Ha már így eszembe juttattad, elmesélek egy sztorit, az első törökbálinti látogatásomról.
Szóval mint említettem mentünk az asszonnyal esküvőre, nyár volt, 50 C fok betonolvasztó meleg, az M0-son volt egy baleset 1,5 órát dekkoltunk a sorban. Megérkeztünk a szállásra, gyors zuhi, öltözök fel, hopp egy kis gond, otthon hagytam a zoknimat. Elég hülyén néztem ki, öltöny-ing, fekete cipő, zokni nélkül.
Jól van induljunk el, majd veszünk valahol, persze mivel szombat délután van, az összes törökbálinti zoknibolt be volt zárva, helyismeret zéró. Kínomban még az egyetlen nyitva lévő pizzériába is bementem, megkérdeztem, hogy nincs-e eladó egy pár fekete zoknija, nem volt.
Ezután elkeveredtem valami nagy outlet centerbe, 3 boltba bementem de ott se kaptam, a zokni nélküli cipő és az idő már nagyon szorított. Végül egy túrázós boltba kaptam egy vastag fekete téli sízoknit 3500ft-ért.
Az asszony közben tanúbizonyságát tett empatikus képességeiről, átérezte a gondomat, és már sírva röhögött rajtam.
Az esküvő első részéről lekéstünk, a vastag zokniban lassan szétmálló lábamat pár feles pálinka után már nem érzetem, de ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat.
Kicsit visszakanyarodva a topik eredeti témájához, Törökbálint nagyon szép hely a kis dimbes-dombos utcácskáival, érdemes szétnézi ha már úgyis elmegy az ember a GA-ba.
A kastélyt és Hajdú Pétert még nem sikerült meglátogatnom, na de majd legközelebb...
Welcome to Törökbálint
ui.: a zokni még a mai napig megvan, és mindig jót mosolygok magamban ha meglátom
a szállás