ESTIMATIVE INDEX (EI) - magyar fordítás
Az Estimative Index egy olyan
növény tápszerezési mód, amelyet bármilyen tesztkészlet alkalmazása nélkül használhatunk a növényes akváriumban. A lényege az, hogy az akvarista gyakori adagolással biztosítja, hogy semmilyen tápanyag ne fogyjon ki a vízből, és nagyobb heti vízcserékkel megakadályozza a tápanyagok felgyülemlését. Ezzel a technikával könnyen fenntarthatjuk két vízcsere között a tápszerek becsült "hozzávetőleges összetételét" (ebből ered az "Estimative Index" elnevezés). Ez az érték nem túl alacsony és nem túl magas... Nincs szükség tesztekre, mivel elég nagy az adagolás pontossága és gyakran még a teszteknél is pontosabb értékeket ad. A metódus az akvaristák által már alkalmazott heti vízcseréket használja. Több egy- és három hetes tesztet végeztem nagyon magas megvilágítási értékekkel (450 micromoles/m2/sec - 8 cm-re a fényforrástól) és több fajta gyorsan növő növényt használtam. Ezekkel a tesztekkel a "maximális tápanyag-felvételi mennyiséget" állítottam be, azt a szintet, amely a növények igényét maximálisan kielégíti. Ha ilyen mennyiségben adagolunk, akkor már biztosak lehetünk abban, hogy gyakorlatilag bármilyen magas megvilágítási értéknél nem fognak elfogyni a tápanyagok a vízből. Ez a tápanyag-felvételi érték sokkal fontosabb, mint egy statikus, általános mennyiség. A növények egészséges növekedéséhez fontos, hogy a stabil tápanyag-tartományban maradjunk. Ezt az elméletet, amely a tápanyagok megfelelő határok között tartására irányul világszerte több akvarista is támogatja, azzal együtt, hogy jelentősen eltérő kémiai jellemzőkkel rendelkező csapvizet használnak. Ezek az akvaristák a Barr Report 2005 évi 7. és 8. számában megjelent kutatás eredményeit is elemezték. Megállapítottuk, hogy az adagolás-tartomány felső határa eléggé ki van tolva. Egy általános 50%-os heti vízcsere előtt az akvaristának a hetente adagolt mennyiség maximum kétszerese halmozódhat fel tápanyagban. Tehát ha 10-20 ppm közötti NO3 értékeket akarunk fenntartani, azt könnyen megtehetjük az NO3 teszt használata nélkül is (lásd az 1-es ábrát alább). A többi tápanyag esetében is hasonló értéket célozhatunk meg, vagy szűkebb tartományban is dolgozhatunk a tápanyagok vízben történő oldásával.
A maximum értékeket szintén lehet változtatni, az általam javasolt határok csak iránymutatásul szolgálnak, a különböző növények és eltérő berendezési elvek miatt több vagy kevesebb tápanyagot fognak felhasználni. A lényeg az, hogy egyik esetben sem fognak hiányt szenvedni a növények. Az akvaristának nem kell ragaszkodnia az 50%-os vízcseréhez, nagyobb mértékű - például 75%-os - cseréket is elvégezhet, ez pedig az
akvárium vizének a 75%-át fogja visszaállítani az eredeti értékre. Az egy hetesnél gyakoribb vízcseréket is el lehet végezni, de abban az esetben is működik az elmélet, ha valaki nem hisz a heti vízcserékben.
A növények a szükségesnél többet is fel tudnak venni a tápanyagokból, ezt a folyamatot "luxus tápanyagfelvételnek" hívjuk. Más helyzetben, ha a
növény éhezik egy adott tápanyagra, akkor a felvétel felgyorsulhat az első pár hétben, majd később visszalassul. Ezt "tápanyag-felvételi roham"-nak hívjuk.
Néhány tipikus tápanyag-felvételi szint magas megvilágítás és magas CO2 szintek mellett naponta (24 óra alatt):
NO3 1-4 ppm
NH4 0.1 - 0.6 ppm (nem szabad NH4-et adagolni, algásodást okoz!)
PO4 0.2 - 0-6 ppm
Ezek az értékek nem azt mutatják, hogy ennél kisebb mennyiségek elégtelenséget okoznak. Azt mutatják, hogy ennél nagyobb mennyiségek már nem segítik jobban a növények egészségét.
Ezt nagyon fontos megérteni. Alapvetően rendkívül valószínűtlen hogy a növényeknek a fenti értékeknél nagyobb napi tápanyagigényük lenne - még rendkívül magas megvilágítás mellett is. Az a célunk, hogy elég tápanyagot adagoljunk ahhoz, hogy a tápanyag-hiányt megelőzzük, és nem az, hogy pontos tápanyag-felvételi és növekedési feltételeket határozzunk meg.
Megjegyzés: az írásban említett tesztek Hach vagy Larmotte márkájúak és ismert standard oldatokkal állítottuk be ezeket. A legtöbb hobbi-szintű teszt pontatlan és ezzel sok gondot okoz az akvaristának. Bár néhány teszt jól működhet, mindig ajánlatos egy ismert oldattal tesztelni először. Ezzel meghatározhatjuk a pontosságát - a kutatásban is ezt a módszert használják. Ne feltételezzük, hogy a tesztünk pontos. Sok gondot elkerülhetünk ezzel a gondolkodásmóddal.
