Ez pont mind a kettőben segítene. Lágyítás és savanyítás.
Tehet azt mondod ez a metódus használhatatlan?
Idézem:
"
Az oxálsavas lágyítás: 100 literre 16 gramm oxálsavat kell számolni. A művelethez alkalmazott hordó méretétől függően számítsuk ki a csapvízhez szükséges oxálsav mennyiségét. Ezután a hordóba tegyünk egy kis szivattyút és járassuk egy órán át, hogy a hordó tartalma jól összekeveredjen. Ha a sav feloldódott és jól elkeveredett a vízzel, erősen opálos, tejszerű lesz. Ekkor vegyük ki a pumpát és hagyjuk 24-36 órát állni, ezalatt a kicsapódott anyag teljesen leülepszik. Utána szívjuk le a vizet a tetejéről, vigyázva, hogy közben ne keveredjen fel. Az alsó, kb. 10 cm-nyi vizet mindig érdemes a hordóban hagyni. Ez tartalmazza azt a leülepedett anyagot, amit a sav kicsapott a vízből, sajnos ez szemét. Így kis veszteség ugyan van, de még mindig ez az egyik legolcsóbb lágyítási eljárás.
Az eljárás után a leszűrt víz tisztaságát a következőképpen lehet ellenőrizni: kiveszünk a már leülepített vízből egy decit, hozzáöntünk ugyanennyi csapvizet. Ha bezavarosodik, az azt jelenti, hogy a vízben még van sav, tehát még hígítani kellene csapvízzel, megint keverni egy kicsit, és megint állni hagyni. Erre oda kell figyelni, mert a savtartalom miatt az akváriumot könnyen tönkre lehet tenni...
Az eljárással egy apró gond van, mégpedig az, hogy az így lágyított víz pH értéke lemegy 5-re, amit kevés hal visel el. A kész vizet vagy csapvízzel hígítsuk, így kaphatunk 3-4 nk-s, 6.5-7-es pH értékű vizet, vagy ha nagyon lágy vízre van szükségünk, akkor a pH értékét kell módosítanunk."