• Most regisztráltál, de nem tudsz privát üzenetet küldeni?

    Kérjük olvasd el milyen korlátozások vonatkoznak rád, miután regisztrációd jóvá lett hagyva.
    Regisztrációs korlátozások

Peace of Green - 18 liternyi békesség

Gabo

Tapasztalt kertész
Sziasztok!

Bár gyerekkorom óta imádom az akváriumokat, de csak most, felnőtt fejjel adatott meg a lehetőség arra, hogy belekóstoljak ebbe a csodálatos hobbiba, az akvarisztikába. A célom nem egy akvakertészeti gyöngyszem megalkotása volt. Csupán egy helyes, növényes, garnélás akváriumot szerettem volna, melyre öröm ránézni és minden lakója számára kellemes életkörülményeket biztosít. És nem utolsó sorban lehetőséget nyújt a tanulásra.
Bemutatom hát életem első akváriumát.
Nem tervezek lépésről-lépésre vezetett naplót, inkább alkalmanként a tapasztalataimról szeretnék írni.

Kezdésnek a főbb paraméterek:
Indítás ideje: 2010.12.01.
Akvárium: Aquatic Nature Cocoon 2 - 25x25x30 cm, 18,75 liter
Szűrő: AquaEl FZN-1 akasztós, a kosarakban gyári szivacs + néhány gramm aktív szén
Levegőztetés: légpumpa + porlasztókő
CO2: nincs
Világítás: Aquatic Nature Solar Duo Boy – 13 W kompakt fénycső
Fűtés: nincs
Talaj: Aquatic Nature Shrimp-Soil 3 liter
Dekoráció: 3 kis mopani fadarab, lávakő, néhány kavics, pár csigaház
Tápozás: naponta Happy-life HappyPlant 0,1 ml, HappyCarbo 0,2 ml (ez még alakul)

Növények:
Taxiphyllum barbieri (vagy Vesicularia dubyana) - jávai moha
Cladophora aegagropila - gömbmoha
Leptodictyum Riparium - ő is mohaféle
Riccia fluitans - úszó májmoha
Anubias barteri var. nana - törpe vízilándzsa
Sagittaria subulata - úszó nyílfű
Lemna minor - apró békalencse

Állatok:
Neocaridina heteropoda var. red – red fire sakura
Caridina cf. babaulti green
Melanoides tuberculata - maláj tornyoscsiga
Helisoma nigricans - barna csiga
Noname mini tányércsigák

Az első képek, amik még januárban készültek. (Újabbak hamarosan.)
Nem teszem be az összeset, aki kíváncsi rájuk az albumomban megnézheti mindet, akár nagyobb méretben is.
Az akvárium albuma: Peace of Green

P1010520.JPG


P1010511.JPG


P1010514.JPG



Folyt. köv. nemsokára.
 
Ránézésre, nekem igenis gyöngyszemnek tűnik - nagyon pazar, nagyon szépet alkottál, gratulálok!!!
 
wow remek a fotós nagyon érdekes a szög sokkal magasabbnak gondoltam az akit. nagyon igéretes
 
Örülök annak, hogy nektek is tetszik ez a kis akvárium. Bevallom, elég sokszor sikerül ottfelejtenem magamat előtte, a lakói ténykedését szemlélve.