A valóságban nincs szükség ilyen szintű pontosságra, mivel a növények tápanyag-felvételi folyamatának határai igen tágak a tápanyag hiány szinttől egészen addig a szintig, ahol a fölös tápanyagok gondot kezdenek jelenteni. (Barr Report 2008 - 5,7 és 8 - lásd a 3-as ábrát). Ma már a Hach és Larmotte teszteknél sokkal pontosabb módszert alkalmazok, egy kolormetrikus spektrométert, amely 100x pontosabb és nagyobb tartományban mér, mint a tesztek. A használata felhasználó-barát és konkrét kérdések megválaszolására kitűnően használható.
2-es ábra.
Őszintén szólva nem tudom, hogy például milyen NO3 és PO4 szintek okoznak problémákat az algáknak, vagy vezetnek algásodáshoz egy növényes akváriumban. Viszont 40ppm fölött NO3 szintek a halak egészségi romlásához vezethetnek. A magas PO4 szint a KH emelkedéséhez vezethet 5-10 ppm fölött.
Az világos, hogy ezek az értékek messze a növények számára szükséges szintek fölött vannak, így az adagolási tartomány elég széles lehet, megengedve azt, hogy az akvarista a javasolt mennyiségnek akár a kétszeresét is adagolja.
Az
akvárium megvilágításának a mérése drága dolog (én PAR meter-t használok a fény mérésére). A növényes akváriumban ez az egyik legnagyobb ismeretlen. A Watt / Gallon szabály nem árul el túl sokat de az általános táblázatok jól használhatók, ha az akvarista fenntartja a megfelelő CO2 és tápanyag szinteket. A tápozás történhet automata adagolóval, de a megfelelő rutin kialakítása után a manuális adagolás is viszonylag egyszerű. Ezt a rutint a későbbiekben módosíthatjuk, hogy épp csak a "megfelelő mennyiséget" adagoljuk, és továbbra is megfelelően jó növekedést biztosítsunk a növények számára. A módszer fontos része az, hogy tudjuk, a fölös tápanyagok nem okoznak algásodást - mint ahogyan azt oly sok szerző állította a múltban és sokan máig anélkül, hogy egy egészséges növényekkel telepített akváriumon kritikus módon tesztelték volna a kijelentéseik helytállóságát. Nagy megkönnyebbülés tudni, hogy a "fölös" foszfát, nitrát és vas nem okoz algásodást.
Sok évig ez volt a feltételezés, de ez téves. A kis mennyiségű ammónia (NH4+) az elsődleges kiváltó tényező az
alga-virágzásban a "fölös" tápanyag elméletben. Ezért van az, hogy egy növényes akváriumban, amely CO2 befecskendezéssel és közepes vagy magas megvilágítással rendelkezik nem lehet a nitrogén ellátást úgy megoldani, hogy egyre több és több halat telepítünk. Ez előbb-utóbb algásodáshoz vezet. Az algásodáshoz nem kell sokk ammónia. Ha NO3-at adagolunk KNO3 segítségével nem lesz algánk. Viszont ha már 1/20-át adagoljuk az ammóniának rendkívül intenzív
algásodás az eredmény (szerk.: az eredeti megfogalmazás is pontatlan...). Ezt a tesztet akárhányszor meg lehet ismételni, mindig ugyanazt az eredményt kapjuk. Az NO3 adagolás nem vezet algásodáshoz. Próbáld ki magad is.
Az NH4 és karbamid kivételével erős megvilágítás mellett is negatív következmények nélkül tarthatunk fent rendkívül magas PO4 (foszfát), K+, kálium, NO3 és Fe (vas) szinteket (20-30 ppm körül). Erős megvilágításnak számít pl. 5.5 WPG 30cm mélységben reflektorok használatával, U alakú kompakt fénycsövek 450 micromoles értékkel 8 cm-re a fényforrástól. A legtöbb
akváriumi növény a fotoszintézisének eléri a csúcsát 600 micromoles/m2/mp. környékén a megfelelő CO2 szint rendelkezésére állása esetén.
Azért használtam magas megvilágítást, mert ez lecsökkenti az algásodásig eltelt időt. Ez ugyanaz a koncepció, mint egy nagy sebességű tesztvezetés egy autó esetében. Ha a magasabb tápanyagszintek algásodáshoz vezetnek, akkor ez olyankor következne be, amikor a fény, CO2 és tápanyagok nem akadályozzák a kialakulását. Kevesebb fénnyel (ami még nem alacsonyabb, mint a fénykompenzálási pont - LCP) alacsonyabb felvételi szinteket feltételezhetünk és alacsonyabb növekedési rátát. Ilyen esetekben a növekedési különbségeket nehezebb észrevenni és az összefüggéseket nehezebb különválasztani. A magas szintek használata a hibázási lehetőséget is csökkenti, mivel a tesztek ezekben a tartományokban pontosabban működnek. 1.5 - 2 WPG megvilágítás mellett általános fénycsövekkel sokkal hosszabb ideig tart 5 ppm NO3 eltávolítása. A pontos eredményekhez megfelelően jó Larmotte teszteket használtam. A teszteket ismert koncentrációjú oldatokkal előre ellenőriztem. Az elméleteket így sokkal nagyobb önbizalommal tudtam ellenőrizni. Ha egy CO2 befecskendezést nem használó akváriumban teszteltem volna, az sokkal hosszabb ideig tartott volna, és sokkal drágább teszt-berendezéseket kellett volna használnom. Ráadásul a tápanyagok egy részét sokkal hamarabb felhasználták volna a növények, mint ahogy megmérhettem volna a szinteket.
