A CICHLIDS MAGYAR AFRIKAI-SÜGERES EGYESÜLET (CMAE) fórumán találtam az alábbi hasznos irományt:
http://forum.cichlids.hu/szurestechnika ... #post30820
"Sziasztok!
A blogomba tettem fel két kis leírást, a szivattyúkkal, csövekkel és szűrőkkel kapcsolatban, és Gold tanácsára közzé teszem itt is, hogy többen olvashassátok.
A centrifugál szivattyúk (- nyitott járókerekű radiális szivattyúk -amelyek az akvarisztikában használatosak), viszonylag egyszerű elven működnek. Az elektromos motor által létrehozott forgó mozgást az ú.n. járókerék alakítja át térfogatárammá. A szivattyúk paramétereit az akvarisztikában 2 jellemző ponttal szokták megadni, az egyik a teljes emelési magasság (záróponti nyomás vízoszlop méterben), és a teljesen nyitott nyomócsonkhoz tartozó maximális térfogatáram. Ezen két pont között a szivattyúk az ú.n. jelleggörbén mozognak, ami kisebb-nagyobb közelítéssel egy egyenessel behúzható a megadott két pont közé.
Az ábrából (1. Ábra) jól látszik, hogy a megadott két pont a görbe végpontjai. Vagyis egy szivattyú gyakorlatilag sosem fogja tudni a megadott térfogatáramot szállítani, illetve a megadott magasságba csak felnyomni képes a vizet, ott már nem szállít semennyit sem.
A szivattyúk emelési magassága (ez határozható meg könnyen, és ebből a hozzá tartozó térfogatáram könnyedén leolvasható a jelleggörbéről) két összetevő áll.
Az egyik a szintkülönbség. Itt kiemelném, hogy a szintkülönbség annak a tartálynak a vízfelszíne, ahol a szivattyú van, és annak a tartálynak a vízfelszíne (vagy a cső vége, ha az magasabban van) ahová a szivattyú szállít. A szivattyú merítési mélysége (az, hogy milyen mélyen van a felszín alatt) nem számít! Ez a szintkülönbség vödrös szűrőknél (zárt rendszer), belső szűrőknél nulla. Alsópolcos szűrőnél, vagy oldalra helyezett szűrőakvárium esetében ez az érték a két medencében található vízszintek különbsége.
A másik összetevő az áramlási veszteség. Az áramlási veszteség fellép a csövekben, átmeneti idomokon, szívókosarakon, csővégeken, a szűrőanyagokon. Mindennek, amin keresztül a szivattyúnak át kell nyomnia a vizet, van vesztesége. Ez a veszteség egy parabola, a „meredeksége” az áramlási veszteségektől függ. Minél hosszabb úton, szűkebb csöveken, sűrűbb anyagokon kell átáramlania a víznek, annál gyorsabban emelkedik a parabola a térfogatáram növekedésével. Ilyen veszteség minden szivattyún és szűrőn van, a csövek, a szűrőanyagok, a csapok és egyéb szerelvények, a diffúzor és az utána következő kilépőfelületnek is van vesztesége. A csövekben lerakódó alga- vagy baktériumréteg is növeli a veszteségeket. Ezek miatt a veszteségmagassággal egy külső vödrös, vagy belső szűrőnél is számolni kell. Áramlási vesztesége van a szívóoldali szerelvényeknek is, hiába nem a nyomóoldalon vannak, ezt is a szivattyúnak kell leküzdenie.
Ezt a két veszteséget össze kell adni (simán matematikai összeadás művelettel), és így kapjuk meg a teljes emelési magasságot. Így a parabola, amit a súrlódási veszteség határoz meg az y tengelyen a szintkülönbség magasságától indul.
A centrifugál szivattyúknál általában kerülendő üzemmód a teljesen zárt, és a teljesen nyitott nyomóvezetékkel történő működés. Ez a gyakorlatban nagyon ritkán valósul meg, a teljesen zárt nyomóvezeték előfordulhat ugyan (zárva maradt csap, vagy dugulás következtében), a teljesen nyitott állapot inkább csak egy cső csatlakoztatásának elfelejtéséből adódhat (de ez általában észrevehető az akváriumból fogyó, a padlón növekedő vízszintből, és gyorsan korrigálható).