Idáig eljutni azért nem volt egyszerű. Bár egy csomó dolognak utána olvastam, és úgy éreztem nagyjából felkészültem mindenre, amivel egy nano indítása jár, mégis akadtak nehéz pillanatok.
Igyekeztem olyan növényeket összeválogatni, amik nem túl igényesek és így viszonylag könnyen tarthatók. Az induláskor csak az anubias nana, a jávai moha és a sagittaria kerültek be. A többi növény későbbi szerzemény. A növényekkel együtt érkezett csigákat szándékosan telepítettem be. Az első lakok így a tányércsigák, az akkor még aprócska barna csiga és egy később likvidált hólyagcsiga lettek.
Az első komolyabb gondot a talaj jelentette. Granulátum szerű és meglehetősen könnyű szerkezetű. Ezért messze nem tudtam annyira lejtősre, teraszosra kialakítani az aljzatot, mint szerettem volna. A csomagoláson lévő leírás alapján mindenféle előkészítés és mosás nélkül raktam be az akváriumba, de a kelleténél több vizet öntöttem rá. Ennek köszönhetően minden mozdulatomra felkavarodott a belőle kiázó por. Mire az ültetéssel és a dekoráció elrendezésével végeztem a kép inkább egy zavaros, barna vizű pocsolyára emlékeztetett, mint akváriumra. Elég kétségbe ejtő volt a látvány. Másnapra szerencsére a szűrő szépen elvégezte a dolgát. Viszont a sagittaria nem akart megmaradni a talajban. Két hétig lényegében csak azzal küzdöttem, hogy az elszabadult, vagy a véletlenül kirángatott növényeket visszadugdossam a helyükre. Utána szerencsére szépen megkapaszkodtak.
A következő hiba, amit elkövettem a mopani darabok elhamarkodott előkészítése volt. Két nap áztatás és főzés kevésnek bizonyult. Az első héten szép fehér nyálka, penész jelent meg az összes fadarabon. Erre mondjuk számítottam, de azért nem volt éppen szívderítő látvány. Szerencsére a napok múlásával kezdet eltűnni. Helyette adódott más, amiért izgulhattam...
Ugyanis a második hétre ellepték a növényeimet a fonál algák. A jávai moha finom szakállat növesztet és a többi növény levelein is sötét, hosszúkás szálak jelentek meg. 10 óra világítás túl sok volt, és szerintem a talajból, a fadarabokból kiázott és a penész bomlásakor felszabaduló anyagok is hozzájárultak ehhez. A CO2 hiánya szintén egy fontos szempont volt. A világítást visszavettem 8 órára és elkezdtem carbot adagolni. A többi már csak türelem kérdése volt. Mivel ezt leszámítva az akvárium rendben lévőnek tűnt, és a vízicsigák is jól érezték magukat, ezért úgy éreztem ideje néhány új lakót beköltöztetni. Ez 7 darab maláj tornyoscsigát jelentett.
Ahogy az alga kezdett visszahúzódni, úgy újabb problémával kellett szembenéznem a víz tetején kialakult bio hártya formájában. Ahol a szűrő által keltett hullámzás kellően erős volt, ott ugyan feltöredezett a hártya, de a csendesebb részeken egybefüggő réteget alkotott és a csigák viselkedéséből ítélve egyértelműen akadályozta az oxigén cserét. A tornyoscsigák az alga és hulladék eltakarítása, az aljzat átmozgatása mellett biológiai érzékelőként is igen hasznosak tudnak lenni. A vízcsere nem segített és a papírral való felitatása is csak időlegesen járt eredménnyel. Ekkor üzemeltem be a levegőztetést, erősen visszafogott buborékoltatással. Így egyrészt nem tudott összeállni többet a hártya, másrészt a vízfelszín mozgásának köszönhetően az oxigén szint is egyértelműen javult. A hártya azóta teljesen eltűnt, a levegőztetés pedig maradt.
December végén még egy féreg invázióval is szembe kellett nézzek. Valószínűleg a gömbmohával sikerült behurcolnom őket és a bomló növényi maradványokon szépen el is szaporodtak. Amennyire meg tudtam állapítani mozgásuk és felépítésük alapján néhány milliméteres laposférgekkel volt dolgom, de nem planáriával. Tucatjával csúszkáltak az üvegen vagy sodródtak a víz áramlásával. Mivel érzékenyebb élőlény még nem lakott az akváriumban, viszont később a garnélák miatt nem akartam kockáztatni, ezért a gyógyszeres kezelés mellett döntöttem. Kezdetben egy levamisole tartalmú gyógyszerrel próbálkoztam, de ez meg sem hatotta őket. Így fenbendazolra váltottam. Az apránként emelt dózis végre hatott és az egy hét után megismételt kezelést követően végre sikerült megtisztítani az akváriumot.
A szűrő cseréjéről már nem is írok.