A CO2 befecskendezéssel és magas megvilágítási értékek mellett tesztelt akváriumi mérések eredményével sokkal könnyebben lehet átállni CO2 nélküli akváriumokra a megfelelő becslések és korrelációk kialakításával. Az új helyzetben a tápanyag-felvételi szintek alacsonyabbak lesznek a kevesebb CO2 és fény miatt. A CO2 befecskendezés nélküli akváriumaimban általában 6 az 1-hez arányú alacsonyabb tápanyag-felvételi mértékekkel dolgozom, de a halállomány mérete befolyásolhatja ezt. Általánosan: egy CO2 befecskendezés nélküli akváriumban a növények 6-10x lassabban nőnek, mint egy CO2 befecskendezéssel rendelkező akváriumban.
Ez a módszer a magas megvilágítású CO2 befecskendezéssel rendelkező akváriumokon született meg, de még jobban működik alacsony CO2-vel vagy szénnel dúsított akváriumoknál, ahol SeaChem Excel-t (szerk.: vagy EasyCarbo-t) adagolunk, vagy sósvizű akváriumoknál, ahol egy adott mennyiségű tápanyagra van szükség. A javaslatom 30 ppm CO2, de egy 2 WPG megvilágítású akváriumban 15-20 ppm elegendő lehet. A kompakt fénycsövek használatával sokaknak ennél magasabb értéket 20-30 ppm-et kell biztosítania a megvilágítási időszak alatt. Ezt az értéket úgy határoztam meg, hogy a CO2 befecskendezés értékét addig növeltem, amíg már nem gyorsult a növekedés mérhetően. A kísérlet időszaka alatt a tápanyag és megvilágítási értékeken nem változtattam. A kutatások azt mutatják, hogy a növények szén-megkötése eléri a maximumot 30 ppm CO2 mellett, függetlenül a megvilágítás erősségétől (Van et al 1976). A gyors növésű növények maximális CO2 igénye tehát 30 ppm, ami egyben azt is jelenti, hogy magasabb CO2 igényük van, mint a lassabban növő akváriumi növényeknek, amelyek ráadásul a nap fényénél alacsonyabb megvilágítási körülmények között nőnek a vízben. Bár elképzelhető, hogy egyes növények ennél magasabb szinteket igényelnének, ennek az előfordulása rendkívül valószínűtlen, és a saját tapasztalataim is alátámasztják ezt, miután legalább 300 különböző fajta akváriumi növényt neveltem. A CO2 szint elegendő ahhoz, hogy korlátozás nélküli növekedést biztosítson, ugyanúgy, mint a PO4, NO3 vagy más nyomelemek. Tehát a CO2 ilyen értelemben túl van adagolva, mert könnyebb egy ilyen szintet beállítani és mérni. A magasabb szinteknek nincs negatív következménye, csak a halak egészsége számára lehet káros és csak az O2 szintekkel függhet össze.
Míg sokan tárgyalták már a tápanyagok hasznosságát, de még mindig túl sok akvarista esik áldozatául az alacsony CO2 szinteknek. Még a tapasztaltabbaknak is néha nehezére esik a megfelelő CO2 szintek tartása. Egyetlen tápozási módszer sem fog jól teljesíteni stabilan jó CO2 vagy Excel (Seachem) - (szerk.: vagy Easy Carbo) adagolás nélkül.
A CSAPVÍZ HASZNÁLATA
A csapvíz olcsó és a vízcserék rövidebb ideig tartanak, mint a
tesztelés (kivételt talán csak a sós víz képez, a só-keverések már többe kerülnek). A vízcserék kevesebbe kerülnek, mint a megvásárolható tesztek és sokkal biztosabb módszert jelenteken a vízben található NO3, Fe és PO4 tápanyagok koncentrációjának a meghatározására az átlagembernek. A vízcsere az ismert standardokon beállított tesztek használatánál sokkal egyszerűbb dolog, nem kellenek hozzá kémiai ismeretek. A növények gyakran éheznek a tápanyagok hiánya miatt és ennek egyik fő oka a hibás tesztekben keresendő. Sokan úgy érzik a csapvíz használhatatlan a növények számára, ez egyszerűen nem igaz. A régi mítoszok még mindig előjönnek, és azt sugallják, hogy a csapvízben található fölös PO4 algásodást okoz. Sok akvarista példája mutatja, hogy ez egyszerűen teljesen téves nézet. A csapvízben vannak tápanyagok és ez jó dolog, mivel nem kell annyi mindent adagolni olyan mennyiségben utólag. Miért vegyünk ki valamit belőle csak azért, hogy újra visszategyük bele?
