Összeszedtem néhány információt a reflektorokkal kapcsolatban egy másik topicban linkelt cikk alapján. Az eredeti spanyol cikk: http://1024.drpez.com/diciembre_06/reflectores.htm
Nem fordítás, csupán egy kivonat! Ha esetleg valami nem stimmelne, vagy úgy érzitek kiegészítésre szorul, ne tartsátok vissza.
A reflektorok használatának célja a fénycsövek által felfelé és oldalra sugárzott, egyébként kárba vesző fény hasznosítása, az akvárium felé történő tükrözése. A reflektorok hatékonysága két dologtól függ:
- a reflektor anyaga, felülete
- a reflektor kialakítása (geometriája)
A reflektorok anyaga
Elméletileg bármely anyag alkalmas lehet reflektornak, ami fényvisszaverődést (reflexiót) biztosít. Nem mindegy azonban, hogy a felület a fény hány százalékát veri vissza. A különböző anyagoknak a fényvisszaverő képessége a látható fény tartományában igen változó.
A reflektorokhoz használt anyagok lehetnek:
- hagyományos üvegtükör
- polimer tükör (ezüst filmmel ellátott átlátszó műanyag)
- tükörpolírozott alumíniumlemez
- MIRO: speciális anodizált alumínium PVC fóliával bevonva http://www.alanod.com/Miro/index.html
Az alábbi ábra a különböző anyagok fényvisszaverését mutatja be a fény hullámhosszának függvényében.
A látható fény tartományában a hagyományos üvegtükörnek, a polimer tükörnek és a MIRO-nak nagyon hasonló a reflexiós képessége, míg a tükör-polírozott alumíniumnak a teljes skálán jóval - kb. 10 %-al - kevesebb.
Nézzük sorban a különböző anyagokat:
- a hagyományos üvegtükör reflektorok nagy hátránya lenne a súlyuk, valamint, hogy nem lehet hajlítani, könnyen megmunkálni őket
- a polimer reflektoroknak, amelyeket egy műanyagréteg és egy ezüstréteg alkot viszonylag jó a fényvisszaverésük, de jelentős hátrányuk, hogy elnyelik az infravörös sugárzást, ami roncsolja a reflektor anyagát és túlzottan felmelegíti, így csak korlátozott ideig és alacsony teljesítmény fölött használhatóak, illetve erőteljes szellőztetés, hűtés szükséges
- a legnagyobb hatékonysága és tartóssága mind tükrözés mind élettartam szempontjából a német Alanod cég által kifejlesztett MIRO alumíniumnak van (leírását lásd a fenti linken). Ez ráadásul jól formázható anyag, könnyen kialakíthatók különböző formák.
Fentiekhez képest az egyéb anyagoknak (mint pl. alufólia) a hatékonysága igen csekély.
Fontos szempont, hogy az adott anyag meddig őrzi meg változatlan formában a fényvisszaverő képességét. Az akvárium fölötti meleg és párás környezet korrózió szempontjából nem igazán kedvez a fémeknek. Tartósság szempontjából a legjobb a hagyományos üvegtükör, majd a MIRO, a polírozott alumínium és végül a polimer reflektor. Az üvegtükrökre nincs sok hatással a hőmérséklet és a páratartalom. A MIRO szintén igen jól ellenáll a hőnek és a környezeti korróziónak. A polírozott alumínium már sokkal rosszabbul reagál a környezeti tényezőkre; elveszti a tükröző képességét és kifehéredik (oxidálódik), ezáltal jelentősen lecsökken a reflexiós képessége. Így az ebből készült reflektorokat elméletileg kétévente ajánlott cserélni. A polimer reflektorok sokkal rosszabbul tűrik a hőt, már egy év alatt is képesek elveszíteni tükröző képességük jelentős részét.
A reflektorok geometriája
A fénycsövek a fényüket formájukból adódóan nem csak lefelé, hanem minden irányba sugározzák. Így azonban az akvárium szempontjából a kibocsátott fény jelentős része kárba veszne, az akvárium felé ugyanis, csak a fény egy része jutna el (elméletileg ugye 50%-a), így a tényleges megvilágítás lényegesen kevesebb lenne. Ahhoz, hogy a fényforrás által kibocsátott fényt maximálisan kihasználjuk az oldalra és felfelé sugárzott fényt az akvárium felé kell irányítani. Ezt a célt szolgálják a reflektorok.
