A misztikus Co2 táblázat
A CO2, a kémhatás és a vízkeménység összefüggését mutató táblázatot évtizedek óta használják a növényes akvarisztikában, a magyar akvaristák között mégis rengeteg félreértés és tévhit övezi. A probléma oka azlehet, hogy nálunk alig pár éve lett igazán népszerű a növényes akvarisztika, és az újabb, sokkal praktikusabb tartós tesztek miatt soha nem volt igazán szükségünk a táblázatra. Pedig hasznos dolog, különösen ha kevés pénzből szeretnénk növényezni.
Pontosan mit is mutat a táblázat?
A CO2 a vízben szénsav formájában oldódik. Ha megmérjük a kémhatást, akkor következtetni tudunk belőle az oldott szénsav mennyiségére. Ezt befolyásolja, hogy a vízben más vegyületek is vannak, amelyek belepiszkálnak a kémhatásba. A változó keménység például olyan vegyületekből áll, amelyek enyhén lúgossá teszik a vizet. Az oldott CO2-nek először ezt a lúgosságot kell semlegesítenie, és csak ezután tudja savas irányba vinni a kémhatást. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kemény vízben lúgosabb pH jelzi ugyanazt a CO2 mennyiséget, mint lágyban. A táblázat ezért két értéket vesz figyelembe egyszerre, a változó keménységet és a pH-t.
Előfordul, hogy mesterségesen savanyítjuk a vizet a halaink kedvéért. Ilyenkor nem használható a táblázat, mivel nem tudjuk, hogy a mért kémhatásért mennyiben felelős a CO2 és mennyiben a másik sav. Viszont, ha már CO2-t használunk, akkor el is hagyhatjuk a pH csökkentő szerek használatát, mivel egy megfelelő teljesítményű CO2 adagolás önmagában képes eléggé levinni a pH-t.
Hogyan használjuk?
Először az akváriumunk változó keménységét kell megmérni. Ha ez az adat megvan, akkor a táblázat nagy részét el is felejthetjük, egyedül arra a sorra lesz szükségünk, ami a mi értékünkhöz tartozik. Ezután megmérjük a pH-t, és csak le kell olvasnunk a hozzá tartozó CO2 mennyiséget. Ha az érték a zöld tartományban van, akkor megfelelő a CO2 szintünk. Ha a kékben, akkor nem elég a tökéletes növényfejlődéshez és az algamentességhez, de tragédia sem történik. A sárga tartomány viszont túl sok CO2-t jelez, ez veszélyes növényre és állatra egyaránt.
A táblázat előnye, hogy azonnal eredményt kapunk. A pH mérés csak pár mozdulat, és a színreakció is megtörténik pillanatokon belül. Ezzel szemben egy tartósteszt némi késéssel mutatja az akvárium állapotát. A pH mérés hátránya viszont, hogy ránézésre nem egyértelmű, hogy baj van, csak akkor, ha valamiért eszünkbe jut tesztelni. Így a problémák előrejelzésére nem igazán alkalmas.
A változó keménységet időnként ellenőrizni kell, különösen egy új akvárium első pár hónapjában. A növényzet fejlődés közben elhasználja a KH egy részét, így egy dús növényzetű akváriumban jóval alacsonyabb érték is várható, mint a csapvízben. Idővel maga a csapvíz is változik, évszakonkénti ingadozás is előfordul.
Tévhitek
Sokan tévesen fordítva értelmezik a táblázatot, és azt a következtetést vonják le, hogy ha valahogy savasabbá teszik a vizet, akkor a CO2 szintje is emelkedni fog. Ezt erősíti, hogy a lúgos vízben valóban kevesebb a felhasználható CO2 mennyisége. Viszont ha egy másik savval csökkentjük a pH-t, az versenyezni fog a szénsavval. Egy erősebb sav ki fogja szorítani a szénsavat a sóiból, és szabaddá teszi. Ez rövid távon tényleg megnöveli a víz szabad CO2 tartalmát, pár óra múlva viszont ez a felszabadított CO2 távozni fog a levegőbe. Összességében kevesebb marad a vízben, mintha nem került volna bele "idegen" sav. Viszont ha a vizet lágyítjuk, és így csökken a pH-is, azzal kedvezünk a növényeknek, mivel lágy vízben a CO2 nagyobb arányban marad felhasználható, szabad formában, mint a lúgosabb kemény vízben.