KEMÉNY A VÍZ?
Tökéletes, nem kell szódabikarbónát vagy GH emelőt adni az akváriumhoz. A 3-4 GH értékig történő emelés elegendő egy jól megvilágított
akvárium számára egy hétig. A GH emeléséhez SeaChem Equilibrium-ot használhatunk, vagy CaCl2-t (vagy CaSO4-et, bár ez utóbbi nehezebben oldódik vízben) keverjünk MgSO4-el 4 az 1-hez arányban. Ezt úgy is hozzáadhatjuk, hogy nem ismerük a GH-nk értékét úgy, hogy 1 foknyi mennyiséget adagolunk a heti vízcsere után (vagy kevesebbet ha többször cserélünk vizet).
A növények kedvelik a lágy vizet? Nem. Sem én, sem pedig más tapasztalt akvarista nem tapasztalta, hogy a növények lágy víz függőek lennének. Lehet, hogy van néhány kivétel a 300 fajta
növény között, de nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy a növények kedvelik a kemény vizet. Létezik két erre vonatkozó kutatás is (Bowes 1985 és T.Barr-C. Christianson megfigyelései a floridai, és braziliai kemény vizű források vizében). Van 5 vagy 6
növény, amelyek a lágy vizet kedvelik, de ez a KH miatt van. Amennyiben van elég Ca és Mg a vízben a GH-nak kevés befolyása van. Ha tehát kételyeink vannak vagy meg akarunk győződni, hogy tényező-e a növények szempontjából, nyugodtan nagyobb mennyiséget lehet adagolni belőle.
A KH viszont – úgy tűnik – 5 vagy 6-os értékig befolyással van néhány növényre (a legtöbbre nincs hatással). A
növény-növekedés szempontjából a KH érték gyakorlatilag bármilyen alacsony lehet, de a CO2 mérését megnehezítheti. Erre azonban van más megoldás. A lényeg azonban, hogy bármilyen növényt sikerrel lehet növelni 5-ös KH értékkel vagy 5 és 10 közötti, esetleg alacsonyabb GH mellett is. Ez nem számít lágy víznek, és valójában ideális körülményeket biztosítana. Ha tehát nem néhány speciális növényfajtát akarunk nevelni, nincs szükség RO vagy desztillált vízre, a csapvíz szénszűrőn történő átengedésére. Ha mégis használnánk, az nem lenne káros a növényekre, addig amíg elegendően magas a GH a növények számára és elég magas a KH ahhoz, hogy a CO2 szintet meg lehessen határozni.
Vízcserék: használjunk Python féle vödör nélküli vízcserélő berendezéseket, vagy saját gyártású kerticsöves rendeszereket. A nagyobb átmérővel gyorsabb vízcseréket ejthetünk meg. Ha az
akvárium messze van a csaptól és a lefolyótól csupán egy hosszabb csőre lesz szükség. A rendszerek leírása az interneten megtalálható.
A PROBLÉMA
1. Adagolás
Ez trükkös dolog, mivel sok változótól függ. Gyakran ajánlják a tesztek beszerzését ahhoz, hogy a tápanyag-szinteket mérni tudjuk.
Ezt már 10 évvel ezelőtt ajánlottam:
http://www.sfbaaps.com/reference/barr_02_01.shtml
Ez a módszer jól működik a GH és a CO2 szintek mérésénél (de ellenőrizni kell a használat előtt) de problematikus lehet az NO3, K, PO4 valamint a nyomelemekhez proxiként szolgáló vas esetében. A szegény akvarista gyakran üldözi az egyik tápanyagot a másik után, kisebb vagyonokat költ a tesztekre és sok időt veszít a heti egy- vagy többszöri tesztelésekkel azon igyekezve, hogy meghatározza mi hiányzik. Általában végül nem sikerül rájönnie, hogy mi a hiba.
Az esetek 95%-ban a CO2 szint túl alacsony és a gondokat nem a tápanyagok adagolási szintjei okozzák. A vízcserék egyszerűen eltávolítják az ismeretleneket (változókat) az egyenletből és az ismert mennyiségek adagolásával minden héten visszaállítjuk az akváriumot az ismert szintre. Még akkor sem kell aggódni a tápanyagok kifogyásától, ha egy kissé eltérünk a normától, mivel az általam javasolt szintek magas megvilágítású akváriumokhoz kalibráltak és ha a CO2 jó állapotban van tudjuk, hogy nincs félnivalónk a vízben található tápanyagok szintje miatt az algától. Ennek ismerete jelentős flexibilitást engedélyez és egyszerű módszer arra, hogy a vízben a tápanyagok szintjét viszonylag állandóan fenntartsuk a tesztek használata nélkül. Az adagolási mennyiséget hétközben ki lehet számítani és a következő héten újrakezdeni az egészet. Chuck Gadd adagolási számológépe a kémiailag kevéssé képzetteknek jó segítség abban, hogy a különböző tápanyag-adagokat kiszámolják.
