Szia gelo!
Rákérdezhetek?
Ugróvillás(ok)? Latin neve:
Collembola
És így néznek ki?
http://enfo.agt.bme.hu/drupal/sites/default/files/collembola_4.jpg
"Néhány" infó róluk:
Ilyet találhatsz a cserepes virág földjén is
Az ugróvillások nagyon kis
ősrovarok.
a legősibb szárazföldi állatok közé tartoznak, a devonból 400 millió éves fosszíliáit mutatták ki vörös homokkőben. Élő fosszíliáknak tartják őket, mivel testfelépítésük nem változott, a devonban érték el evolúciós klimaxukat.
A villafarkúak
előfordulnak a legmélyebb
barlangokban, a tengerparton és a
havasok gleccserén és firnmezőin. Csaknem mindenütt ott vannak, ahol csak valami kis nedvesség van, ami tenyészésük elengedhetetlen feltétele,
élnek nedves földön, erdőben és kertekben, moha alatt, kövek, levelek és fakéreg alatt, de éppen úgy rájuk akadunk a
pincékben, lakásokban, virágcserepekben, vizek partszegélyén, sőt magán a vízen is.
Kicsi (0,3–8 mm, de átlag 1–2 mm), gyengén szklerotizált,
szárnyatlan rovarok. Sajátos jellegük, hogy potrohuk csak 6 szelvényből áll. Az 1., 3. és 4. szelvényen páratlan végtagok képződtek, ezek a ventraltubus, a retinaculum és a furca vagy ugróvilla. Utóbbi a retinaculumból kipattanva az állatot előrelendíti, miközben többször is „szaltózhat” a levegőben. Csápízeik száma négy, pontszemük általában a fej mindkét oldalán 8-8. Fejlődésük közvetlen átalakulás, vedlésük az ivarérettség elérése után is folytatódik.
Testfelépítésüket az életforma jelentősen módosíthatja. A
talaj belsejében élők pigment nélküli,
vak állatok, az ugróvillájuk pedig redukálódott. A
felszínen élők viszont
élénk színűek, jól ugranak, pontszemeik száma teljes, és megtermékenyített
petékkel szaporodnak, szemben az euedaphon formák között gyakori parthenogenetikus szaporodással.
A Földet ma benépesítő rovarok között az ugróvillások a legszámosabbak, felülmúlva a hangyákat, termeszeket, legyeket stb. Egyliternyi erdei földben átlag ezer példányt találunk belőlük, de ennek többszöröse is előfordulhat. Szájszervük finom felépítésű, az
élő zöld növényt csak kivételesen,
néhány faj tudja megrágni. A
többségük detritusz-, spóra- és mikrobaevő,
miközben sok ásványi anyag is áthalad a bélcsatornájukon. Így joggal nevezhetjük az ugróvillásokat a talajképződés,
talajélet katalizátorainak, mert bélcsatornájuk mikroflórájával „beoltják” a talajt.
Hőmérséklet-toleranciájuk tág határok között változik. Ismertek kifejezetten télen aktív fajok, amelyek
tömegszaporodásukkor sötétre festik a havat, pl. a Hypogastrura socialis, de a többség hőmérséklet-optimuma 5–15 °C között van. Az európai fajok száma kb, 1800, de egy-egy erdőállományban még sincs több általában 100–150 fajnál, a domináns fajok száma pedig jellemzően alig egy tucatnyi.
A harmadik lábpár csípői közt található az ú. n. ventrális tubus, egy nagy, az első potrohszelvényen levő két lábcsonk összeolvadásából keletkezett
csapszerű nyúlvány. Csúcsán két fehéres, vértől duzzadó hólyagocska vagy két hosszú, vékonyfalú tömlő türemkedhetik elő, amely megfelel a Diplurák ventrális zacskóinak, és mint ezek, nedves levegőben a lélekzést segítik elő.
Ezek a hólyagocskák az állatoknak az ugrándozásnál is jó szolgálatot tesznek, mint tapadószervek,
mert ha felületük különleges, a fejben levő mirigyek váladékával meg van nedvesítve, akkor a
villaugrók képesek ezekkel a hólyagocskákkal köveken, leveleken és hasonló síma felületeken megtapadni, a nélkül, hogy ehhez lábukat is használnák.
