Az első 7 fős csapat Oto-mból 1 maradt, a második 7 főből már csak 1 ment el az örök vadászmezőkre,
az is szűrődugulás miatt. Lassan megtanultam őket tartani és hogy más ne essen bele alapvető hibákba
mint én az elején, megosztanék némi tapasztalatot a kezdőkkel, hátha hasznos.
Az Oto-k erős sodrású, oxigéndűs vízben élnek, innen fogják őket vadon.
Érzékenységük elsősorban abból adódik hogy hozzá kell szokniuk az akváriumi körülményekhez:
- Alapvetően a lágyabb vizet szeretik, de azért a csapvízhez is hozzászoknak.
- Meg kell tanulniuk az új táplálékforrást. Egy akváriumban általában nincs elég
alga,
a plusz táplálékként kapott algatablettát viszont nálam 1 hét után azonosították táplálékként,
addig csak ha véletlenül arra jártak kóstolták meg. Ugyanígy a forrázott uborkát, bébirépát.
- Mint az algaevő halaknak, nekik is szükségük van fára, amit rágcsálhatnak, különben
emésztési problémákban pusztulhatnak el.
- Fontos az erősen szűrt víz, a nitrit, nitrát, ammóniaértékekre különösen érzékenyek.
Az erősebb szűrés, vízmozgás hatására láthatóan felélénkülnek.
- És a legfontosabb az oxigéndús víz. Második csapatom egyetlen elhullásának oka,
hogy este eldugult a levegőporlasztó és hiába volt vízfelszín fodrozódás, az kevésnek bizonyult.
De megfigyeltem még, hogy szűrő, levegőporlasztó lekapcsolásakor kopoltyűjuknál a hasi oldal kivörösödik.
ami valószínűleg oxigénhiányos állapotra utal. Porlasztó visszakapcsolásakor percek alatt visszahalványodik.
Szóval én CO2 mellé nem ajánlanám. Lehet hogy hozzászokik egy részük, de hogy nem lesz hosszú életű, az biztos.
Mindenesetre ha vörös has, bágyadtság, étvágytalanság fordul elő, talán még van esély megmenteni
tiszta, oxigéndús, erős sodrású vízbe helyezéssel.
Nos ezek az én tapasztalataim, de szívesen veszem másokét is.
A videó időpontjában még Riccia gyepem volt, amit heti 2x is kellett nyírni,már amikor hagytak dolgozni a harcsák.