Azon túl, hogy a reflektornak a fent kifejtettek szerint megfelelő fényvisszaverő képességgel kell rendelkezni szükséges, hogy kialakítása folytán a megfelelő irányba, vagyis az akvárium felé terelje a fényt. A reflektor kialakításánál fontos szempont, hogy a fényforrás fényét ne saját magába tükrözze vissza, hanem lefelé az akvárium felé, és lehetőleg a vízfelszínhez képest minél kisebb szögben. A reflektorok geometriájának fontos szerepe van a lámpatest elhelyezési magasságának meghatározásában is. Minél kisebb szögben, minél koncentráltabban érkezik a fény annál magasabbra lehet (kell?) tenni a lámpatestet, illetve fordítva.
A kereskedelemben kapható (jobb) reflektorok általában kétféle kialakítással készülnek.
Az egyiket az Aquaconnect cég alkalmazza reflektorainál, ez látható a 2. ábrán
Ebben a kialakításban gyakorlatilag két görbe találkozik egymással éles szögben a fénycső fölött hosszában. Ez a kialakítás biztosítja a leginkább, hogy a fénysugár ne önmagába (a fénycsőbe) verődjön vissza. A 2, 3, és 4. számú sugár különböző szögben, de csak egyszer találkozik a reflektorral, majd onnan az akvárium felé verődik vissza. Ebben az esetben a legkisebb a fényveszteség. Ellenben az 1. számmal jelölt fénysugár ehhez képest kétszer is találkozik a reflektorral, és csak ezt követően jut az akváriumba. Ez az összes fény kb. 10%-a. Ennek a fénysugárnak a többszörös reflexió miatt az erőssége jelentősen csökkenhet, a felhasznált anyag függvényében sok lehet a veszteség. Bizonyos veszteség persze mindig van az anyagból adódóan, ez azonban többszörös reflexió tovább növeli. Így igen jelentős különbségek lehetnek hatékonyságban a jó és a rossz kialakítású reflektorok között.
Számszerűsítve elvben az összes kibocsátott fény 50%-a éri el közvetlenül az akváriumot, kb. 10% éri el kétszeres reflexió után, és a maradék 40% az, ami közvetlenül visszaverődik.
Fontos kiemelni a reflektor oldalainak, szárnyainak a hosszát. Ennél a fajta kialakításnál a szárnyaknak viszonylag hosszúnak kell lenniük azért, hogy a nagyobb szögben kibocsátott fénysugarakat is lehetőleg az akvárium felé tereljék. A cél elméletileg az lenne, hogy minél kisebb szögben érkezzen a fénysugár az akváriumba a vízfelszínhez képest, mert így tud a legtöbb fény lejutni az akvárium aljára is, azonban ennél a reflektortípusnál formájából adódóan elég jelentős a nagyobb szögben szóródó fény.
A típus hátránya pont a szárnyak hosszából adódó probléma, hogy egyrészt így sok helyet foglal el a reflektor a lámpatestben, kevesebb fénycső fér az adott helyre, másrészt minél hosszabbak a szárnyak annál több fény verődik vissza duplán.
A másik elterjedt hatékony reflektorforma pl. az ATI által gyártott lámpákban látható:
Ezek a reflektorok egy középső hajlított részből állnak, illetve két egyenes szárnyból. Mint látható itt a középső görbében nincs meg a fénycső fölött hosszában az a szög, ami az előző típusnál megtalálható, így némi fény a fényforrásba verődik vissza, ezt mutatja a 3.-sal jelöl tsugár. A fény egy része ráadásul itt is kétszeres reflexiót követően jut az akváriumba (1.), de egyrészt ha a legjobb minőségű anyagból készült a reflektor (MIRO) akkor úgyis viszonylag elenyésző a felületből adódó veszteség, másrészt sokkal élesebb, sokkal jobb szögben érkezik a vízbe a fény. Ezen túl amellett, hogy e reflektorok esetében jobb a beérkezés szöge, még keskenyebbek is, így több fénycső elhelyezhető egymás mellett a lámpatestben.
Azt hiszem a fentiek kellőképpen rávilágítanak (haha) a jó reflektorok fontosságára. A cikk egyébként kitér még arra, hogy a T5-ös fénycsövek 35 °C környezeti hőmérséklet mellett nyújtják a maximális fényáramot, így – főleg ha zárt világítótestet használunk – javasolja ventilátorok használatát a hőelvezetéshez és a környezeti hőmérséklet megfelelő szinten tartásához. Annyit hozzátennék még, hogy az aktív hűtéssel nem csak a maximális fényáramot biztosíthatjuk, hanem az előtétek hűtése pozitívan hat az élettartamukra, illetve a fénycsövek optimális hőmérsékleten tartásával a színképük is kevésbé torzul idővel.