A CO2, a kémhatás és a vízkeménység összefüggését mutató táblázatot évtizedek óta használják a növényes akvarisztikában, a magyar akvaristák között mégis rengeteg félreértés és tévhit övezi. A probléma oka azlehet, hogy nálunk alig pár éve lett igazán népszerű a növényes akvarisztika, és az újabb, sokkal praktikusabb tartós tesztek miatt soha nem volt igazán szükségünk a táblázatra. Pedig hasznos dolog, különösen ha kevés pénzből szeretnénk növényezni.
Pontosan mit is mutat a táblázat?
A CO2 a vízben szénsav formájában oldódik. Ha megmérjük a kémhatást, akkor következtetni tudunk belőle az oldott szénsav mennyiségére. Ezt befolyásolja, hogy a vízben más vegyületek is vannak, amelyek belepiszkálnak a kémhatásba. A változó keménység például olyan vegyületekből áll, amelyek enyhén lúgossá teszik a vizet. Az oldott CO2-nek először ezt a lúgosságot kell semlegesítenie, és csak ezután tudja savas irányba vinni a kémhatást. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kemény vízben lúgosabb pH jelzi ugyanazt a CO2 mennyiséget, mint lágyban. A táblázat ezért két értéket vesz figyelembe egyszerre, a változó keménységet és a pH-t.
Előfordul, hogy mesterségesen savanyítjuk a vizet a halaink kedvéért. Ilyenkor nem használható a táblázat, mivel nem tudjuk, hogy a mért kémhatásért mennyiben felelős a CO2 és mennyiben a másik sav. Viszont, ha már CO2-t használunk, akkor el is hagyhatjuk a pH csökkentő szerek használatát, mivel egy megfelelő teljesítményű CO2 adagolás önmagában képes eléggé levinni a pH-t.
Hogyan használjuk?
Először az akváriumunk változó keménységét kell megmérni. Ha ez az adat megvan, akkor a táblázat nagy részét el is felejthetjük, egyedül arra a sorra lesz szükségünk, ami a mi értékünkhöz tartozik. Ezután megmérjük a pH-t, és csak le kell olvasnunk a hozzá tartozó CO2 mennyiséget. Ha az érték a zöld tartományban van, akkor megfelelő a CO2 szintünk. Ha a kékben, akkor nem elég a tökéletes növényfejlődéshez és az algamentességhez, de tragédia sem történik. A sárga tartomány viszont túl sok CO2-t jelez, ez veszélyes növényre és állatra egyaránt.
A táblázat előnye, hogy azonnal eredményt kapunk. A pH mérés csak pár mozdulat, és a színreakció is megtörténik pillanatokon belül. Ezzel szemben egy tartósteszt némi késéssel mutatja az akvárium állapotát. A pH mérés hátránya viszont, hogy ránézésre nem egyértelmű, hogy baj van, csak akkor, ha valamiért eszünkbe jut tesztelni. Így a problémák előrejelzésére nem igazán alkalmas.
A változó keménységet időnként ellenőrizni kell, különösen egy új akvárium első pár hónapjában. A növényzet fejlődés közben elhasználja a KH egy részét, így egy dús növényzetű akváriumban jóval alacsonyabb érték is várható, mint a csapvízben. Idővel maga a csapvíz is változik, évszakonkénti ingadozás is előfordul.
Tévhitek
Sokan tévesen fordítva értelmezik a táblázatot, és azt a következtetést vonják le, hogy ha valahogy savasabbá teszik a vizet, akkor a CO2 szintje is emelkedni fog. Ezt erősíti, hogy a lúgos vízben valóban kevesebb a felhasználható CO2 mennyisége. Viszont ha egy másik savval csökkentjük a pH-t, az versenyezni fog a szénsavval. Egy erősebb sav ki fogja szorítani a szénsavat a sóiból, és szabaddá teszi. Ez rövid távon tényleg megnöveli a víz szabad CO2 tartalmát, pár óra múlva viszont ez a felszabadított CO2 távozni fog a levegőbe. Összességében kevesebb marad a vízben, mintha nem került volna bele "idegen" sav. Viszont ha a vizet lágyítjuk, és így csökken a pH-is, azzal kedvezünk a növényeknek, mivel lágy vízben a CO2 nagyobb arányban marad felhasználható, szabad formában, mint a lúgosabb kemény vízben.