A centrifugál szivattyúk teljesítményfelvétele a vízszállítással arányosan nő. Ez azonban nem egyenesen arányos, vagy a nulla vízszállításhoz nem nulla teljesítményfelvétel tartozik. Minél nagyobb a szivattyú névleges teljesítménye, annál nagyobb ez az érték. Ezért gazdaságossági szempontból nem jó megoldás egy jóval nagyobb szivattyú beépítése, majd jelentős lefojtása a szükséges áramlási mennyiségre. Műszakilag nem kifogásolható, talán azt érdemes megfogadni, hogy a megadott névleges (teljes) szállítási mennyiség 10% alá már nem érdemes fojtani a szivattyút, érdemesebb lecserélni, kisebbre. Persze egy 5-20W-os szivattyúnál nem feltétlenül a gazdaságossági tényezők játszanak szerepet a kiválasztásnál, és az esetleges fojtásnál.
A fentiek figyelembe vételével érdemes megfontolni a szivattyúk és szűrők méretezését az akváriumokhoz. Persze azt megmondani, hogy egy rendszeren egy szivattyú mennyi vizet fog tudni átpumpálni nem egyszerű, de a szintkülönbségből már eleve lehet számolni hogy mennyivel kevesebbről indul a szivattyú kapacitása. A fenti megoldással a szivattyú két megadott adata alapján kell készíteni egy jelleggörbét, az X tengely a térfogatáram, az Y tengely az emelési magasság. Be kell rajzolni a két végpontot, majd azokat egy egyenessel összekötni. Ha ismerjük a szintkülönbséget (nem nehéz lemérni), akkor abban a magasságban húzzunk egy vízszintest. Ennek a vízszintesnek és a szivattyú „görbéjének” a metszéspontja meghatározza az adott körülmények között elérhető maximális térfogatáramot. Persze ebből még lejön majd az áramlási veszteség okozta csökkenés is.
Alsópolcos szűrésnél kicsit pontosíthatjuk az értéket úgy, hogy bekapcsolt szivattyúnál mérjük meg a szintkülönbséget (ebben az esetben szigorúan a szivattyú kamrájában), így a szívóoldali veszteségeket kizártuk, de ez nem lehet csak maximum néhány cm-es különbség.
Zárt rendszerű szűrőknél nincs szintkülönbség, a pipa a tetőnél ugyan magasabban van, mint az akvárium vízszintje, de ha nincs buborék a rendszerben, akkor a másik oldalon szivornyaként ugyanannyi szívóhatást fejt ki, mint amennyivel magasabban van a felszínnél.
Oldalpolcos szűrőknél is csak néhány cm lesz a mérhető szintkülönbség, de talán érdemes megvizsgálni, hogy az mekkora különbséget okoz a szállításban.
A szállítást befolyásoló külső tényezők:
A szintkülönbség általában adott, de ha van rá lehetőségünk, törekedjünk csökkenteni azt (magasabbra helyezett alsópolcos szűrő, vagy oldalpolcos- esetleg zárt rendszerû szûrõ alkalmazása. Csak a szükséges mértékben tömjük meg a zárt rendszerû és a belsõ szûrõk tartályát, minél sûrûbb és minél több szûrõanyag van benne, annál nagyobb veszteségeket okoz. Túlzottan megtömött szûrõtartály jelentõs veszteségeket is okozhat. Az alsópolcos és az oldalpolcos szûrõknél a szûrõközeg eldugulását a szivattyúkamra vízszintjének csökkenésébõl észre lehet venni, a zárt rendszerû, és a belsõ szûrõknél csak a térfogatáram csökkenésébõl vehetjük észre.
Törekedni kell a lehetõ legrövidebb, és a nagyobb átmérõjû csövek használatára. Csak a szükséges mennyiségû ívet és könyököt szabad beépíteni, azok is növelik a veszteségeket. Veszteséget okozhat a diffúzor vagy az esõztetõ alkalmazása is, de azok hatása az akvárium számára pozitív hatással jár (szemben a csõveszteséggel, ami nem okoz semmi pozitívumot), ezért ezeket nem érdemes kiiktatni.
További veszteségforrás, és a hatásfokot ronthatják a lerakódások a szivattyúban. Ezért idõközönként érdemes a szivattyú járókerekét és az azt körülölelõ „hidraulikaházat” is kitakarítani."