Nem fordítás, csupán egy kivonat! Ha esetleg valami nem stimmelne, vagy úgy érzitek kiegészítésre szorul, ne tartsátok vissza.
A reflektorok használatának célja a fénycsövek által felfelé és oldalra sugárzott, egyébként kárba vesző fény hasznosítása, az akvárium felé történő tükrözése. A reflektorok hatékonysága két dologtól függ:
- a reflektor anyaga, felülete
- a reflektor kialakítása (geometriája)
A reflektorok anyaga
Elméletileg bármely anyag alkalmas lehet reflektornak, ami fényvisszaverődést (reflexiót) biztosít. Nem mindegy azonban, hogy a felület a fény hány százalékát veri vissza. A különböző anyagoknak a fényvisszaverő képessége a látható fény tartományában igen változó.
A reflektorokhoz használt anyagok lehetnek:
- hagyományos üvegtükör
- polimer tükör (ezüst filmmel ellátott átlátszó műanyag)
- tükörpolírozott alumíniumlemez
- MIRO: speciális anodizált alumínium PVC fóliával bevonva http://www.alanod.com/Miro/index.html
Az alábbi ábra a különböző anyagok fényvisszaverését mutatja be a fény hullámhosszának függvényében.
A látható fény tartományában a hagyományos üvegtükörnek, a polimer tükörnek és a MIRO-nak nagyon hasonló a reflexiós képessége, míg a tükör-polírozott alumíniumnak a teljes skálán jóval - kb. 10 %-al - kevesebb.
Nézzük sorban a különböző anyagokat:
- a hagyományos üvegtükör reflektorok nagy hátránya lenne a súlyuk, valamint, hogy nem lehet hajlítani, könnyen megmunkálni őket
- a polimer reflektoroknak, amelyeket egy műanyagréteg és egy ezüstréteg alkot viszonylag jó a fényvisszaverésük, de jelentős hátrányuk, hogy elnyelik az infravörös sugárzást, ami roncsolja a reflektor anyagát és túlzottan felmelegíti, így csak korlátozott ideig és alacsony teljesítmény fölött használhatóak, illetve erőteljes szellőztetés, hűtés szükséges
- a legnagyobb hatékonysága és tartóssága mind tükrözés mind élettartam szempontjából a német Alanod cég által kifejlesztett MIRO alumíniumnak van (leírását lásd a fenti linken). Ez ráadásul jól formázható anyag, könnyen kialakíthatók különböző formák.
Fentiekhez képest az egyéb anyagoknak (mint pl. alufólia) a hatékonysága igen csekély.
Fontos szempont, hogy az adott anyag meddig őrzi meg változatlan formában a fényvisszaverő képességét. Az akvárium fölötti meleg és párás környezet korrózió szempontjából nem igazán kedvez a fémeknek. Tartósság szempontjából a legjobb a hagyományos üvegtükör, majd a MIRO, a polírozott alumínium és végül a polimer reflektor. Az üvegtükrökre nincs sok hatással a hőmérséklet és a páratartalom. A MIRO szintén igen jól ellenáll a hőnek és a környezeti korróziónak. A polírozott alumínium már sokkal rosszabbul reagál a környezeti tényezőkre; elveszti a tükröző képességét és kifehéredik (oxidálódik), ezáltal jelentősen lecsökken a reflexiós képessége. Így az ebből készült reflektorokat elméletileg kétévente ajánlott cserélni. A polimer reflektorok sokkal rosszabbul tűrik a hőt, már egy év alatt is képesek elveszíteni tükröző képességük jelentős részét.
A reflektorok geometriája
A fénycsövek a fényüket formájukból adódóan nem csak lefelé, hanem minden irányba sugározzák. Így azonban az akvárium szempontjából a kibocsátott fény jelentős része kárba veszne, az akvárium felé ugyanis, csak a fény egy része jutna el (elméletileg ugye 50%-a), így a tényleges megvilágítás lényegesen kevesebb lenne. Ahhoz, hogy a fényforrás által kibocsátott fényt maximálisan kihasználjuk az oldalra és felfelé sugárzott fényt az akvárium felé kell irányítani. Ezt a célt szolgálják a reflektorok.