Lásd itt.
A heti 50% vízcsere és a tápozás szabályai nincsenek kőbe vésve. Ezt a metódust alkalmazhatjuk havi egy vagy kétheti vízcserékre is. Tény, hogy az eredmények pontosabbak a heti vízcserék esetén, de egy jól karbantartott
akvárium többet bírja vízcsere nélkül. Az akvaristának figyelnie kell a növények egészégi állapotára és idővel csökkentheti a tápszer-adagokat az akváriuma egyedi igényeinek megfelelően.
1-es ábra.
Példa egy heti 10ppm NO3 adagolásra és a növények/baktériumok 0, 25, 50 és 75%-os felhasználására. A tápanyag-felhalmozódás maximális értéke a heti adag kétszerese. A tápanyag szinteket ez egy matematikai model segítségével írja le (köszönöm Gomer-nek) tehát miközben az EI felhasználónak nincs szüksége tesztekre egy nagyon pontos teszttel megvizsgáltuk ezeket a görbéket és azt találtuk, hogy a megfigyelések, modellek és tesztelési eredmények jól illeszkednek egymáshoz.
Tehát minden ott kezdődik, hogy közel kerülünk a stabil tápanyag-szintekhez és nem bocsátkozunk ezzel kapcsolatos „találgatásokba”.
2. Tesztelés
Ez sokak komoly problémája. A tesztek sokszor annyiba kerülnek mint egy szűrő, gyakran még többe. Néhányan megengedhetik maguknak a Lamott/Hach teszteket, a legtöbben viszont nem költenek 300 dollárt erre. A K mérésére ennél olcsóbb teszt nincs. Az NO3 tesztek rendkívül problematikusak, az olcsóbb tesztek színeinek pontos meghatározása nehézkes. Színvakok számára lehetetlen használni. Sokan egyszerűen nem akarnak tesztelni vagy úgy gondolják nincs szükség tesztre. A legtöbb olvasómat nem tudtam meggyőzni a tesztelésről, bármit mondtam nekik. Sokáig én is ebben a csoportban voltam. Pont olyan jól teljesítettem akkor is mint most, de most már sokkal tudatosabb vagyok és tudom, hogy miért működnek a dolgok. Ismerem a tápanyagfelvételi értékeket és rengeteget teszteltem a régi idők óta. A heti nagy vízcserékkel kiküszöböltem bármilyen adagolási hibát és visszaállítottam az akváriumot az eredeti értékekre. Van egy viszonylag egyszerű módszerem a tesztelési gondok kiküszöbölésére, különösen az NO3 esetén. A cél a tápanyagok megfelelő határok között tartása. A tápanyagokat két csoportra bonthatjuk: a nitrát (NO3), foszfát (PO4), kálium (K) a makro tápanyagok csoportjába tartozik. A mikro tápanyagok hordozója (proxy) a vas (Fe). Van néhány speciális teszt a legtöbb nyomelem és Bór mérésére, de gyakorlatilag senki nem használja ezeket. Tehát gyakorlatilag mindenki spekulál amikor a nyomelemekről van szó, még a legvérmesebb tesztelők is.
A kiskanál (szilárt tápanyagok) vagy milliliter mérő (folyékony tápok estében) rendkívül pontos adagolást tesznek lehetővé.
A jobb kérdés talán az, hogy mennyire kell közelítenünk a tápanyagok szükséges határok között való tartásához a kitűnő
növény-növekedés és algamentes
akvárium érdekében.
Az „estimative index” használatával az alábbi pontosságot lehet elérni a nyomelemek adagolásánál. A pontosság tovább növelhető a szilárd tápanyagok desztilált vízben történő feloldásával a koncentrált oldat megfelelő milliliternyi adagolásával az
akvárium vizébe. Ez azonban nem sokat segít az akvaristán a növények növekedése és egészsége szempontjából, pedig pont ez lenne az elsődleges cél.
(+ vagy -) 5 ppm CO2 rendben van a 20-30ppm kategóriában.
(+ vagy -) 1 ppm vagy ilyesmi eltérés megengedhető az NO3 esetében.
(+ vagy -) 2 ppm K+ eltérés elfogadható
(+ vagy -) 0.2 ppm PO4 elfogadható (?)
(+ vagy -) 0.1 ppm Fe elfogadható (?)
CO2 határok 25-35 ppm
NO3 határok 5-30 ppm
K+ határok 10-30 ppm
PO4 határok 1.0 – 3.0 ppm
Fe 0.2 – 0.5 ppm vagy több (?)
GH határok 3 fok, kb. 50 ppm vagy több
Megjegyzés:
A PO4 és Fe szintek meghatározása nehéz a többi tápanyag ismerete nélkül. Ha a No3, K és CO2 jó szinten vannak elég sokat lehet adagolni ezekből – széles határok között. Majdnem 3 ppm PO4-et adagoltam rendszeresen, hétről hétre. A növények válasza hihetelen volt.