Amennyiben a szivattyú többet szállít, mint a szükséges érték, akkor a szabályozására a legegyszerûbb megoldás a fojtás. A szûrõkhöz adott gömbcsapokkal csak a legszükségesebb esetben szabad fojtani, mert azok nem arra valók, és a fojtás okozta kopások miatt késõbbiekben a zárásuk bizonytalan lesz. Érdemes a csõbe egy pillangószelepet építeni, vagy egyszerûen egy megfelelõ eszközzel összenyomni a csövet. Ezt csak a nyomóágon szabad megtenni, egyrészt a dugulásveszély miatt, másrészt amiatt, hogy a szivattyúk a nyomóoldali fojtást jól bírják, a szívóoldalitól kavitácó (légbuborék kiválással járó, kerülendõ üzemállapot) léphet fel, ami károsíthatja a járókereket. Lehet szabályozni frekvenciaváltóval, illetve a járókerék „leesztergálásával”, de ezek vagy túlzottan költségesek, vagy nem könnyen megvalósíthatóak. Lehetséges még megoldásként másik, kisebb forgórész (járókerék) használata, ezt az adott típus, és gyártmány esetében külön meg kell vizsgálni, és lehet hogy igényel némi otthoni barkácsolást. Nagyobb járókerék (átmérõben), vagy nagyobb teljesítményû motorhoz tartozó forgórész használatát nem javaslom, ez könnyen túlterhelheti az állórészt, és az túlmelegedhet (károsodhat).
Sajnos ellenkezõ esetben nincs sok megoldás, ha kicsi a szállított térfogatáram, akkor vagy a fentiek alapján meg lehet próbálni csökkenteni a veszteségeket, de nagyobb eltérés esetén a szivattyút nagyobb teljesítményûre kell kicserélni.
A szivattyúk üzemeltetésénél figyelni kell arra, hogy csak vízzel feltöltve kapcsoljuk be õket. A víz ezekben a szivattyúkban ellátja a tekercsek hûtését, és a forgórész (csapágyainak) kenését is. Rövid ideig tartó száraz üzem a tekercsekben nem okoz problémát, de az érzékeny tengely (fõleg a kerámia) és csapágy könnyen túlhevülhet, berágódhat és elrepedhet, akár pár másodperc száraz üzem után. Természetesen lehet, hogy van olyan szivattyú, ami jóval többet is kibír, de azoknál is érdemes kerülni ezt, a hosszabb élettartam eléréséhez."
Illetve egy másik:
http://forum.cichlids.hu/szurestechnika ... #post39036
"Bocsáss meg Gyuree cimbora, a világért sem akarnálak megbántani, de miután én erről nagyon sokat tanultam magas szintű iskolában is, nem tehetem meg, hogy ne szólaljak meg.:s_mittegyek:
Beszélgessünk kicsit a szivattyúkról, meg az emelő magasságról.
Megpróbálok köznapi nyelven fogalmazni, mindenki számára.:s_rendben:
Szóval egy szivattyú akkor szállít legtöbbet, ha nincs rákötve semmi, ami akadályozná.
Pl. egy powerhead betéve a víz alá, semmi szivacs, onnan szív ahová nyom: ez a max.:s_tapsol:
Ennél bármely szivattyú kevesebbet szállít, ha valamely ellenállás az "útjában áll", a vízszállítást akadályozza.
Ez lehet egy szintkülönbség (magasság), amit le kell küzdeni, -ilyenek pl. a víztorony feltöltő szivattyúk, de egy szökőkút szivattyú is.
Az emelő magasság azt jelenti, mennyi az a maximum, ahová egy adott szivattyú a vizet még fel tudja nyomni.
Képzeljetek el egy szivattyút, amit beteszünk egy tóba és egy nagyon hosszú csövet rákötünk függőlegesen.:s_pislog: Bekapcsoljuk a szivattyút, a csőben a víz emelkedik, aztán valahol megáll. És ott áll, míg a szivattyú üzemel, de áramlás nincs.:s_oops:
Utána fektessük le ezt a (hosszú)csövet, töltsük fel vízzel és mindkét végét kössük a szivattyúra. Egyet a nyomó-, egyet a szívó ágra. Bekapcsolt szivattyúnál lesz áramlás, de mindenki érzi, hogy minél hosszabb ez a csőkígyó és minél vékonyabb, annál kevesebb.
