Napi vers

[ozzy]

 

[Evereka]

Ez nagyon jó Ozzy
Nekem ez a kedvencem.Valahogy megzenésítés után sokkal könnyebben megtanultam

ui:mint vers, ez a nagy kedvencem

 

[ozzy]

tán ezt többen láttátok már. szerintem rendben van.

 

[ozzy]

WEÖRES SÁNDOR: DALOK NA CONXY PAN-BÓL

Hová repültök, háromélü kardok,
hidegségtekre mely ég szele fútt,
e rejtelmes világon mit akartok,
míg ajzott húrként pendül a Tejút?

Hosszú, függélyes, szűk fémcsőben éltem
és csúsztam benne fejjel lefelé
mindig gyorsabban - s hasztalan reméltem,
hogy kiérek az igazság elé.

A városban, mit hét napig kerülhetsz,
arany-szekrényben él a nagy majom,
körötte szétpancsolt vér és kidült szesz
s heréltek bőgnek minden hajnalon.

Hol lila fák közt lankadoz a lélek,
ott alszik a huszonnégy nagy madár
kővé-vált párnán. Azt hinnéd, nem élnek,
de csőrükön az álmuk ki-be jár.

Öreg lámpával, nagyhasú kenyérrel
a kis hidon minden nap vártalak.
Azóta mennyit halványult az éjjel!
Kutamban már vadrózsák alszanak.

A költő-herceg várt rám a hegy ormán
négy asszonnyal, kik szívét cipelik
egy hosszu póznán. Látták kék vitorlám
s mindannyian zokogtunk reggelig.

Polcold föl lábadat s pihenj, aludj csak,
elfáradt szolgám. Majd fölkeltelek,
ha kézcsókodat kérve erre futnak
a régesrég elhamvadt reggelek.

Csak két fejem maradt és három ujjam:
bujdosnom kellett zöld hinárokon
és meg nem mondta senki, hova fujjam
sóhajomat, mely veletek rokon!

Kis királynő, te árvácska-cipőjű,
kire tekint ma hamuszín szemed?
Erkélyemet már fölverte a bő fű.
A halk patak elmosta kertemet.

A tenger fujta mérgét itt - az árviz
esküdött rájuk örök pusztulást!
Romok alól a menny cafrangja látszik,
itt-ott kilóg, mint korhadó palást.

Szélkakasok, vihar-ütemre forgók,
mohos kriptámból hallom hangotok!
A hadvezérekhez vagytok hasonlók
s csak vázatok vas - lelketek titok.

Ha csízzé válnál - máma ez a gondom -
hoznál-e nékem ünnepkor diót?
s amint az ősz már közelít a dombon,
galagonyát s fanyar kökénybogyót?

Tüdőd velem volt, míg én verekedtem
s amint elnyúltam holtan a havon
és kővé fagytam: lélegzett helyettem.
Ó bár a szíved volna ily rokon!

Ezer sugár találkozik az űrben
s a katlan mélyében ezer varázs
s ezer meg ezer búzaszem a csűrben.
Csak a sorsok közt nincs találkozás.

E vers is valóság, akár az álmod
Az élet: szív és kés egy-szín alatt.
Szemeddel az egész tengert halászod
s horoggal mit fogsz? egynéhány halat.

 

[Juhász Zoltán Norbert]

@Trappista kolléga, ide gondoltad, mert itt régóta nem írt senki!

Kihívásra vár a pára,
lehetőség ki lett ádva.
Ki ezt, ki azt teszi-veszi,
rímfaragók mégsem lelik.

Víz alatt nem Viza van,
Bizva nem lesz sivatag.
Bubiznak a hínarak,
tojiznak a víg halak.

Lökött ürgét kiöntik,
vízminőség bedöglik,
Keresem a híd alatt,
elúszott az áldozat!

@matrai írta tegnap, hogy meguntuk e az életünket, de szerintem ezzel sózzuk inkább, mint a GH+-al!

 

[Juhász Zoltán Norbert]

Kő kövön itt nem marad,
kő lapul a fa alatt,
damil feszül, garnéla húz,
béráztatást vállalsz úgy?

 

[Molroth]

Ma egy kicsit aktuális lett egy korábbi haikum:

Dérlepte tető
Jön már a tavaszi nap
De nagyon lassan...

 

[Kriszta]

Nekem ez a kedvencem

 

[Schneider Attila]

Nekem ez a kedvencem

Pörgős szám!

 

[Kriszta]

 

[zsiga bácsi lótetű]