Szóval küzdelmes indulás volt, de január közepére azért eljutottam odáig, hogy a garnélákat nyugodt szívvel be merjem költöztetni. (Azért előőrsként még 6 tornyoscsiga megelőzte őket.) Valószínűleg sokkal nehezebben mentek volna a dolgok, ha nincs ez a fórum és a neten fellelhető rengeteg hasznos információ.
A tanulságok, amiket eddig le tudtam vonni magamnak:
Érdemes sokkal több időt rászánni az előkészületekre az indítás előtt. (A megfelelő dekoráció összegyűjtése. A fák áztatása, kifőzése. A megfelelő növények kiválasztása, beszerzése. A technikai háttér megfelelő kialakítása.) Magára a bejáratásra is érdemes ráfordítani azt a minimum egy hónapot, ami kell. Lehet, hogy a csodaszerek meggyorsítanak néhány folyamatot, de akadnak olyan gondok, amikkel könnyebb addig szembenézni, míg nincsenek értékesebb lakói az akváriumnak. Nem szabad pánikolni, és a türelem szinte mindig eredményre vezet.

Nekem egyértelműnek tűnnek az ok-okozati összefüggések: A fadarabok nem voltak kellően előkészítve. Ez vezetett a penész megjelenéséhez. A kioldódó szerves anyagok, a túl sok világítással és a CO2 hiányával beindították az algákat. Az elbomló algák és a jávai moha rétegei alatt még mindig ázó fadarabok remek tápanyagot adtak a férgeknek és a víz felszínén kialakuló hártyának. Mindehhez még hozzájárult a szűrés gyengesége is.
Bámulatos, hogy mindezen hibák ellenére is az akvárium mára szépen működik. A természet igazán csodálatos tud lenni.
 
Egyik kedvenc akváriumom itt a naplókban, nagyon jó lett, már csak a ricciát kell helyreigazítani és pazar lesz. ;)
 
salci said:
Egyik kedvenc akváriumom itt a naplókban, nagyon jó lett, már csak a ricciát kell helyreigazítani és pazar lesz. ;)

Köszönöm! :)
Az a riccia egyébként egy komplett garnéla óvodát rejt. Voltak alkalmak, amikor 10, alig pár napos-hetes apróság is mászkált a levelek között. De néha a nagyok is szeretnek meghúzódni ott.
Minden esetre tervezek némi nyirbálást, alakítgatást. Majd meglátom, hogy mi fog kisülni belőle.
 
Ideje a folytatásnak.
A garnélák beköltöztetését megelőző hetekben még sort kellett kerítenem egy szűrő cserére is.
Kezdetben úgy gondoltam, hogy a szetthez adott Aquatic Nature Flow 60 elég lesz, némi házi tuningolással megtoldva. Viszont ahogy a szívókosárra húzott sűrűbb szivacs telítődött, minden mosás ellenére is, úgy esett vissza a szűrő által keltett áramlás.
Be kellett látnom, hogy a minimál költségű megoldásom nem fog beválni. A dúsuló növényzet és a dekoráció miatt nagyobb áramlásra van szükség, hogy ne alakuljanak ki "holt" terek.
Még mindig viszonylag visszafogott költségvetéssel számolva reméltem, hogy egy Flow 200-as meg fogja oldani a gondjaim. Az áramlás még rendben is lett volna, de a beüzemelését követően alig 1 óra elteltével a szűrő forgórésze a legváltozatosabb hangokat kiadva kezdett tiltakozni a használat ellen. Ha pedig a szívócsövön lévő szabályzót megpróbáltam állítani, akkor elkezdett levegőt szívni mellette. Mivel így képtelenség volt aludni, éjfélkor nekiláttam visszarakni a kisebb szűrőt és másnap visszavittem a boltba a Flow 200-ast. Lehet, hogy csak én nyúltam mellé a polcon és egy rossz darabot választottam, de ez után nem akartam tovább kísérletezni az Aquatic Nature szűrőivel.
Beláttam, hogy mélyebben a zsebembe kell nyúlnom, ha megfelelő szűrést szeretnék. Megnéztem még néhány belső szűrőt is, de ezek a helyigényük miatt hamar kiestek. Végül az AquaEl FZN-1-nél kötöttem ki.
A teljesítménye bőven megfelelő. Még a szívókosárra húzott harisnya ellenére is vissza kellett vennem a szabályzó szelepével. A két szűrőkosárba pedig lényegében bármilyen szűrőközeget be lehet pakolni. Jelenleg a gyári szivacsokkal megy, némi aktív szénnel kiegészítve. Könnyen karbantartható. Még a motor és a forgórész is kiemelhető egy alaposabb tisztításhoz. Miután a levegő távozott belőle, lényegében némi halk duruzsoláson kívül más nem hallatszik belőle.