Itt mint ha nem beszélhetnénk emelő magasságról, bár a szivattyú számára ez az ellenállás pont olyan, mint ha emelni kéne. A szakemberek ezért itt is emelőmagasságról beszélnek, az ellenállást átszámítják magasságra. Ez azért jó, mert így a két féle "magasságot" a szivattyú terhelésének számításánál simán össze lehet adni.:s_okes:
Térjünk vissza a vízszintesen fekvő, szivattyúra kötött csőkígyóhoz. Ha középen alá rakunk egy tárgyat, -bármennyire hihetetlen-, nem csináltunk semmit. Az a magasság ugyanis, amit az egyik oldalon nyomni kell, az a másik oldalon segít. Mint a hullámvasút, ami a surlódás miatt fékeződik, nem a szintkülönbségek miatt. Felfelé veszít a lendületből, de lefelé visszanyeri. :s_rendben:
A másik, amit tegyünk meg gondolatban a fekvő csőkígyóval, hogy vágjuk el középen és iktassunk be egy hordót. Ha a hordó üres, megint nem csináltunk semmit, vagyis csak egy dudort a csőre.:s_vigyor: De ez a szivattyút nem zavarja.:s_nono:
Ha teszünk a hordóba valamit, annak az ellenállása már számíthat, de lehet az könnyebb út a víz számára mint a sima vékony cső. Bajt ez a -hívjuk így- szűrőközeg csak akkor okoz, ha nagyon sűrűre nyomjuk, vagy nagyon eldugul.
Mi következik mindebből?:s_mittegyek:
Külső szűrőknél tök mindegy, hogy hová tesszük, a szívó és nyomó ágon ugyanannak az akváriumnak a felső vízszintjéről jön a hozzáfolyási nyomás. Ez nem vesz el a teljesítményből. Itt a csövek, a csapok, a szűrőközeg ellenállása ami számít, az elhelyezés magassága nem. :s_tapsol:
Emiatt téves az a kisérlet is, mikor a külső szűrő szivattyúja nem zárt körbe van bekötve, hanem egy csövön teszteljük, vagy a szívó ág másik vízben( vödör) van, mint a nyomó ág, amit töltő üzemmódban, vizet felnyomatva dolgoztatunk.
Ez úgy korrekt, ha a szívott ágat ugyanolyan magasra tesszük, mint ahová nyom. Így lehet pontosat mérni.:s_rendben:
És bocs, ha hosszú voltam, de ez másképp sajna nem lesz érthető.:s_respect:
Akit meg nem érdekel, úgyis lapoz!"
http://forum.cichlids.hu/szurestechnika ... #post30820
"Sziasztok!
A blogomba tettem fel két kis leírást, a szivattyúkkal, csövekkel és szűrőkkel kapcsolatban, és Gold tanácsára közzé teszem itt is, hogy többen olvashassátok.
A centrifugál szivattyúk (- nyitott járókerekű radiális szivattyúk -amelyek az akvarisztikában használatosak), viszonylag egyszerű elven működnek. Az elektromos motor által létrehozott forgó mozgást az ú.n. járókerék alakítja át térfogatárammá. A szivattyúk paramétereit az akvarisztikában 2 jellemző ponttal szokták megadni, az egyik a teljes emelési magasság (záróponti nyomás vízoszlop méterben), és a teljesen nyitott nyomócsonkhoz tartozó maximális térfogatáram. Ezen két pont között a szivattyúk az ú.n. jelleggörbén mozognak, ami kisebb-nagyobb közelítéssel egy egyenessel behúzható a megadott két pont közé.
Az ábrából (1. Ábra) jól látszik, hogy a megadott két pont a görbe végpontjai. Vagyis egy szivattyú gyakorlatilag sosem fogja tudni a megadott térfogatáramot szállítani, illetve a megadott magasságba csak felnyomni képes a vizet, ott már nem szállít semennyit sem.
A szivattyúk emelési magassága (ez határozható meg könnyen, és ebből a hozzá tartozó térfogatáram könnyedén leolvasható a jelleggörbéről) két összetevő áll.
Az egyik a szintkülönbség. Itt kiemelném, hogy a szintkülönbség annak a tartálynak a vízfelszíne, ahol a szivattyú van, és annak a tartálynak a vízfelszíne (vagy a cső vége, ha az magasabban van) ahová a szivattyú szállít. A szivattyú merítési mélysége (az, hogy milyen mélyen van a felszín alatt) nem számít! Ez a szintkülönbség vödrös szűrőknél (zárt rendszer), belső szűrőknél nulla. Alsópolcos szűrőnél, vagy oldalra helyezett szűrőakvárium esetében ez az érték a két medencében található vízszintek különbsége.