Az entotroph
szájrészek, amelyeknek alkotása a Diplurákra hasonlít, r
észben rágásra, részben szívásra szolgálnak. Táplálékuk kiválóképpen
lágy anyagokból áll, nevezetesen különböző
korhadó anyagokból, olykor élőnövényi részekből is. Malphigi-edényeik nincsenek. A legtöbb ugróvillásnak hiányzik a trachea-rendszere, mert a
lélegzés főleg, sőt sokszor kizárólag a bőrön át történik. A legtöbb ugróvilláson van egy némileg
rejtélyes érzékszerv, amely a csápok szomszédságában foglal helyet és egy pár ú. n. csáp mögötti, postantennális szervből áll. Jelentőségéről ma még semmi biztosat sem tudunk mondani, mert hogy hallószervek volnának, mint Becker gondolja, egyelőre még kétséges.
Ugróvillások a föld összes zónáiból ismeretesek és egyáltalában a legmesszebb elterjedt állatok.
Villafarkúakat találtak az Arktis és Antarktis örökös hó- és jégmezőin, olyan helyeken, ahol még a nyomorúságos zuzmók is alig tudnak tengődni és ismerjük őket ugyancsak a trópusok buja növényzeti területeiről.
Vegyes táplálkozásúak:
- elsősorban gombahifákat,
- növényi gyökereket, növényi részeket, avart,algát, zuzmót,
- baktériumot,
- más Collembolát, vagy azok petéit (Hopkin), stb.
Az ugróvillások talajtani jelentősége:
- Minden rothadó-korhadó anyagot fölfalnak a talajban és annak felszínén,
- Nagymértékben hozzájárulnak a humuszképződéshez,
- Ürüléküket könnyebben alakítják át a mikroorganizmusok humusszá, 1m2 területen kb. évi 180 g humuszt termelnek,
- Jól jelzik a talaj öregedését, a talaj fizikai és kémiai jellemzésére jobban felhasználhatóak, mint a fizikai és kémiai laboratóriumi módszerek, mert öreg talajban csak a legfelső rétegben fordulnak elő.
- A Collembolák érzékenyek a túl magas hőmérsékletre → levándorolnak.
- Extrém alacsony hőmérsékletre nem olyan érzékenyek: akár meg is fagyhatnak, amikor felmelegszik a talaj, akkor újra aktívvá válnak.
Ökológiai szerepük:
- Általában hasznosak: segítik a szerves anyagok lebontását, a tápanyagok mineralizációját.
- A szerves anyag lebontó folyamataiban a gombafonalak elfogyasztásával játsszák a legnagyobb szerepet. Bizonyos gombafajt jobban kedvelnek másokkal szemben.
- Relatíve kevés biomasszát termelnek.
Több infó a fajokról:
http://www.zool.klte.hu/download.php?id=85
http://bioszkemia.extra.hu/page.php?17
Akvarista.hu-ról pár infó róluk: (ha rákeresel, megtalálod ezeket is)
"Nálam legutóbb a terráriumban jelentek meg ilyenek, még amikor gyíkokat tartottam. Ártalmatlanok."
"A ugróvillások eltunnek az
akvárium vizérol, a halak rendesen elfogyasztják oket. Én is tenyésztettem ugróvillásokat csorös csuka ivadékoknak, kis testu kalászhalaknak (P. furcatus), de más halak is szívesen megeszik."
"Nekem is vannak ilyen élolényeim 2 akváriumomban. Semmi kárt nem tesznek, legalább is nekem nem volt velük bajom"
"Szerintem is ugróvillások. Kora tavasszal éloeleség gyüjtés közben milliónyival találkoztam, vittem is belolük haza akarva- akaratlanul, de kipurcantak. Pattognak a vízfelszinen, és vedlés után pici fehér izék lebegnek a vízfelszinen... Tudtommal semmi kárt nem csinálnak."
Most így hírtelen ennyi
Remélem tudtam segíteni