Tanultam a dologból és a tanulópénzt is megfizettem. Abba pedig inkább nem akarok belegondolni, hogy mi lett volna akkor, ha a szűrő elégtelen voltával egy alaposan benépesített akvárium esetén kellett volna szembenéznem.
 
Az akvárium bejártatása tehát véget ért. Január elején végre eljött az ideje, hogy azok a lakók is bekötözhessenek, akiknek eredetileg is szántam.
Egyszerűen tartható garnélákat szerettem volna, de a red cherryknél azért valamivel különlegesebbre vágytam. Sokáig hezitáltam, hogy yellow fire vagy sakura garnélák legyenek-e.
Az akváriumnak világos, tejüveg hatású hátteret szerettem volna, bár ezt eddig nem tudtam még megvalósítani. Ráadásul az akvárium környezetét adó szoba falai elég sárgák. Ezt mérlegelve úgy érzem a sakurák jobb választást jelentenek, jobban mutatnak ebben a környezetben.
De, hogy némi változatosság legyen az akvárium élővilágában, ezért úgy éreztem még kell melléjük néhány babaulti green is. Mivel a vízigényük szinte egyforma, és a babaulti greenek a Caridina garnélák közül a szaporábbak közé tartoznak, ezért úgy véltem jól meg lesznek egymás mellett.
Hogy igazam lesz-e, azt majd az idő eldönti.
Január 13-án eljött végre a nagy nap.
Találkoztam Sanyival. (Ez úton is köszönöm neki ezeket az apróságokat! :) ) A hideg miatt csak egy röpke pillantás a leendő lakókra. Majd hosszas metrózás, buszozás hazáig.
Otthon óvatos szoktatás az új akvárium vízéhez. Először is finoman szétvágtam a zacskókat egy-egy műanyag dobozba süllyesztve, lehetőleg úgy, hogy nehogy valaki beszoruljon. Majd az eredetileg velük érkezett vízmennyiség nagyjából 10%-nak megfelelő adagokkal elkezdtem adagolni hozzá az akvárium vízéből 2-3 percenként. Miután elérte a régi és az új víz aránya az 1/3 2/3 mennyiséget, kb. 40 perc elteltével jöhetett a beköltözés.
A módszer innen:
http://www.planetinverts.com/Acclimating New Shrimp.html

Persze a beköltözés is egyszerűbbnek hangzik, mint amilyen volt. Először nem akarták, hogy a hálóval befogjam őket, utána pedig nem akartak kiszállni belőle. ;) Az egyik babaulti pedig egy díjnyertes halálugrást is bemutatott. Előbb kiugrott a műanyag dobozból, amiben a vízhez szoktattam őket, majd levetette magát a polc tetejéről a szőnyegre. Mivel másként nem ment, egy papírlappal gyorsan visszasegítettem az akváriumba. Ugyan a szemeiben láttam némi rosszallást, de végül tovább úszott a növények közé, és azóta is köszöni szépen jól érzi magát. :)

A nagy kalandot tehát mindenki éppen, egészségesen túlélte. 14 sakura és 10 babaulti green kezdte meg új életét az akváriumomban.

Folytatás hamarosan. :)
 