A másik összetevő az áramlási veszteség. Az áramlási veszteség fellép a csövekben, átmeneti idomokon, szívókosarakon, csővégeken, a szűrőanyagokon. Mindennek, amin keresztül a szivattyúnak át kell nyomnia a vizet, van vesztesége. Ez a veszteség egy parabola, a „meredeksége” az áramlási veszteségektől függ. Minél hosszabb úton, szűkebb csöveken, sűrűbb anyagokon kell átáramlania a víznek, annál gyorsabban emelkedik a parabola a térfogatáram növekedésével. Ilyen veszteség minden szivattyún és szűrőn van, a csövek, a szűrőanyagok, a csapok és egyéb szerelvények, a diffúzor és az utána következő kilépőfelületnek is van vesztesége. A csövekben lerakódó alga- vagy baktériumréteg is növeli a veszteségeket. Ezek miatt a veszteségmagassággal egy külső vödrös, vagy belső szűrőnél is számolni kell. Áramlási vesztesége van a szívóoldali szerelvényeknek is, hiába nem a nyomóoldalon vannak, ezt is a szivattyúnak kell leküzdenie.
Ezt a két veszteséget össze kell adni (simán matematikai összeadás művelettel), és így kapjuk meg a teljes emelési magasságot. Így a parabola, amit a súrlódási veszteség határoz meg az y tengelyen a szintkülönbség magasságától indul.
A centrifugál szivattyúknál általában kerülendő üzemmód a teljesen zárt, és a teljesen nyitott nyomóvezetékkel történő működés. Ez a gyakorlatban nagyon ritkán valósul meg, a teljesen zárt nyomóvezeték előfordulhat ugyan (zárva maradt csap, vagy dugulás következtében), a teljesen nyitott állapot inkább csak egy cső csatlakoztatásának elfelejtéséből adódhat (de ez általában észrevehető az akváriumból fogyó, a padlón növekedő vízszintből, és gyorsan korrigálható).
A centrifugál szivattyúk teljesítményfelvétele a vízszállítással arányosan nő. Ez azonban nem egyenesen arányos, vagy a nulla vízszállításhoz nem nulla teljesítményfelvétel tartozik. Minél nagyobb a szivattyú névleges teljesítménye, annál nagyobb ez az érték. Ezért gazdaságossági szempontból nem jó megoldás egy jóval nagyobb szivattyú beépítése, majd jelentős lefojtása a szükséges áramlási mennyiségre. Műszakilag nem kifogásolható, talán azt érdemes megfogadni, hogy a megadott névleges (teljes) szállítási mennyiség 10% alá már nem érdemes fojtani a szivattyút, érdemesebb lecserélni, kisebbre. Persze egy 5-20W-os szivattyúnál nem feltétlenül a gazdaságossági tényezők játszanak szerepet a kiválasztásnál, és az esetleges fojtásnál.
A fentiek figyelembe vételével érdemes megfontolni a szivattyúk és szűrők méretezését az akváriumokhoz. Persze azt megmondani, hogy egy rendszeren egy szivattyú mennyi vizet fog tudni átpumpálni nem egyszerű, de a szintkülönbségből már eleve lehet számolni hogy mennyivel kevesebbről indul a szivattyú kapacitása. A fenti megoldással a szivattyú két megadott adata alapján kell készíteni egy jelleggörbét, az X tengely a térfogatáram, az Y tengely az emelési magasság. Be kell rajzolni a két végpontot, majd azokat egy egyenessel összekötni. Ha ismerjük a szintkülönbséget (nem nehéz lemérni), akkor abban a magasságban húzzunk egy vízszintest. Ennek a vízszintesnek és a szivattyú „görbéjének” a metszéspontja meghatározza az adott körülmények között elérhető maximális térfogatáramot. Persze ebből még lejön majd az áramlási veszteség okozta csökkenés is.
Alsópolcos szűrésnél kicsit pontosíthatjuk az értéket úgy, hogy bekapcsolt szivattyúnál mérjük meg a szintkülönbséget (ebben az esetben szigorúan a szivattyú kamrájában), így a szívóoldali veszteségeket kizártuk, de ez nem lehet csak maximum néhány cm-es különbség.
Zárt rendszerű szűrőknél nincs szintkülönbség, a pipa a tetőnél ugyan magasabban van, mint az akvárium vízszintje, de ha nincs buborék a rendszerben, akkor a másik oldalon szivornyaként ugyanannyi szívóhatást fejt ki, mint amennyivel magasabban van a felszínnél.
