakváriumosok lenézett, söt kissé megvetett kasztjába.
Na ezt nevezem én Akvaristának!
Nagyon jó írás. Benne van a kor hangulata: a fusiban végzett gány munka, és az ebből adódó rossz minőség kényszerű elfogadása. Ha van még ilyen történeted, szívesen elolvasnám.