Azon túl, hogy a reflektornak a fent kifejtettek szerint megfelelő fényvisszaverő képességgel kell rendelkezni szükséges, hogy kialakítása folytán a megfelelő irányba, vagyis az akvárium felé terelje a fényt. A reflektor kialakításánál fontos szempont, hogy a fényforrás fényét ne saját magába tükrözze vissza, hanem lefelé az akvárium felé, és lehetőleg a vízfelszínhez képest minél kisebb szögben. A reflektorok geometriájának fontos szerepe van a lámpatest elhelyezési magasságának meghatározásában is. Minél kisebb szögben, minél koncentráltabban érkezik a fény annál magasabbra lehet (kell?) tenni a lámpatestet, illetve fordítva.
A kereskedelemben kapható (jobb) reflektorok általában kétféle kialakítással készülnek.
Az egyiket az Aquaconnect cég alkalmazza reflektorainál, ez látható a 2. ábrán
Ebben a kialakításban gyakorlatilag két görbe találkozik egymással éles szögben a fénycső fölött hosszában. Ez a kialakítás biztosítja a leginkább, hogy a fénysugár ne önmagába (a fénycsőbe) verődjön vissza. A 2, 3, és 4. számú sugár különböző szögben, de csak egyszer találkozik a reflektorral, majd onnan az akvárium felé verődik vissza. Ebben az esetben a legkisebb a fényveszteség. Ellenben az 1. számmal jelölt fénysugár ehhez képest kétszer is találkozik a reflektorral, és csak ezt követően jut az akváriumba. Ez az összes fény kb. 10%-a. Ennek a fénysugárnak a többszörös reflexió miatt az erőssége jelentősen csökkenhet, a felhasznált anyag függvényében sok lehet a veszteség. Bizonyos veszteség persze mindig van az anyagból adódóan, ez azonban többszörös reflexió tovább növeli. Így igen jelentős különbségek lehetnek hatékonyságban a jó és a rossz kialakítású reflektorok között.
Számszerűsítve elvben az összes kibocsátott fény 50%-a éri el közvetlenül az akváriumot, kb. 10% éri el kétszeres reflexió után, és a maradék 40% az, ami közvetlenül visszaverődik.
Fontos kiemelni a reflektor oldalainak, szárnyainak a hosszát. Ennél a fajta kialakításnál a szárnyaknak viszonylag hosszúnak kell lenniük azért, hogy a nagyobb szögben kibocsátott fénysugarakat is lehetőleg az akvárium felé tereljék. A cél elméletileg az lenne, hogy minél kisebb szögben érkezzen a fénysugár az akváriumba a vízfelszínhez képest, mert így tud a legtöbb fény lejutni az akvárium aljára is, azonban ennél a reflektortípusnál formájából adódóan elég jelentős a nagyobb szögben szóródó fény.
A típus hátránya pont a szárnyak hosszából adódó probléma, hogy egyrészt így sok helyet foglal el a reflektor a lámpatestben, kevesebb fénycső fér az adott helyre, másrészt minél hosszabbak a szárnyak annál több fény verődik vissza duplán.
A másik elterjedt hatékony reflektorforma pl. az ATI által gyártott lámpákban látható:
Ezek a reflektorok egy középső hajlított részből állnak, illetve két egyenes szárnyból. Mint látható itt a középső görbében nincs meg a fénycső fölött hosszában az a szög, ami az előző típusnál megtalálható, így némi fény a fényforrásba verődik vissza, ezt mutatja a 3.-sal jelöl tsugár. A fény egy része ráadásul itt is kétszeres reflexiót követően jut az akváriumba (1.), de egyrészt ha a legjobb minőségű anyagból készült a reflektor (MIRO) akkor úgyis viszonylag elenyésző a felületből adódó veszteség, másrészt sokkal élesebb, sokkal jobb szögben érkezik a vízbe a fény. Ezen túl amellett, hogy e reflektorok esetében jobb a beérkezés szöge, még keskenyebbek is, így több fénycső elhelyezhető egymás mellett a lámpatestben.
Azt hiszem a fentiek kellőképpen rávilágítanak (haha) a jó reflektorok fontosságára. A cikk egyébként kitér még arra, hogy a T5-ös fénycsövek 35 °C környezeti hőmérséklet mellett nyújtják a maximális fényáramot, így – főleg ha zárt világítótestet használunk – javasolja ventilátorok használatát a hőelvezetéshez és a környezeti hőmérséklet megfelelő szinten tartásához. Annyit hozzátennék még, hogy az aktív hűtéssel nem csak a maximális fényáramot biztosíthatjuk, hanem az előtétek hűtése pozitívan hat az élettartamukra, illetve a fénycsövek optimális hőmérsékleten tartásával a színképük is kevésbé torzul idővel.