Oldalpolcos szűrőknél is csak néhány cm lesz a mérhető szintkülönbség, de talán érdemes megvizsgálni, hogy az mekkora különbséget okoz a szállításban.
A szállítást befolyásoló külső tényezők:
A szintkülönbség általában adott, de ha van rá lehetőségünk, törekedjünk csökkenteni azt (magasabbra helyezett alsópolcos szűrő, vagy oldalpolcos- esetleg zárt rendszerû szûrõ alkalmazása. Csak a szükséges mértékben tömjük meg a zárt rendszerû és a belsõ szûrõk tartályát, minél sûrûbb és minél több szûrõanyag van benne, annál nagyobb veszteségeket okoz. Túlzottan megtömött szûrõtartály jelentõs veszteségeket is okozhat. Az alsópolcos és az oldalpolcos szûrõknél a szûrõközeg eldugulását a szivattyúkamra vízszintjének csökkenésébõl észre lehet venni, a zárt rendszerû, és a belsõ szûrõknél csak a térfogatáram csökkenésébõl vehetjük észre.
Törekedni kell a lehetõ legrövidebb, és a nagyobb átmérõjû csövek használatára. Csak a szükséges mennyiségû ívet és könyököt szabad beépíteni, azok is növelik a veszteségeket. Veszteséget okozhat a diffúzor vagy az esõztetõ alkalmazása is, de azok hatása az akvárium számára pozitív hatással jár (szemben a csõveszteséggel, ami nem okoz semmi pozitívumot), ezért ezeket nem érdemes kiiktatni.
További veszteségforrás, és a hatásfokot ronthatják a lerakódások a szivattyúban. Ezért idõközönként érdemes a szivattyú járókerekét és az azt körülölelõ „hidraulikaházat” is kitakarítani."
Amennyiben a szivattyú többet szállít, mint a szükséges érték, akkor a szabályozására a legegyszerûbb megoldás a fojtás. A szûrõkhöz adott gömbcsapokkal csak a legszükségesebb esetben szabad fojtani, mert azok nem arra valók, és a fojtás okozta kopások miatt késõbbiekben a zárásuk bizonytalan lesz. Érdemes a csõbe egy pillangószelepet építeni, vagy egyszerûen egy megfelelõ eszközzel összenyomni a csövet. Ezt csak a nyomóágon szabad megtenni, egyrészt a dugulásveszély miatt, másrészt amiatt, hogy a szivattyúk a nyomóoldali fojtást jól bírják, a szívóoldalitól kavitácó (légbuborék kiválással járó, kerülendõ üzemállapot) léphet fel, ami károsíthatja a járókereket. Lehet szabályozni frekvenciaváltóval, illetve a járókerék „leesztergálásával”, de ezek vagy túlzottan költségesek, vagy nem könnyen megvalósíthatóak. Lehetséges még megoldásként másik, kisebb forgórész (járókerék) használata, ezt az adott típus, és gyártmány esetében külön meg kell vizsgálni, és lehet hogy igényel némi otthoni barkácsolást. Nagyobb járókerék (átmérõben), vagy nagyobb teljesítményû motorhoz tartozó forgórész használatát nem javaslom, ez könnyen túlterhelheti az állórészt, és az túlmelegedhet (károsodhat).
Sajnos ellenkezõ esetben nincs sok megoldás, ha kicsi a szállított térfogatáram, akkor vagy a fentiek alapján meg lehet próbálni csökkenteni a veszteségeket, de nagyobb eltérés esetén a szivattyút nagyobb teljesítményûre kell kicserélni.
A szivattyúk üzemeltetésénél figyelni kell arra, hogy csak vízzel feltöltve kapcsoljuk be õket. A víz ezekben a szivattyúkban ellátja a tekercsek hûtését, és a forgórész (csapágyainak) kenését is. Rövid ideig tartó száraz üzem a tekercsekben nem okoz problémát, de az érzékeny tengely (fõleg a kerámia) és csapágy könnyen túlhevülhet, berágódhat és elrepedhet, akár pár másodperc száraz üzem után. Természetesen lehet, hogy van olyan szivattyú, ami jóval többet is kibír, de azoknál is érdemes kerülni ezt, a hosszabb élettartam eléréséhez."