A
zöld pontalga soha nem jelentett gondot, még akkor sem, amikor magas PO4 szinteket mértem – még erős megvilágítású,
Anubias-okkal telepített medencékben sem. Mostanában a nyomelemek adagolására koncentrálok. Sokan megragadtak a 0.1 ppm Fe értéknél (főleg a PMDD elmélet kidolgozói miatt). Rendben, mit mond nekünk ez a szint? Azt mutatja, hogy mennyi áll a növények rendelkezésére? Elegendő ez? Okoz a magasabb adagolás algásodást?
EGY TESZT BEÁLLÍTÁSA
A saját tapasztalatomból mondom, hogy magasabb nyomelem-szintek (Fe) semmilyen módon nem járultak hozzá az algák jelentkezéséhez. Megvizsgáltam a többi tápanyag jelenlétét, mielőtt erre a következtetésre jutottam volna. Csak nagyon kevés akvarista és egyetlen akvarisztikai cég sem vette a fáradtságot, hogy ellenőrzött körülmények között nézze ezeket a szinteket. Ahhoz, hogy egy akvarista ellenőrzött körülmények között vonja le a következtetéseket egy tápanyaggal kapcsolatban, el kell azt különítenie és csak a tőle függő vátozót kell tesztelni. Ez az EI szempontjából viszonylag egyszerű dolog. Minden héten készíteni kell egy referencia-oldatot a megfelelő tápanyag-szintekkel és a következő vízcseréig közeli becslést kell végezni. Ez egy rendkívül hatékony eszköz az akvarista kezében ahhoz, hogy sok munka nélkül egy ellenőrzött környezetet hozzunk létre. Egy adott ponton túl a növények nem fognak több nyomelemet felvenni. Ugyanez érvényes a PO4-re. Ha többet adagolunk ezekből, akkor egyszerűen nem eredményez további növekedés javulást. Sok
növény a fölös anyagokat is felveszi, ezt hívják „luxus-növekedésnek” olyan anyagokból mint a PO4 vagy NO3. Tehát akkor sem eredményez jobb növekedést ha a növények felveszik ezeket a tápanyagokat. Vigyázni kell, nehogy egyenlőségjelet tegyünk a tápanyag-felvétel és a növekedés közé.
Ez az a szint, ahol a felső határértéket meg kell határozni. Nincs szükség arra, hogy drága nyomelemeket hagyjunk kárba veszni. Azoknak az akvaristáknak, akiknek algásodási problémáik voltak meg kell próbálni a PO4 szintek emelését és ezzel párhuzamosan a nyomelemek adagolását is növelni. Ez jól működik még magas megvilágítási értékek mellett is. Ha egy
alga-virágzás elindul, akkor erős megvilágítás mellett még hangsúlyosabb lesz a folyamat. Hosszú ideig Karl Schoeler 0.7 ppm ajánlatának megfelelően nagy adag nyomelemet adagoltam rendszeresen és úgy éreztem a szintek emelése segíthet ha az akváriumban minden rendben volt mivel a legtöbb javaslat a középutat jelentette. Karen Randall szerint több akvaristának a javasolt 10-15 ppm CO2-nél magasabb CO2 szintje volt de kevesen jelentkeztek az emelés javaslatával. Bár többször teszteltem és kerestem az összefüggéseket a tápanyag felvételre a tesztelésekkel – a tesztelési aspektust egy idő után a háttérbe szorítottam és megtaláltam a nyomelemek szempontjából célravezetőbb módszert. Máig vitázom a legtöbb akvaristával a nyomelemek adagolásáról. Soha nem féltem az
alga-virágzástól főleg azok miatt a harcok miatt amelyekeet az algák ellen vívtam korábban. Rá akartam jönni, hogy mi okozza az algásodást a tengeri és édesvizi akváriumokban. Csak kevés akvarista hajlandó tönkretenni az akváriumát hogy rájöjjön az
algásodás okára és ezt a folyamatot meg kell ismételni, hogy megbizonyosodjunk, nem egyedi eset volt az első és mások próbálkozásai is hasonló eredményre fognak vezetni. A legtöbbször csak akkor tesztelünk, amikor az
alga már megjelent és nem azzal foglalkozunk, hogy mitől jelent meg az
alga. Az
alga virágzás megismétlése és beindítása tehát a kulcskérdés annak megértéséhez, hogy mi is okozza azt.
A BECSLÉS
Az akvaristák egyszerűen egy adott mennyiségű nyomelemet adnak egy ismert vízmennyiséghez (ml/nap/liter). Ha az akváriumban kevesebb
növény van, kevesebb fénnyel megvilágítva ez az adagolás sűrűségén változtathat, de nem az adagolási mennyiségeken. A makro tápanyagok esetében hasonló a helyzet. Így minden egyes tápozással gyakorlatilag egy „referencia oldatot” készítünk és megbecsüljük a heti nagy vízcsere előtti egy-két alkalommal a növények tápanyagfelvételi mennyiségét. Ha kevés
növény van az akváriumban vagy a megvilágítása alacsony szintű akkor a heti egy adagolás megfelelő lehet.
