Rám több dolog is nagy hatással volt gyermekkoromban, ami az akvarisztika irányába vitt.
Az első benyomás talán 7-8 éves koromban ért. Édesapám elvitt a Nemzeti Múzeumba, ahol az őstörténeti kiállítás melletti helyiség falába egy akváriumot helyeztek el. Egy öböl volt kialakítva, tehát hátul és a két oldalán is egy köves/anyagos háttér volt. Már nem emlékszem se a növényekre, se a halakra, csak arra, hogy ez a kis zárt világ teljesen magával ragadott. Nem tudom mennyit állhattam előtte, de a kép örökre bele égett az agyamba.
A következő élményemet kb. 10-11 éves koromhoz kötöm. A barátom nagypapájának volt két akváriuma. Az egyik talán 40 literes lehetett, hosszúkás, olyasmi arányokkal, mint a GA-ban a 100 éves
akvárium. A másik 70-80(?) literes volt, "normális" arányokkal. A növények: Vallisneria és
Hygrophila difformis. Mi más lehetett volna akkoriban?
A halak guppik, ékfoltos razborák és izzószemű pontylazacok. A helyett, hogy a barátommal játszottunk volna, (hiszen azért mentem át hozzájuk), csak akváriumokat néztam és faggattam a nagypapáját, aki nagyon türelmesen válaszolgatott. Egyébként igazi polgári család volt, nagyon jó modorral.
A harmadik benyomás pedig a dolog műszaki oldala volt. Édesapám minden Ezermester újságot megvett, a megjelenése óta (1957). Könyvként lefűzte, én pedig állandóan olvasgattam, lapozgattam. Olyan érdekes dolgok voltak benne, hogy hogyan csináljunk az akváriumhoz levegőztetőt olajoskannából? Majd később, cipőpasztás dobozból levegőztetőt? Játákfigurából búvárt, amiből száll fel a buborék? Lámpát az
akvárium fölé? Háromszögletű sarokaváriumot? És még sok-sok érdekes, akváriummal összfüggő barkácsötlet volt az újságban. Már akkor is előjött rajtam a DIY beütés, csak akkor még nem létezett ez a fogalom.
Egy probléma volt csak: ezeket nem tudtam kipróbálni, hiszen nem volt akváriumom.
Édesanyám elmeséte ezt a szomszéd bácsinak, aki mondta, hogy van egy üres szögvas kerete, ami régen az ő akváriuma volt csak már megunta és kidobta.
– Nosza, akkor a lényeg és a legdrágább dolog már meg is van – gondoltam. Az első volt a rozsdás vasváz lefestése zöldre, majd üveget vágattunk és míníumos gittel (hogy ne rozsdásodjon) beüvegeztük édeapámmal. Akkor még nem tudtam, hogy az ólomoxid, amit a gittbe kevertek, nem annyira egészséges dolog... (sajnos, aki gyártotta, az sem tudta...) Persze belekerült minden, amit az elmúlt évtizedekben az Ezermester újság leközölt: műanyag búvár, cipőpasztásdobozból levegőztető, lámpa 2x15W-ios gyertyaizzóval. Növényeket kaptam a barátom nagypapájától és vettem is, microsorumot meg ceratopteris thalictroides-t. Mondani sem kell, hogy igen hamar megtelt az
akvárium növényekkel. Szépen fejlődtek a dunakavicsban. A halakat úgy vettük, hogy egy fiú - egy lány. Olyan kis aranyosak voltak... Ám elkezdtek nőni (xifó, platti, guppi) meg szaporodni, rendesen. Olvastam, hogy ilyenkor kell szülő
akvárium. A szomszéd bácsinak "véletlenül" egy olyan akváriuma is volt: 15-16 liter. kb. 40x20x20 centi. Arra már került egy gyári lámpa, 1x25W-os gyertyaizzóval. Persze, az is gyorsan megtelt élettel. Kellett egy harmadik
akvárium is.
Biztosan kitaláltátok már, hogy a szomszéd bácsinak éppen volt egy harmadik szögvas váza is.
Azt már egyedül üvegeztem be. Alulra drótüveg került, hogy bírja a terhelést. A három
akvárium hossza éppen annyi volt, hogy egy 40 wattos fénycsöves lámpát tudott Édesapám csinálni fölé. Mivel az akváriumok különbőző méretűek voltak, a fronüvegeket hoztuk egy vonalba, és a fa stafnik kerültek alájuk, hogy a tetejük is egyvonalba kerüljön. Akkor már nagyba ment a dolog, mert akvarista boltba vittem eladni a felesleges plattikat, és a szellőztető készülék is egy használt, gyári BORA készülék lett. Ezután jöttek a balesetek.
Minden este kikapcsoltam a levegőztetőt, mert rettenetesen zajos volt, nem lehetett mellette aludni. Így aztán, egy alkalommal visszafolyt az egyik akváriumból a víz a levegőztető csövön át, eláztatva a szobát. Édesanyám nem nagyon örült neki.
Aztán egyik délután arra mentem haza, hogy az összes halam felfordult az egyik akváriumban. Úgy emlékszem, eltört a
fűtő, és áramütést kaptak. Aután vettem még mindeféle nyövényeket, meg halakat: dániókat, szumátrai díszmárnát (nagyon régen nem láttam boltban) stb.
18 éves koromig így teltek az évek. Aztán családi okok miatt, bontanom kellett mindent. A maradék növényeket és halakat bevittem a munkahelyemre, ahol a kollégáimat rábeszéltem, hogy segítsenek egy gömb akváriumot csinálni műanyagból. Segítettek. Kb. 50-60 centi átmérőjű volt. majdnem egy évig üzemelt, majd én távoztam, és otthagytam nekik.
Évtizedek teltek el, mire rájöttem, hogy kezdek szenilis lenni. Az első jel az volt, hogy megint akváriumot akartam.
Furcsa egybeesés, hogy az akkori főnökömnek is épp akkortájt jutott eszébe, hogy kell neki egy
akvárium. De mivel neki mindenből csak a legfelsőbb kategóriás felelt meg, a G.A. -ból rendelt egy teljesen berendezett, minden földi jóval ellátott, high-tech akváriumot az irodájába. Csak megjegyzem: abban az évben nem kaptunk karácsonyi jutalmat, mert "nem termeltük ki" !!!
Elhatároztam, hogy most 180-200 liter alá nem adom, mert "minél nagyobb, annál könnyebb fenntartani a biológiai egyensúlyt". Kinéztem egy kedvező árú 200 literes használt akváriumot. Mivel a hölgy, aki meghirdette nem nagyon tudott szorozni, ezért mire odamentem megnézni, kiderült, hogy a 200 literes
akvárium, valójában bruttó 310 liter.
Hát, így lett a mostani üvegem.
Berendeztem a gyerekkori álmaim szerint: háttér, Vallisneria,
Hygrophila difformis, meg egyéb low-tech növények, amiket kaptam a hölgytől egy dunsztosüvegben.
Az első képek 2016. 10. 23-án készültek.
Erre a fórumra 2017 április 1-én regisztráltam. Igen, igen, ez a bolondok napja!
Azóta folyamatosan víz áztatja az üveget és a parkettát!
). Két nagy vágyam van még. Egy nagyobb 90-es vagy 120-as üveg és egy 90-es kerti DW 
.....éppen átrendeztem a 72 literes akvát....
Az vígasztalt, hogy jó helyre kerültek.
.