Garnélázás...
Tehát január 13.-án beköltöztek végre azok a lakók, akiknek elve szántam az akváriumot. Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor valóban életre kelt ez a hely. A csigákat el lehet nézegetni egy ideig, de valljuk be, hosszú távon nem túl szórakoztatóak. ;)
A sakurák szinte azonnal birtokba vették a helyet és a rájuk jellemző módon nekikezdtek a növények takarítgatásának. A babaultik kicsit visszafogottabbak voltak és az első napokban csak lámpaoltás után mutatkoztak, addig csak a növények között rejtőzködtek. Néhány nap után azért ők is felbátorodtak. Azóta megy az állandó sertepertélés mindenfelé, lökdösődés a finomabb falatokért etetéskor, vagy éppen a hintázás a fűszálakon. :)
Legnagyobb meglepetésemre és örömömre a beköltözésüket követő héten szépen sorjában elkezdtek vedleni és az egyik sakura nőstény be is petésedett. Úgy éreztem ezt vehetem bíztató jelnek azzal kapcsolatban, hogy jó úton haladok. Néhány hét elteltével pedig már négy petés nőstény úszkált az akváriumban.
Négy héttel ez előtt megszülettek az első kis garnélák, és azóta is folyamatosan érkezik az utánpótlás. Először még erősen keresgélni kellett, ha egyet-egyet meg akartam pillantani a kicsik közül, de mára lényegében mindenhol ott vannak. A pár hetes és az alig néhány napos apróságok is ma már bátran úszkálnak, kajaosztáskor pedig a nagyok között ugrálnak és próbálnak elcsípni egy-egy morzsát maguknak.
A babaulti greenekkel eddig sajnos nem volt ekkora szerencsém. Úgy tűnik, hogy alapvetően jól érzik magukat, szépen fejlődnek, növekednek, gyönyörű a színük. Ahogy a ivaréretté váltak, néhány hét eltéréssel két nőstény is bepetésedett. De pár nap után sajnos mind a ketten elszórták a petéiket. Azért reménykedem. Így, kb. egy hónappal később, ismét van két petés nőstény a zöldek között is. S bár az egyik a petéi nagy részét ismét elszórta, de nem mindet. Több mint egy hete dajkál 5-6 petét. A másik pedig eddig nem mutatta jelét annak, hogy szabadulni akarna tőlük.
Szomorú eseményként még annyi adódott, hogy az egyik sakura kiugrott vagy kimászott még az első hetekben, egy másik pedig kb. egy hónapja pusztult el látható okok nélkül. Szerencsére a többiek jól érzik magukat azóta is.

Végül egy apró érdekesség. Mióta beköltöztek a garnélák azóta a növények határozottan jobban érzik magukat. A jávai moha sorban hozza az új hajtásait, és a gömbmoha sem volt ennyire zöld és tiszta előtte.
Szimbiózis?

(És ezzel végre utolértem magamat... :) Legközelebb új képek jönnek, amint a legutóbbi kis rendezgetésemnek lesz látható eredménye. ;) )
 
Élvezetes, és főleg érdekes kis írások, blog szerűen, örvendetes, hogy nem hanyagolod el a naplódat :) A kezdeti nehézségeken túllépve, egy nagyon szép kis élővilágot sikerült létrehoznod, gratu hozzá! A friss képeket viszont várom/várjuk! ;)
 
Átesett egy-két kisebb átalakításon az akvárium.
Ami látszik: Felkerült egy tejüveg hatású háttér fólia. Kiszedtem, átültettem néhány sagittaria csomót. És kipróbáltam, hogy a moháim mit szólnak némi kötözködéshez. ;)
Ami nem látszik: Márciusban két lépésben kicseréltem a szűrő töltetét. A gyári szivacsokból egy-egy centi maradt a kosarak alján, rá porózus kerámia gyöngyök (ISTA-féle) kerültek, lezárásnak pedig egy vékony réteg perlonvatta.

A garnéláim szépen szaporodnak. :D
Nem merem elkiabálni, de mintha néhány igen aprócska zöldség is végre mászkálna erre-arra. :) Legalábbis úgy vélem, legalább az egyik babaulti nőstény kihordta a petéit. Idővel, ahogy nőnek majd az apróságok, ki fog derülni, hogy zöldülnek vagy inkább pirulnak.
A képeken végre a sakura nemzetség néhány ifjabb, már nálam született tagja is látható. Lassan akkorák lesznek, mint a szüleik voltak, mikor hozzám kerültek. ;)

Sort kellett kerítenem egy újabb fenbendazol kezelésre. A dolgot részben sikeresnek tekintem. A kisebb planária félék ugyan nem tűntek el, valószínűleg nem volt elég nagy a dózis, amit adagoltam, de a náluk sokkal szembántóbb nyüzsgő féregbanda igen. Ezek alig milliméteres, igen apró férgek voltak, amik az aljzat bogyói között mászkáltak, megszámlálhatatlanul sokan. Lehet, hogy közvetlen kárt nem okoztak, de a látványtól a hideg futkosott a hátamon.
A kezelés egyetlen nem kíván áldozata valószínűleg a barna csigám lett. Amíg a maradványai elő nem kerülnek MIA státuszúnak nyilvánítom.