A csapvíz összetételének ismeretéhez fel kell hívni a helyi vízműveket és megtudni, hogy mennyi PO4, NO3, K és Fe található a csapvízben. Az adatok ismeretében a jó öreg kémiai szabályokkal vagy Chuck számológépével ki lehet számolni, hogy a teszt használata nélkül milyen adagokat kell tápoznunk a szükséges szintek eléréshez. A javasolt szintektől való kisebb eltérés sem probléma (lásd a fenti plussz és mínusz értékeket). A csapvíz összetételében lehetnek kisebb ingadozások de ha a középértékekhez közel vagyunk, akkor elég közel maradnak a tápanyag-szintek a javasolthoz. Képzeljünk tehát el egy olyan akváriumot, amiben a CO2 (pH és KH) kivételével semmit nem tesztelünk és azokat is csak néha. Minden jól növekedik. Nincsenek találgatások. Jól hangzik? Az eredmények mindenképpen. Az algamentes akváriumok ma elég gyakoriak, 10 évvel ezelőtt nem ez volt a helyzet.
Az akvaristák sok évig több-kevesebb sikerrel próbálkoztak csak aljzaton keresztüli tápozással. Az aljzat előbb-utóbb kifogy a tápanyagokból és akkor a növények szenvedni fognak. Bár meg lehet próbálni teljesen kiüríteni az akváriumot körülbelül évente egyszer vagy visszadúsítani a tápokat ezzel általában addig kell várni, amíg valami baj történik, ellentétben azzal, amit a víz tápanyag-tartalmának szinten tartásával csinálunk. Néhány alacsony megvilágítású és halakkal megfelelően benépesített
akvárium képes viszonylag hosszú időn keresztül kielégíteni a növények tápanyag-szükségletét a makro tápanyagok hozzáadása nélkül is, de ez is tápozás --- megfelelően alacsony mennyiségekkel történő tápozásnak számít az adott akváriumvíz CO2 koncentrációjának és a megvilágítás erőssége által kívánt szinten, de ez nem gátolja meg az algákat. Mindenki, aki már átélt egy
alga virágzást és megpróbálta vízcserékkel meggátolni azt, tudja, hogy nem működik. A másik probléma azokkal, akik nem adagolnak makro tápanyagokat és nagy mennyiségű vizet cserélnek az, hogy nem tudják, pontosan mi is van a csapvízben. Ha NO3-ban és PO4-ben gazdag - mint oly sok helyen az USÁ-ban és Európában - akkor minden egyes héten, amikor nagyobb mennyiségű vizet cserélnek tápanyagokat és CO2-t adagolnak az akváriumba ezzel. Az emberek csodálkoztak, hogy miért érzik olyan jól a növényeim magukat a heti vízcserék mellett. Amikor leteszteltük a vizet magas PO4 értékeket mértünk benne. Ezen kívül csak KNO3-at adagoltam és sok nyomelemet. A magas megvilágítás és magas nyomelem-adagolás mellett sem volt egyáltalán algám, és a növények jól növekedtek. Vannak olyan metódusok, amelyek kezdetben a tápanyagokban gazdag talaj használatát javasolják, a kezdeti pár hónap után pedig lassan áttérnek a víz tápozására. Minden hosszútávú módszer végül víz-tápozás lesz kivéve, ha a talajt újratápozzák vagy az akváriumot kiürítik és újra berendezik. A talaj tápanyag-tartalmának mérése rendkívül nehéz, a víz tápanyag tartalmát viszont sokkal könnyebb mérni és könnyebb adagolni is, ezáltal stabilabb tápanyag-szinteket biztosítva a növények számára.
A módszer kiterjeszthető olyan tápanyagokra is mint a nyomelemek, PO4, de akár a KH és GH-ra is. Próbálj ki mindent, amiről úgy gondolod, hogy "tökéletes" a növényeid növekedése és egészsége szempontjából, kísérletezz. A heti nagyobb vízcserék ehhez jó alapot szolgáltatnak, mivel kiküszöbölik a felhalmozódást, a tápozási hibákat vagy a tesztelési hibákat. A (jó) tesztek nem olcsók, és sokan nem használják következetesen őket vagy nem veszik a fáradtságot a használatukra. Ez a módszer KNO, KH2PO4 és nyomelemek keverékét használja. Több féle nyomelem-keveréket is lehet alkalmazni a tápozási szokásaink kialakításánál. A KH2PO4 (fleet or generic enemas can be substituted, these are sodium phosphate based) és KNO3 nagyon olcsók, a nyomelemek viszonylag olcsók, kivéve ha nagyon nagy az akváriumod. A módszerben még az is jó, hogy a tápok világszerte kaphatóak, olcsók, gyakorlatilag ugyanolyanok, nem márkás akvarisztikai termékek, tehát sokkal olcsóbbak. Amikor azt tanácsolom Wu-nak Szingapúrban, hogy 1/4 teáskanál, 1.67 gram KNO3-at adagoljon, pontosan ugyanazt tudja adagolni, mint én itt. Viszont nem biztos, hogy ugyanazt a márkát kapja mint én egy akváriumi termék esetén. Tehát ezt a módszert világszerte lehet használni, nem csak az USÁ-ban.
