A napokban kísérletezésbe kezdtem, és a diffúzoromat lecseréltem egy kisebb külső reaktorra. Először maradt a nagyjából 1,5 bubi/mp adagolás, ezzel a diffúzor szép sárgászöldre varázsolta a Drop Checkert. A reaktorral azonban ezzel az adagolással csak zöldeskéket sikerült elérnem. Felcsavartam 3 bubi/mp-re a tűszelepet, de ezzel is csak zöld lett a DC, meg sem közelítette a sárgászöldet. Volt ugyan némi gázfelhalmozódás, mert egy félig gyári félig DIY reaktorrol volt szó, de ez akkor is meglepett.
Felmerült bennem az a kérdés, hogy vajon a diffúzor által a vízbe porlasztott rengeteg apró, be nem oldódott CO2 buborék mennyire befolyásolja a DC-t. A DC (leegyszerűsített) működési elve szerint a vízben oldott CO2 szép lassan a harangba diffundál, majd onnan a tesztfolyadékba, így megváltoztatva annak pH-ját elszínezi azt, és fordítva. A diffúzor miatt áramló buborékok közül azonban elég sok bekerül közvetlenül a DC harangjába, így elvben lehetséges, hogy a DC azt mutatja, hogy magas a CO2 szint, igazából azonban a vízben kevesebb oldott CO2 van, mint amennyi beoldódik a tesztfolyadékba a közvetlenül gáz formában a harangba kerülő CO2 bubikból.
Szerintetek mennyire van ennek jelentősége, egyáltalán helytálló-e a fenti gondolatmenet?
Felmerült bennem az a kérdés, hogy vajon a diffúzor által a vízbe porlasztott rengeteg apró, be nem oldódott CO2 buborék mennyire befolyásolja a DC-t. A DC (leegyszerűsített) működési elve szerint a vízben oldott CO2 szép lassan a harangba diffundál, majd onnan a tesztfolyadékba, így megváltoztatva annak pH-ját elszínezi azt, és fordítva. A diffúzor miatt áramló buborékok közül azonban elég sok bekerül közvetlenül a DC harangjába, így elvben lehetséges, hogy a DC azt mutatja, hogy magas a CO2 szint, igazából azonban a vízben kevesebb oldott CO2 van, mint amennyi beoldódik a tesztfolyadékba a közvetlenül gáz formában a harangba kerülő CO2 bubikból.
Szerintetek mennyire van ennek jelentősége, egyáltalán helytálló-e a fenti gondolatmenet?