Rá kellett jöjjek arra, hogy amit ricciának hittem, az valójában Monosolenium tenerum. Így már legalább értem, hogy miért nem akart magától úszni. ;)
Most, hogy tudom, hogy ki ő, már sokkal jobb helyet tudok majd neki találni. Van is néhány ötletem...

Most pedig jöjjenek a képek!
Az akvárium albuma a nagyobb képekkel: Peace of Green

P1010642.JPG

Áprilisi életkép

P1010584.JPG

Zöld kismama

P1010631.JPG

Vörös sereglet
(A főtt cukkinitől totál be voltak gerjedve... :D )

P1010639.JPG

Garnéla salátaágyon ;)
 
És még néhány gondolat...
Érdekes dolog az, ahogy az ember minél többet olvasva apránként rájön, hogy valójában milyen keveset is tud. :)
Jelen esetben Diana Walstad könyvéről, "el Natural" elméletéről és Tom Barr "Non CO2 methods" értekezéséről, valamint egyéb írásairól van szó. Bevallom, ez a fajta low tech szemlélet hozzám is közel áll. Úgy érzem sokkal kíméletesebb az akvárium élőlényeivel, mint a high tech megközelítéssel járó EI tápozás és a drasztikus vízcserék.
Így talán érhető lesz, amikor azt írom, hogy az akváriumom jelenleg átmeneti állapotban van. Megpróbálom minél finomabban, minél kíméletesebben eltolni egy visszafogottabb tempó felé.
A carbo adagolásával fokozatosan le fogok állni, a tápozást pedig apránként megpróbálom minél közelebb vinni a növények valós, alacsony CO2-vel járó igényeihez. A vízcseréket is meg fogom ritkítani. A világításon pedig annyit szelídítettem, hogy kivettem a reflektorlemezt a fénycső mögül.
Persze nem akarom, hogy minden a felboruljon, így amíg kialakulnak a dolgok, igyekszem a legfontosabb vízértékeket szemmel tartani. Eredetileg nem akartam egy halom pénzt víztesztekre fordítani, de szeretném minél jobban átlátni az akváriumban zajló eseményeket. Az így szerzett tapasztalatok pedig úgy hiszem, hogy megfizethetetlenek, és a befektetés kamatostul megtérül, amikor a következő projektembe belefogok. (Erősen érnek már a gondolatok... ;) )

Egy víztesztből olykor érdekes dolgokat lehet leszűrni. Íme a hétvégi mérés, egy héttel az utolsó vízcsere után:
pH 7,5+, GH 9, KH 4, Ammónia/ammónium 0 mg/L, Nitrát 10 mg/L, Foszfát 0 mg/L

A víz tehát enyhén lúgos és viszonylag kemény. A bejáratás óta ezek körül az értékek körül mozog, és ezen nem is csodálkozom, a csapvizünket ismerve.
Az ammónia értékek már rég óta nullán vannak. Ez részben a garnélák és a csigák jelentette alacsony biológiai terhelésnek is köszönhető. Ami mégis termelődik, azt valószínűleg a növények azonnal hasznosítják, a maradékot pedig a szűrőben és a talajban tanyázó bacik gondosan átalakítják. Ez látszik a nitrát szinten is. (A vízmű szerint a csapvíznek 14 mg/L körül van a nitrát szintje.) A 0 mg/L foszfát érték pedig megmagyarázza, hogy miért mutat némelyik növényem hiánytüneteket.
Ezek alapján azt hiszem nem kell attól tartanom, hogy a vízcserék ritkításával hirtelen elkezdenek felhalmozódni a nem kívánt anyagok az akváriumban. Sőt némi N P és K adagolás még jót is fog tenni, és valószínűleg a HappyPlantból is adagolhatok még egy kicsit többet.
Szerintetek helyesen okoskodom?

Remélem a ritkább vízcsere az algák fejlődésének ütemét is vissza fogja vetni. Mostanában eléggé erőre kaptak.
Úgy vettem észre, a babaultik jóval érzékenyebben reagálnak a vízcserékre. Lehet, hogy ezért maradt el náluk eddig a szaporulat. Remélem ezen a téren is lesz változás.
 
Back
Oldal tetejére