A tipikus, erős megvilágítással rendelkező, alacsony halállományú
akvárium adatai:
80 literes (20 gallon standard
akvárium)
5.5 Watt / Gallon - 2 db. 55W-os 5000K / 8800 K fénycső)
CO2: 25-30 ppm (éjszakára kikapcsolva)
Külső szűrő
Fluorite (bármilyen porózus vasban gazdag anyag megfelelő) 7-10 cm mélyen
A tipikus tápszerezési szokások:
1/4 teáskanál KNO3, heti 3-4 alkalommal (minden második nap)
1/16 - 1/32 teáskanál KH2PO4, heti 3-4 alkalommal (minden második nap)
A nyomelemeket azokon a napokon adagoljuk, amikor nem tápszerezünk, tehát heti 3 alkalommal, 5 ml minden alkalommal.
SeaChem Equilibrum 1/8 teáskanállal a vízcsere után.
Tehát az akvarista valójában csak 3 különböző tápot adagol, KNO3-at és KH2PO4-et a vízcsere napján és utána minden második napon. A nyomelemeket a páratlan napokon adagolja. Legalább 50-70% vizet cserélj, a makro tápanyagokat utána adagold vissza, tápozz a következő napon nyomelemeket és ismételd meg elölről az egészet. A kezdeti adagokat lassan vissza lehet venni, egészen addig amíg észre nem veszed a növekedési különbségeket. Ezzel a saját akváriumodra jellemző értékeket be tudod állítani. Addig semmi mást nem teszel, mint elvesztegetsz egy bizonyos mennyiségű tápanyagot, mivel a növények szükségleténél többet adagolsz. A tápozási rutin megváltoztatása után legalább 3 hetet kell várni a következő változtatásig. Ez soknak tűnhet, de megéri rászánni az időt. Nem fog algásodást okozni, kivéve ha figyelmen kívül hagysz valamit, pl. a CO2-t vagy nem adagolsz megfelelő mennyiségű KNO3-at. Ez a két tényező felelős az algásodások 95%-áért. Ha a növények igényeire koncentrálsz, az algák már nem jelennek meg. Remélem, ez segíteni fog és sok csalódást megelőz. Az akvarista ezek után az
akvárium berendezésére és a növények nevelésére figyelhet ahelyett, hogy az algák kiölésén fáradozna. Az akvaristának nem kell a heti vízcserékhez ragaszkodina, vagy az 50%-os mértéket betartania. Ez pusztán arra jó, hogy a tápozás mértékét a mindenkor adagolt tápanyag kétszeresére állítsa be, ezzel biztosítva azt, hogy semmi nem lesz 2x nagyobb arányban eltérő mértékben jelen a célértéktől.
PÉLDA
Feltételezzük, hogy 10 ppm NO3-at adagolsz hetente az akváriumba. Feltételezzük, hogy 50%-os vízcseréket végzel, hetente. Ha kiszámolod a következő eredményekre jutsz:
Ha semmit nem használnak fel a növények ebből, akkor maximum 20 PPM gyűlt össze.
Ha 25%-ot használnak fel, akkor maximum 16 PPM.
Ha 50%-ot használnak fel, akkor maximum 13.3 PPM
Ha 75%-ot használnak fel, akkor maximum 11.4 PPM
Egy 25%-os heti felvétel esetén a koncentráció nem 15 ppm lesz, mivel az előző héten felgyülemlet tápanyagot is figyelembe kell venni.
1. ábra
A tápanyagok eltávolításának gyakorlati grafikus modellje a koncentráció és idő függvényében:
3. ábra
(szerk:...lásd az eredeti angol nyelvű szöveget további tudományos kísérletek eredményéhez, a leírtak új információkat nem tartalmaznak, csak a már leírtakat erősítik meg...)
Bár sok könyv és cikk az ellenkezőjét sugallja, a magasabb tápanyag szintek és alacsony megvilágítás drámai
növény növekedést eredményezhet. Csak annyit kell tenned, hogy kipróbálod magad is ezt. Az ilyen könyvek és cikkek elméleti kijelentéseit soha nem támogatja gyakorlati vizsgálatok eredménye és publikálásuk.
Az EI alkalmazása rendkívül egyszerű és olcsó. Ez egy egyszerű művelet és gyakorlatilag csak CO2-vel kapcsolatos problémák fogják befolyásolni az akváriumot és növényeket, a CO2 kivételével minden tápanyaggal kapcsolatos problémát kizárva.
(szerk.: ...referenciák sora....)
Tom Barr:
Köszönöm Neil Frank-nek, Karen Randall-nak (AGA zsűri tag) és különösen köszönöm Steve Dison-nak az évek során nyújtott segítségét. Szintén köszönöm Paul Sears-nek és Kevin Conlin-nak, Claus-nak a Tropica-tól, SFBAAPS srácoknak, mindannyian az EI megértéséhez és fejlesztéséhez járultak hozzá a segítségükkel. Az EI egy csoportos erőfeszítés az algásodási problémáink leküzdésére.
Copyright Tom Barr - 2005