Illetve egy másik:
http://forum.cichlids.hu/szurestechnika ... #post39036
"Bocsáss meg Gyuree cimbora, a világért sem akarnálak megbántani, de miután én erről nagyon sokat tanultam magas szintű iskolában is, nem tehetem meg, hogy ne szólaljak meg.:s_mittegyek:
Beszélgessünk kicsit a szivattyúkról, meg az emelő magasságról.
Megpróbálok köznapi nyelven fogalmazni, mindenki számára.:s_rendben:
Szóval egy szivattyú akkor szállít legtöbbet, ha nincs rákötve semmi, ami akadályozná.
Pl. egy powerhead betéve a víz alá, semmi szivacs, onnan szív ahová nyom: ez a max.:s_tapsol:
Ennél bármely szivattyú kevesebbet szállít, ha valamely ellenállás az "útjában áll", a vízszállítást akadályozza.
Ez lehet egy szintkülönbség (magasság), amit le kell küzdeni, -ilyenek pl. a víztorony feltöltő szivattyúk, de egy szökőkút szivattyú is.
Az emelő magasság azt jelenti, mennyi az a maximum, ahová egy adott szivattyú a vizet még fel tudja nyomni.
Képzeljetek el egy szivattyút, amit beteszünk egy tóba és egy nagyon hosszú csövet rákötünk függőlegesen.:s_pislog: Bekapcsoljuk a szivattyút, a csőben a víz emelkedik, aztán valahol megáll. És ott áll, míg a szivattyú üzemel, de áramlás nincs.:s_oops:
Utána fektessük le ezt a (hosszú)csövet, töltsük fel vízzel és mindkét végét kössük a szivattyúra. Egyet a nyomó-, egyet a szívó ágra. Bekapcsolt szivattyúnál lesz áramlás, de mindenki érzi, hogy minél hosszabb ez a csőkígyó és minél vékonyabb, annál kevesebb.
Itt mint ha nem beszélhetnénk emelő magasságról, bár a szivattyú számára ez az ellenállás pont olyan, mint ha emelni kéne. A szakemberek ezért itt is emelőmagasságról beszélnek, az ellenállást átszámítják magasságra. Ez azért jó, mert így a két féle "magasságot" a szivattyú terhelésének számításánál simán össze lehet adni.:s_okes:
Térjünk vissza a vízszintesen fekvő, szivattyúra kötött csőkígyóhoz. Ha középen alá rakunk egy tárgyat, -bármennyire hihetetlen-, nem csináltunk semmit. Az a magasság ugyanis, amit az egyik oldalon nyomni kell, az a másik oldalon segít. Mint a hullámvasút, ami a surlódás miatt fékeződik, nem a szintkülönbségek miatt. Felfelé veszít a lendületből, de lefelé visszanyeri. :s_rendben:
A másik, amit tegyünk meg gondolatban a fekvő csőkígyóval, hogy vágjuk el középen és iktassunk be egy hordót. Ha a hordó üres, megint nem csináltunk semmit, vagyis csak egy dudort a csőre.:s_vigyor: De ez a szivattyút nem zavarja.:s_nono:
Ha teszünk a hordóba valamit, annak az ellenállása már számíthat, de lehet az könnyebb út a víz számára mint a sima vékony cső. Bajt ez a -hívjuk így- szűrőközeg csak akkor okoz, ha nagyon sűrűre nyomjuk, vagy nagyon eldugul.
Mi következik mindebből?:s_mittegyek:
Külső szűrőknél tök mindegy, hogy hová tesszük, a szívó és nyomó ágon ugyanannak az akváriumnak a felső vízszintjéről jön a hozzáfolyási nyomás. Ez nem vesz el a teljesítményből. Itt a csövek, a csapok, a szűrőközeg ellenállása ami számít, az elhelyezés magassága nem. :s_tapsol:
Emiatt téves az a kisérlet is, mikor a külső szűrő szivattyúja nem zárt körbe van bekötve, hanem egy csövön teszteljük, vagy a szívó ág másik vízben( vödör) van, mint a nyomó ág, amit töltő üzemmódban, vizet felnyomatva dolgoztatunk.
Ez úgy korrekt, ha a szívott ágat ugyanolyan magasra tesszük, mint ahová nyom. Így lehet pontosat mérni.:s_rendben:
És bocs, ha hosszú voltam, de ez másképp sajna nem lesz érthető.:s_respect:
Akit meg nem érdekel, úgyis lapoz!"
