Selena
Főkertész
Hát igen. Ez a kép van nagyon sok embernek a szemei előtt, amikor egy tengeri akvárium elindítását tervezik. Nem is csoda a "Némó nyomában" című rajfilm meghozta a bohóchalnak és ezzel együtt a tengeri akvarizálásnak a népszerűséget. Viszont azt tudni kell, hogy a tengeri rózsa tartása nem kezdő tengeri akvaristáknak való. Hogy miért, arra később részletesen ki fogok térni.
De hamár a tengeri akvarizálásnál tartunk, nézzük meg mi az amit egy édesvízi akár profi akvarista a tengerinél mint tudás fel tud használni. A válasz egyszerű: semmit. És ez tényleg így van, a tengeri akvarizálásnál el kell szinte mindent felejteni, amit az édesvíznél megtanultunk. Talán a hűtés/fűtés ugyanaz, de szinte minden más.
Erre még visszatérek, de most kezdjük a tengeri akvarisztika alapjaival.
- a tengeri akvárium vize. Azt mindenki tudja, hogy a tenger vize sós. De miért is sós? Az esővíz ugyebár 0,0% sót tartalmaz. Ez beleesik a folyókba, melyek az útjuk során a tengerekig kimossák a különböző sókat a kövekből, amiken végigfolynak és így egy kb 0,3-0,4-es sós víz folyik bele a tengerekbe, óceánokba. A tengerek és óceánok viszont párolognak, így a sótartalmuk egyre növekszik. A párából felhők lesznek a felhőkből pedig eső és ezért lesz sós a tengerek vize. Ez most kb 1,025-1,026-os sótartalomnak felel meg. Ezt a sótartalmat kell előállítanunk és folyamatosan szinten tartanunk egy tengeri akváriumban, mivel a sótartalom változását a korallok és anemónák (tengeri rózsák) nehezen viselik el. Az akváriumunk vize is párolog, csakúgy ahogy a tengereké és sótartalma ezen okból kifolyólag emelkedik. Hogy ezt az emelkedést meggátoljuk, szűrt 0-s vizet kell folyamatosan visszatöltenünk az akváriumunkba a párolgás mértékenek megfelelően. Tengeri akváriumban a felhasznált csapvizet RO vízlágyító berendezés segítségével 10-30-as TDS-űvé tudjuk lágyítani (ez sokmindentől fűgg, pl. a csapvíz minősségétől, nyomásától, hőmérsékletétől, stb.), viszont ez a tisztaság nem felel meg a tengeri akváriumokban, mivel szilikátokat tartalmaz, ami viszont algásodást idéz(het) elő. Ezért az így lágyított vizet egy szilikátszűrőn (gyantaszűrőn) is át kell engedni, hogy 0-s TDS-ű vizet kapjunk. Az így kapott vizet lehet aztán tengeri célra készült sóval (pl. Red Sea, Tropic Marin) a kívánt sűrűségűre bekeverni (1,024-1,026). Tehát így késztjük elő a vizünket tengeri akvárium elindításához és a rendszeres heti vagy kétheti vízcserékhez. Indításkor a másik megoldás, hogy egy tengeri akvarisztikai boltban a vízcserekor leengedett vizet elkérjük és azzal indítjuk el az akváriumunkat.
De hamár a tengeri akvarizálásnál tartunk, nézzük meg mi az amit egy édesvízi akár profi akvarista a tengerinél mint tudás fel tud használni. A válasz egyszerű: semmit. És ez tényleg így van, a tengeri akvarizálásnál el kell szinte mindent felejteni, amit az édesvíznél megtanultunk. Talán a hűtés/fűtés ugyanaz, de szinte minden más.
Erre még visszatérek, de most kezdjük a tengeri akvarisztika alapjaival.
- a tengeri akvárium vize. Azt mindenki tudja, hogy a tenger vize sós. De miért is sós? Az esővíz ugyebár 0,0% sót tartalmaz. Ez beleesik a folyókba, melyek az útjuk során a tengerekig kimossák a különböző sókat a kövekből, amiken végigfolynak és így egy kb 0,3-0,4-es sós víz folyik bele a tengerekbe, óceánokba. A tengerek és óceánok viszont párolognak, így a sótartalmuk egyre növekszik. A párából felhők lesznek a felhőkből pedig eső és ezért lesz sós a tengerek vize. Ez most kb 1,025-1,026-os sótartalomnak felel meg. Ezt a sótartalmat kell előállítanunk és folyamatosan szinten tartanunk egy tengeri akváriumban, mivel a sótartalom változását a korallok és anemónák (tengeri rózsák) nehezen viselik el. Az akváriumunk vize is párolog, csakúgy ahogy a tengereké és sótartalma ezen okból kifolyólag emelkedik. Hogy ezt az emelkedést meggátoljuk, szűrt 0-s vizet kell folyamatosan visszatöltenünk az akváriumunkba a párolgás mértékenek megfelelően. Tengeri akváriumban a felhasznált csapvizet RO vízlágyító berendezés segítségével 10-30-as TDS-űvé tudjuk lágyítani (ez sokmindentől fűgg, pl. a csapvíz minősségétől, nyomásától, hőmérsékletétől, stb.), viszont ez a tisztaság nem felel meg a tengeri akváriumokban, mivel szilikátokat tartalmaz, ami viszont algásodást idéz(het) elő. Ezért az így lágyított vizet egy szilikátszűrőn (gyantaszűrőn) is át kell engedni, hogy 0-s TDS-ű vizet kapjunk. Az így kapott vizet lehet aztán tengeri célra készült sóval (pl. Red Sea, Tropic Marin) a kívánt sűrűségűre bekeverni (1,024-1,026). Tehát így késztjük elő a vizünket tengeri akvárium elindításához és a rendszeres heti vagy kétheti vízcserékhez. Indításkor a másik megoldás, hogy egy tengeri akvarisztikai boltban a vízcserekor leengedett vizet elkérjük és azzal indítjuk el az akváriumunkat.